Az ENSZ tudósai nemrég ismét figyelmeztetést adtak ki a globális felmelegedéssel kapcsolatban. A probléma világos: az emberiség nem áll jól a 2015-ös Párizsi Megállapodásban kitűzött, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célok megvalósításában. Mivel a kilátások egyre rosszabbak, a kutatók alternatív megoldásokat keresnek a klímaválság enyhítése érdekében.
Az egyik ilyen a geoengineering, amelynek lényege, hogy különböző technológiai megoldásokkal érjék el, hogy a bolygó lehűljön. Az egyik legtöbbet emlegetett elképzelés, hogy blokkolják a Földre jutó napfény mennyiségét, ami így kevésbé váltana ki melegítő hatást. Ennek kivitelezése többféle is lehet: az egyik ilyen, hogy a sztratoszférába juttatnak egy speciális aeroszolt (stratospheric aerosol injections, SAI), amelynek részecskéi visszaverik a napsugarak egy részét.
Az amerikai Columbia Egyetem kutatói ezzel kapcsolatban most arra figyelmeztetnek, hogy még ha körültekintő módon is végeznének el egy ilyen beavatkozást, akkor is lehetnek negatív mellékhatásai – írja az Interesting Engineering.
A SAI-val alapvetően a természetet igyekeznének utánozni a mérnökök. A történelem során a vulkánkitörések több millió tonna kén-dioxidot juttattak a sztratoszférába. Az ilyen részecskék reakcióba lépnek a vízgőzzel és más gázokkal, szulfátaeroszolokat hozva létre. Ezek aztán hosszú éveken át ott maradnak a légkörben, így visszaverik a napfény egy részét az űrbe, és segítenek lehűteni a bolygót. A kutatók azonban attól tartanak, hogy bár a számítógépes szimulációk ígéretesek, nem tükrözik teljes egészében a valóságot.
Faye McNeill, az egyetem tudósa szerint a kutatók a tökéletes méretű, tökéletes formájú részecskéket használták fel a modellezés során, ám a valóságban a részecskék nem feltétlenül lesznek ilyenek, így a várt hatás is elmaradhat. Ráadásul számos dolog akadályozhatja a SAI kivitelezését, a politikai problémáktól kezdve a mérnöki és logisztikai akadályokig.
A kutatók annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjanak a lehetséges hatásokról, saját elemzésbe kezdtek. Modelljükben figyelembe vették az ellátási láncokat, a kormányzati akadályokat és azokat a hatásokat, amelyek különböző magasságokban érhetik a részecskéket. Elemzésük szerint a legjobb esetben egyetlen, nemzetközileg koordinált, központosított irányító testület szervezné a SAI működését.
A kutatók úgy vélik, hogy ez jelenleg szinte elképzelhetetlen a mostani geopolitikai helyzet miatt. A probléma már az ellátási láncnál kiütközne, még olyan egyszerű anyagok esetében is, mint a mész vagy a kén. Bár korábban szó volt arról, hogy gyémántrészecskéket is lehetne alkalmazni, ebből annyi kellene, ami jelenleg meghaladja a globálisan kitermelt mennyiséget.
A tudósok a Scientific Reports című tudományos folyóiratban közzétett jelentésükben arról írnak, hogy bár a SAI nem volna rossz elképzelés, összességében annyi tényező akadályozhatja a hatékony alkalmazását, hogy a megoldást tovább kell gondolni, és alaposabban meg kell tervezni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
(A kiemelt kép illusztráció.)
