Bő egy éve annak, hogy visszatért a Földre a kínai Csang'o-6 szonda, ami a Hold túlsó oldaláról hozott kőzetmintákat a bolygónkra. A tudósok azóta is elemzik ezeket, valamint a küldetés során összegyűjtött adatokat, és most egy igen érdekes dologra bukkantak: rozsdára.
Ez elsőre talán nem tűnik túl izgalmasnak, ám boríthatja mindazt, amit eddig a Hold kémiájával kapcsolatban tudni vélt az emberiség. A kutatók eddig úgy vélték, hogy az égitestről hiányzik a vas oxidációjához szükséges oxigén, a mostani eredmények azonban megkérdőjelezik ezt a felvetést. Jó hír ugyanakkor, hogy választ is adhatnak arra, hogy a Hold bizonyos pontjain miért lehet mágneses anomáliákat tapasztalni – írja az Interesting Engineering.
A kínai Santung Egyetem kutatói vizsgálatuk során mikrométer méretű hematit és maghemit kristályokat azonosítottak a Csang'o-6 szonda mintáiban, amelyek a vas-oxid egy–egy formáját jelentik. Ez a felfedezés arra utal, hogy az elmúlt évmilliárdok során korábban ismeretlen felszíni folyamatok formálhatták a Holdat.
Annak ellenére, hogy már az Apollo-missziók során észleltek néhány vasat tartalmazó anyagot, például magnetitet és vas-hidroxidokat, a feltételezést, hogy a Holdon is lehet rozsdásodás, gyorsan elvetették. Egy, az 1970-es évek elején publikált tanulmány szerint ezek a vegyületek egyszerűen nem maradhatnak stabilak a Hold felszínén, így a Földre visszatért minták minden bizonnyal szennyeződés eredményei. Ez a nézet több mint fél évszázadon át formálta a tudományos gondolkodást, megerősítve azt az elképzelést, hogy a Hold egy száraz, erősen redukált környezet, ahol a vas nem tud rozsdásodni.
https://hvg.hu/tudomany/20250915_hold-felszine-sziklaomlas-szeizmikus-aktivitas
A South China Morning Post cikke szerint ezt sikerült most felülírni. Az elmúlt években már kezdett megdőlni ez a teória, miután a mérések azt mutatták, hogy a vas oxidációja gyakoribb lehet a Holdon, mint azt korábban gondolták.
A minták tanulmányozásával a kínai tudósok most elsőként azonosítottak mikronméretű hematit szemcséket, bizonyítva, hogy ezek a vas-oxidok a Hold geológiájának természetes részét képezik. A kutatók számos lehetséges mechanizmust vizsgáltak meg, és kizártak néhány alternatívát.
Azt találták, hogy az oxidált vasásványok főként a hold talajának breccsáiban – a meteoritbecsapódások extrém hője és nyomása által összeolvadt töredékekből álló kőzetekben – jelentek meg, míg az ilyen ásványok hiányoztak az ősi vulkáni kőzetekből. A kutatók szerint a hematitszemcséket hatalmas becsapódási események hozták létre, olyanok, mint amilyenek az Apollo-kráter keletkezéséért is felelősek. Az új ismeretek birtokában azonban így is át kell gondolniuk a kutatóknak, amit a Hold kémiájával kapcsolatban eddig tudni véltek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
