A tudósok évtizedeken át halott világként tekintettek a Holdra, amelynek felszíne mozdulatlan. Az indiai Ahmedabadban található Fizikai Kutatólaboratórium tudósai azonban egy olyan tanulmánnyal álltak elő, amely megkérdőjelezi ezt a nézetet. A tudósok most először térképezték fel a frissen lehulló szikladarabokat, amely azt mutatja, hogy a felszín jóval aktívabb, mint azt korábban gondolták.
Ezek a sziklák, amelyek átmérője a néhány méter, de akár több száz méter is lehet, és több tonnát is nyomhatnak, sziklákról és kráterfalakról zuhannak le, miközben fényes holdporfelhőt hagynak maguk után. Az említett tanulmány az Icarus című tudományos lapban jelent meg.
Sivaprahasam Vijayan, a kutatás vezetője szerint ez a felfedezés nemcsak megváltoztatja a holdgeológiáról alkotott ismereteket, iránymutatást is adhat a jövőbeli missziók számára az olyan régiók feltérképezésére, ahol a hold felszín még mindig aktív – írja az Interesting Engineering.
https://hvg.hu/tudomany/20250315_firefly-aerospace-blue-ghost-hold-felszin-furas-blue-ghost
A kutatók régóta próbálták már feltérképezni, hogy mely sziklák mozdultak el a helyükről a közelmúltban, de ez nem volt egyszerű feladat, az űridőjárás ugyanis egy idő után eltűnteti a nyomokat. A nyomok azonosításához a kutatók manuálisan elemezték a Hold felszínéről készült több ezer képet az északi szélesség 40° és a déli szélesség 40° között, ahol a napfény láthatóvá teszi a fényes nyomokat.
Ezután a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter nevű űrszondája 2009 és 2022 között készített nagy felbontású képeit vizsgálták, hogy megerősítsék a mozgást és a törmelék jelenlétét a nyomok mentén.
Összesen 245 friss sziklanyomot találtak, amelyek körülbelül 373 kilométert fednek le. Ezeknek körülbelül 46 százaléka a Hold Mare nevű régiójában, 54 százaléka pedig másutt található. A helyszínek 62 százalékánál több sziklanyom is található, ami arra utal, hogy ezeken a területeken folyamatosak a sziklaomlások.
https://hvg.hu/tudomany/20230914_apollo_program_apollo_17_holdrenges_szeizmograf_hold_felterkepezese
A csapat a sziklaomlások korát a közeli kráterek segítségével becsülte meg. Ezen kráterek közül sok körülbelül 400 000 éves, ami azt jelenti, hogy a lejtőiken található sziklanyomok sokkal fiatalabbak. Néhány nyomot az Apollo–17 küldetés leszállóhelye közelében, valamint szeizmikus aktivitással vagy tektonikus jellemzőkkel kapcsolatos területeken is megfigyeltek, ami arra utal, hogy holdrengések vagy becsapódások válthatják ki a sziklaomlásokat.
A kutatók szerint a most feltérképezett területek a jövőben elsődleges leszállópontok lehetnek az olyan küldetések számára, amelyek célja a Hold geológiai aktivitásának feltérképezése. A szakemberek most azt tervezik, hogy finomítják az általuk kidolgozott modellt, a kisebb sziklamozgások feltérképezése ugyanis továbbra is rendkívül nehéz.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
