Az 1925. december 1-jén megindult rendszeres hazai rádiós műsorszórás ugyan nem az első volt a világon, de az elsők között indult, és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően sikerült a világ élvonalában maradnia.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) közleménye emlékeztet: az, hogy a nemzetközi médiaversenyben végig az élbolyban voltunk, annak is köszönhető, hogy néhány évvel Trianon után a rádió bizonyult az egyetlen olyan határok nélküli kommunikációs csatornának, amellyel könnyen elérhető volt Európa minden magyarajkú hallgatója.
„Az LGT által is megénekelt Gyáli úti bútorszállító kocsitól a Nemzeti Múzeum háta mögött felépített stúdiópalotáig hosszú út vezetett, a célt azonban sikerült a Magyar Rádió Részvénytársaságnak és a munkáját felügyelő és finanszírozó Magyar Távirati Irodának tíz év alatt elérnie. Az egyre korszerűsödő rádióstúdiók technikai fejlesztése mellett fontos feladat volt a sugárzás hatótávolságát is kiszélesíteni, aminek látványos antennaépítési projektjeiről szintén érzékletesen beszámoltak a filmhíradók.”
Az NFI most egy 48 perces dokumentumfilm tett közzé, amely az 1920-as években készült, még némán felvett képsorokkal indul arról a – Puskás Tivadar által feltalált, 1893-ban indult – Telefonhírmondóról, ami a rádió alapításának előtörténete volt: a világ első műsorszóró vállalkozásaként akkoriban a fővárosi telefonvonalakat használva működött.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
