4K? 8K? A műszaki áruházakban kisebbfajta harc figyelhető meg az egyes gyártók között, mintha csak a felbontás számítana igazán. Hogy ez mennyire nincs így, arra a Cambridge-i Egyetem és a Meta kutatói világítottak rá: vizsgálataik szerint ugyanis egy „átlagos méretű” nappaliban a 4K-s és a 8K-s megjelenítők nem nyújtanak érdemi előnyt a hasonló méretű, 2K-s felbontású kijelzőkhöz képest. Utóbbi tévék terén mondjuk nem gyakori, inkább monitoroknál és laptopoknál szokták alkalmazni, viszonyításnak azonban ideális.
„Bizonyos tévénézési távolságtól kezdve nem számít, hány pixellel van több. Ez, azt hiszem, egyszerű pazarlás, mert a szeme nem tudja érzékelni (a különbséget – a szerk.)” – mondja Maliha Ashraf, a tanulmány első szerzője.
A szakember kollégáival a Nature Communications című tudományos folyóiratban számolt be arról, hogy miként határozták meg az emberi szem „felbontási limitjét”. Megjegyzik: a 20-20-as látás azt jelenti, hogy a szem 60 pixelt tud megkülönböztetni fokonként (PPD), bár látásjavítással vagy normál látással ez lehet ennél jobb is.
„Ha a megjelenítő felbontását kizárólag a 20/20-as látásélesség mentén tervezzük meg vagy értékeljük, akkor alábecsüljük azt, hogy az emberek ténylegesen mennyit látnak” – mondja Ashraf. Ezért a szakemberek közvetlenül megmérték, hogy az emberek ténylegesen hány pixelt tudnak megkülönböztetni.
A kutatók egy 27 hüvelykes átmérőjű, 4K-s monitort használtak, melyet egy mozgatható tartóra szereltek, így lehetett közelíteni, vagy távolabb vinni a nézőtől. A vizsgálatokba 18 személyt vontak be. Minden vizsgált távolságnál kétféle képet mutattak véletlenszerű sorrendben. Az egyiken egy pixel széles, vertikális vonalak voltak láthatók fekete-fehér, piros-zöld és sárga-lila színben, míg a másikon egy sima, szürke tömb volt látható. Ezután arra kérték meg a résztvevőket, hogy jelöljék meg, mely képek mutatták a vonalakat.
„Ha a vonalak túl vékonyak, vagy a képernyőfelbontás túl magas, a minta nem különbözik a szürke képtől” – mondta Ashraf. A kutatók megmérték, hol van az a pont, ahol az emberek már alig tudtak különbséget tenni. Ez lett a „felbontási limit”.
Végül úgy találták, hogy az emberi szem több részletet tud megkülönböztetni, mint azt gyakran gondolják. Arra is fény derült, hogy a szürke képek esetében 94 PPD volt a fokonként megkülönböztethető pixelek száma, ám a piros-zöld minták esetében már 89, a sárga-liláknál pedig csak 53 PPD.
Egy másik vizsgálat során 12 résztvevőt arra kértek – szintén különböző távolságokból –, hogy jelöljék meg, mikor tűnik számukra élesnek a szöveg. Az egyik esetben fekete háttéren volt fehér a szöveg, míg máskor fordítva – és itt is azt tapasztalták, hogy van egy határ, melyen túl már nem vették észre az emberek a különbséget.
A csapat egy ingyenes online kalkulátort is kiadott, mellyel kiszámolható, hogy az egyes távolságokból érzékelhető-e még különbség a nagyobb felbontású megjelenítők esetében. Persze, számít az is, hogy mekkora ez a képernyő.
„Ha valakinek van egy 4K-s, 44 hüvelykes tv-je, és nagyjából 2,5 méteres távolságból nézi azt, akkor a készüléke már több részletet mutat, mint amit a szem képes megkülönböztetni” – mondja a szakember, megjegyezve, hogy a 8K-ra történő váltás már végképp nem jelentene semmilyen előnyt.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
