A Chicagói Egyetem és a Cornell Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint olyan nagy a kereslet az egészségügyi elektronikai eszközökre, hogy ha nem változik meg ez a tendencia, akkor 2050-re már évi 2 milliárd darabra lehet szükség. A szakemberek szerint mindez azért probléma, mert hacsak nem történik változás a környezeti hatásokat illetően, ezek az eszközök éves szinten összességében több mint egymillió tonna elektronikus hulladékot és 100 millió tonna szén-dioxidot eredményezhetnek 2050-re.
Chuanwang Yang, a Chicagói Egyetem kutatója és a Nature-ben megjelent tanulmány vezető szerzője szerint bár minden egyes ilyen eszközben dolgozó chiphez csak kis mennyiségű fémre van szükség, a bányászat sok energiát fogyaszt, és sok hulladékot termel.
Ahogy az elektronikai eszközök kisebbek és rugalmasabbak lettek, egyre több területen kezdték el használni azokat az egészségügyben. A beteg vérnyomásának, vércukorszintjének vagy szívverésének folyamatos monitorozása segíthet az orvosoknak és az ápolóknak abban, hogy stabilizálják a beteg állapotát, ám a megoldással van egy igen komoly probléma. Nevezetesen: az eszközöknek a többségét csak egyszer lehet használni, mivel a hosszabb távú használat teljesítményromlást vagy fertőzést eredményezhet.
Ez a tény késztette arra a kutatókat, hogy elemezzék, merre tart a piac.
https://hvg.hu/tudomany/20260109_e-hulladek-ujrahasznositas-arany-palladium-nemesfemek
A csapat először modellezte ezen eszközök globális használatát. A jelenlegi trendekből kiindulva arra jutottak, hogy 2050-re az egészségügyi elektronikai eszközök iránti kereslet világszerte 42-szerese lehet a mainak, ami évi körülbelül 2 milliárd eladott darabot jelent. Ezután a csapat kidolgozott egy keretrendszert ezen eszközök környezeti lábnyomának mérésére.
A szakemberek egy eszköz életciklusának minden részét figyelembe vette: az összetevők bányászatának hatásaitól kezdve a gyártásához felhasznált energián át egészen a keletkező hulladékig. Megvizsgálták a folyamat által eredményezett karbonlábnyomot, az anyagok toxicitását és a keletkező elektronikai hulladék mennyiségét is.
Kiderült: az eszközök szénlábnyomának mintegy 70 százaléka az áramköri lapkákból származik, mivel az ahhoz szükséges anyagok bányászata rendkívül energiaigényes folyamat.
A szakemberek szerint, amikor az eszközök környezeti terheléséről van szó, sokan a műanyagot említik a legnagyobb problémaként. A számítások szerint azonban ha az összes műanyagot lebomló változatra cserélnék, a környezeti terhelés akkor is csak 3 százalékkal csökkenne.
A csapat két lehetséges megoldást is javasolt a szénlábnyom csökkentésére. Az első, hogy a vegyészek és mérnökök olyan új chipeket fejlesszenek ki, amelyek könnyebben beszerezhető anyagokat, például rezet vagy alumíniumot használnak a ritkább nyersanyagok, például az arany helyett. A réz és az alumínium ugyan kevésbé stabil, mint az arany, ám a kutatók szerint a probléma megoldható lehet. A másik lehetőség, hogy ezeket a készülékeket modulárisra tervezik, így nem kell kidobni őket a használat után, elég csupán szervizelni és új alkatrésszel ellátni őket.
Hogy a jövőben melyik valósulhat meg, az egyelőre kérdés. A legjobb valószínűleg az lenne, ha mind a kettő egyszerre.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
