A középkor embere nemigen értette a napkitörések fizikáját, viszont azt látta, hogy valami szokatlan történik az égen. Egy neves japán költő, Fujiwara no Teika még 1204 telén verselt „három éjszakán át tartó vörös fényekről” az éjszakai égbolton Kioto felett. De nem csupán ő jegyezte le ezt, más ázsiai feljegyzésekben is beszámoltak furcsa vörös és fehéres fényekről, amelyek az éjszakai égen táncoltak.
Mai tudásunkkal már egyértelműen következtethetünk arra, hogy ezek valószínűleg sarki fények voltak, méghozzá olyan erősek, hogy a megszokottnál jóval délebbre is láthatóvá váltak. A költők és krónikások leírásai így tudományos adatokká váltak.
Fujiwara no Teika naplója
Japán Nemzeti Archívum
E különös légköroptikai jelenség oka a szokásosnál erősebb naptevékenység. A Napból származó plazmafelhő eléri a Föld mágneses mezejét, a részecskéi pedig a légkörbe csapódva fényt bocsátanak ki.
De vajon hogyan lehet egy több mint 800 évvel ezelőtti napvihart valóban bizonyítani? A japán Okinawa Tudományos és Technológiai Intézet (OIST) kutatói úgy döntöttek, hogy ultrapontos szénizotópos kormeghatározást végeznek az adott időszakból származó eltemetett fákon. A fák évgyűrűi ugyanis nemcsak az idő múlását, hanem a környezeti változásokat is jelzik. Amikor a Nap extrém energiájú részecskéket küld a Föld felé, az hatással van a légkörre és így a növényekre is.
A kutatók a faévgyűrűkben található szénizotópok változásait elemezve kimutatták, hogy a 13. század elején valóban volt egy rendkívül erős naptevékenységi esemény, ugyanis a szén-14 tartalom hirtelen megugrott valamikor i. sz. 1200 és 1201 között. Amikor ezt összevetették a korabeli beszámolókkal, a kép máris összeállt.
Bár ez az időszak nem egyezik meg pontosan Teika sarki fény megfigyelésével, egy kínai feljegyzés kifejezetten utal egy vörös, alacsony szélességi körökön megfigyelt sarki fényre pontosan abban az évben – írták a kutatók. Teika versei azonban továbbra is összhangban vannak a naptevékenység általános növekedésével ebben az időszakban.
Mindez egyúttal egy egészen különleges rekonstrukció is volt: a Nap olyan hatalmas kitörést produkált, amelynek hatása globálisan is érzékelhető volt, és valószínűleg a legerősebbek közé tartozik az elmúlt évezredben. Mindezt pedig nem műholdak vagy modern műszerek segítségével fedezték fel, hanem a múlt „archívumaiból”, azaz versekből, naplókból és fákból.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
