A heves napkitörések hatása ugyan látványos – gondolunk itt a sarki fényre –, ugyanakkor van egy igen komoly hátulütőjük is. Nevezetesen: zavar léphet fel a kommunikációban, a műholdak működésében, vagy egy rendkívül erős napvihar hatására akár a földi rendszereket is tönkre tudja tenni. És mivel jelenleg a világ működése gyakorlatilag az internettől és az elektromos hálózatoktól függ, el sem lehet képzelni, mekkora kárt okozna egy rendkívül erős esemény.
Márpedig időnként előfordul. A becslések szerint 100 évente egyszer történik ilyen, legutóbb azonban az 1859-es Carrington-esemény volt ennyire erős, és annak már 167 éve.
A tudomány éppen ezért igyekszik védekezni a napkitörések ellen, ám a jelenlegi megoldások kimerülnek a fejlettebb szigetelésben, valamint az űridőjárás-előrejelzés pontosításában. Amerikai fizikusok szerint azonban ennél hatékonyabb védekezésre lenne szükség, ami valós időben tud reagálni a veszélyre. Erről szóló tanulmányuk a Space Weather című tudományos lapban jelent meg.
A szakemberek egy merész megoldással álltak elő: a StormWallal. Ennek lényege, hogy egy olyan műholdflottát bocsátanának pályára, ami többszáz tonna gázt engedne ki magából, mielőtt a napvihar részecskéi elérnék a Földet. Daniel Welling, a Michigani Egyetem tudósa és a tanulmány társszerzője szerint mindez felére, vagy még nagyobb mértékben csökkentené a napvihar Földet érő hatását. A megoldást egy bolygó méretű légzsákhoz hasonlította.
https://hvg.hu/tudomany/20260121_napvihar-sugarzas-nagy-energiaju-reszecskek
A kutatók szerint a globális felmelegedéssel kapcsolatos ötletekkel ellentétben – amelyek során a mérnökök olyan anyagot juttatnának a légkörbe, amely visszaveri a napfény egy részét – ez a megoldás nem tartós, a gáz néhány órán belül eloszlana. Emiatt nem kell attól tartani, hogy hosszú távú negatív hatása lehet a védekezésnek.
A megoldás egyelőre elméleti, így kiterjedt szimulációkat kellene végezni ahhoz, hogy kiderüljön, valóban megoldható-e egy ilyen jellegű védekezés.
A Földet alapvetően védi a mágneses mezeje, ám az extrém erős napviharok esetében ez a pajzs nem jelent megfelelő védelmet a bolygó számára. A légkörbe eljutó részecskék felmelegítik a felső légkört, így annak térfogata megnő. Ez nagyobb légellenállást jelent a műholdak számára, amelyek így letérhetnek a pályájukról, majd a Földnek csapódhatnak.
https://hvg.hu/tudomany/20260106_nap-geomagneses-vihar-noaa-13664-solar-orbiter-megfigyeles
A StormWall a természetes védőgátat erősítené meg. Az elképzelés szerint az olyan teherrakéta, mint a Starship egy kisbusz méretű űrhajót állítana pályára 36 000 kilométeres magasságban. Ez sokkal messzebb van, mint a Nemzetközi Űrállomás, de még mindig a bolygó mágneses mezején belüli pontot jelent.
Az űrhajó fedélzetén óriási lítium-, bárium- vagy nátriumgázzal – vagy akár csak sós vízzel – teli tartályok lennének. Amikor a rendszerek veszélyes napkitörést észlelnek, a tartályok kiürítenék tartalmukat. A napfény gyorsan plazmává ionizálná az anyagot, amely a Föld felé indulna el, és megakadályozná, hogy a védőgáton rés keletkezzen. A kutatók becslése szerint 400 tonna anyag több mint 60 százalékkal csökkentené egy súlyos geomágneses vihar erejét.
A rendszer nem tűnik megvalósíthatatlannak, a szakemberek szerint azonban politikai akarat nélkül az egész a tervezőasztalon maradhat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
