Az amerikai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kutatói arra próbáltak meg választ keresni, milyen hatása lehet egy radioaktív kihullásnak. Ez az a jelenség, ami akkor történik meg, ha egy baleset vagy szándékos atomrobbantás után a légkörbe került radioaktív por, hamu és izotópok visszahullanak a földre, és ami remélhetőleg soha nem fog bekövetkezni.
A tudósok egy kontrollált kísérletet hajtottak végre, amely során egy magas hőmérsékletű plazmacsőben szimulálták a nukleáris tűzgolyó egy részét, hogy lássák, hogyan reagálnak a hasadási reakcióban elpárologtatott részecskék hűtés közben – írja a Science Alert.
A kutatók által használt három kiinduló elem az urán – számos fegyver és reaktor üzemanyaga –, a cézium – a maghasadás radioaktív mellékterméke –, valamint a cérium voltak. Ez utóbbit a nukleáris fegyverekben használják a plutónium helyett.
A csapat két forgatókönyvet vizsgált meg: az egyikben a hűlés folyamatos volt, míg a másikban sokáig nagyon magas volt a hőmérséklet, mielőtt rövid időn belül bezuhant volna. Rakia Dhaoui, a csapat egyik kutatója szerint azzal, hogy megváltoztatják, hogy egy anyag meddig maradjon magas hőmérsékleten, meg lehet változtatni a kémiai reakciókat, valamint azt is, hogy az illékony elemek, például a cézium, hogyan épülnek be a részecskékbe.
A beszámoló szerint a csapat az egy méter hosszú plazmacsőben nagyjából 4727 Celsius-fokra hevítette az anyagokat. A várakozásoknak megfelelően az eredeti tűzgolyó mindent elpárologtatott, a kutatók azonban arra voltak kíváncsiak, a fenti három elem miként kondenzálódik.
https://hvg.hu/tudomany/20260206_atombomba-kiserletek-radioaktivitas-hosszan-tarto-hatasok-egeszseg-korai-halalozas-jelentes
Az urán és a cérium esetében a mintázatok meglehetősen hasonlóak voltak: amint a hőmérséklet csökkenni kezdett, mindkettő viszonylag korán kondenzálódott, bár voltak különbségek az elemek által felvett extra vegyületek tekintetében. A cézium viselkedése azonban meglepte a tudósokat.
Az Analytical Chemistry című tudományos lapban megjelent publikáció szerint mindkét hűtési forgatókönyvben sokkal később kondenzálódott, mint az urán és a cérium, és akkor, amikor a hőmérsékletet hosszabb ideig magasabban tartották, jobban keveredett más elemekkel, és összetettebb vegyületeket alkotott.
A kutatók szerint a fenti folyamatok vizsgálata és megértése rendkívül fontos ahhoz, hogy egy esetleges katasztrófa hatásait a lehető legjobb módon lehessen orvosolni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
