Hatalmas kiterjedésű „bálnatemetőt” fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport az Indiai-óceán délkeleti részén – írja a The Guardian. A kínai, olasz és új-zélandi szakemberek a 60-50 millió évvel ezelőtti időszakban, az ausztrál kontinens és az Antarktisz szétválásakor kialakult Diamantina-törészóna árkokkal és gerincekkel szabdalt térségének vizsgálata közben bukkantak rá az állatok maradványaival borított területre.
Olyan helyszíneket, ahol elpusztult bálnák nagy számban süllyedtek a tengerfenékre, korábban is ismertek már.
A most felfedezett különlegessége, hogy az eddigieknél három-négy kilométerrel mélyebben, több mint hét kilométerrel a vízfelszín alatt alakult ki, és több száz kilométeren nyúlik el.
A kutatók 32 merülést hajtottak végre a területen, amelyek során 458, fosszilis bálnamaradványok által borított helyet azonosítottak, és öt olyat is, ahová még a közelmúltban is kerültek tetemek.
A legnagyobb közülük egy déli csukabálna öt méter hosszú csontváza volt, de kihalt fajok képviselőinek, például egy csőröscetfélének, a Pterocetus benguelaenak a csontjait is megtalálták. A kormeghatározás szerint a példány 5,3 millió évvel ezelőtt élt. Egy új, korábban nem azonosított faj fosszíliáit is felfedezték, ezt Pterocetus diamantinaenak nevezték el.
A bomlás különböző fázisaiban lévő tetemek környezete számos élőlénynek ad otthont, többek között rákféléknek, puhatestűeknek, csontevő férgeknek és kígyókarúaknak. A kutatók szerint ezek között is sok olyan lehet, amelyet korábban még nem írtak le.
Nyitókép: Nagy ámbráscetek az Indiai-óceánban. Fotó: AFP / StockTrek Images / David Fleetham
