Nyolc hónapig tartottak fogva egy kémnek hitt galambot Indiában, de végül rájöttek, hogy csak egy egyszerű madár
Indiában nem ez az első alkalom, hogy melléfognak.
Az összes állati érzékszerv közül a legérdekesebb és a legvitatottabb a mágnesesség érzékelése. Közismert, hogy a vándormadarak, a teknősök és más állatok képesek a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódni, ám az emögött meghúzódó pontos mechanizmus még nem ismert. Most a Bonni Egyetem kutatói álltak elő egy igen izgalmas felfedezéssel.
Hogy pontosan hogyan működik az állatoknak ezen érzékelése, arról megoszlanak a tudományos vélemények. Egy korábbi elmélet szerint az állatok szöveteibe ágyazott apró magnetitkristályok működhetnek iránytűként, míg az újabb elképzelés szerint a retinában található fehérjék, az úgynevezett kriptokrómok reagálnak a mágneses mezőkre. Ez utóbbi lehetővé tenné a vándormadarak számára, hogy még minimális fényviszonyok között is megfelelő irányba repüljenek.
Egy 2025-ös vizsgálat a postagalambokra terjedt ki, és egy újabb megállapításhoz vezetett: laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy a változó mágneses mezők elektromos áramot indukálnak az állatok belső fülében, stimulálva az agyba vezető idegeket.
Ezúttal a Bonni Egyetem tudósai tettek le egy vizsgálati eredményt az asztalra. A Science című tudományos lapban megjelent publikáció szerint a kutatók azt találták, hogy a postagalambok a májukban található, vasban gazdag immunsejtek segítségével tudják azt, hogy milyen irányba kell repülniük.
A felfedezés egy véletlen találkozással kezdődött. A beszámoló szerint egy tudományos konferencián Martin Wikelski ornitológus, aki a Max Planck Állati Viselkedéstudományi Intézetének kutatója szóba elegyedett a Bonni Egyetemen kutató Christian Kurts immunológussal. A mágnesességről beszélgetve Kurts megemlítette, hogy felfedezte, hogy az egerek és emberek lépéből kinyert immunsejtek, az úgynevezett makrofágok apró mágneses vasrészecskéket tartalmaznak, amelyek akkor keletkeznek, amikor a makrofágok lebontják a régi vörösvértesteket és megkötik azok vasatomjait. Ezen a ponton merült fel a kérdés, hogy vajon hasonló sejtek segítik-e a postagalambok tájékozódását.
Kurts Clivia Lisowskival, a Bonni Egyetem tudósával közösen kezdte el vizsgálni, hogy a galambokból vett különböző szövetek ugyanazokat az apró mágneses részecskéket tartalmazzák-e, mint az egerek immunsejtjei.
A kutatók végül egy magnetométer segítségével fedezték fel, hogy a májban a legerősebb az aktivitás. Bár ez a jel még mindig viszonylag gyengének volt mondható, így is hússzor erősebb volt annál, amit a műszer háttérzajként érzékel.
A szövetszeletek gondos festése kimutatta, hogy a vasraktározásért felelős fehérje, a ferreitin bőségesen jelen van a májban, de kevés van belőle a lépben, a csőrben és az agyban. Az elektronmikroszkópos vizsgálat azt is kimutatta, hogy a galambok máj makrofágjainak nagy része közvetlenül a neuronok mellett helyezkedik el. Az emlősöknél a lép neuronjai kommunikálni tudnak a makrofágokkal, és mind az emlősöknél, mind a madaraknál ezek a neuronok a központi idegrendszerhez is kapcsolódnak.
Sokoldalú, titkos GPS segíti a tengeri teknősöket
Bár az ember nem érzékeli, jó pár állat viszont igen: bolygónk mágneses mezője számos állat vándorlását segíti. Közéjük tartoznak a tengeri teknősök is, azzal a különlegességgel, hogy ezek az állatok nemcsak navigációra képesek, hanem felismerik azon helyek mágneses mezőit, ahol korábban táplálékhoz jutottak.
Ezután a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a vasban gazdag makrofágok valóban mágneses iránytűként funkcionálnak-e. A csapat 34 postagalambot képzett ki arra, hogy egy 19 kilométeres útvonalon repüljenek kelet felé. Napközben a galambok a Nap helyzetét használták a tájékozódáshoz, de felhős időben a mágneses érzékelésükre hagyatkoztak.
Ezután 18 madárnak adtak be egy olyan szert, ami kiütötte a makrofágokat, hogy aztán 24 órával később, felhős időben szabadon engedjék őket. Az állatokat GPS-adókkal szerelték fel.
Kiderült, mind a 18 madár eltévedt, és csak azután tértek haza, hogy kitisztult az ég. A maradék 16 madár placebót kapott, és mindegyik rendben hazatért.
Bár a vizsgálat eredménye rendkívül izgalmas, a kutatók szerint egyelőre csak egy alapkutatásként szabad tekinteni rá. Emiatt a jövőben több állattal, más körülmények között is meg kellene ismételni a kísérletet, és egyéb vizsgálatokat is el kellene végezni, hogy kizárják az esetleges befolyásoló tényezőket.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
