Magyar patrióták találták ki a homoszexualitást
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a vándorló állatok a Föld mágneses terét használják navigációjukhoz, iránytűként az irány és térképként a földrajzi helyzet meghatározásához. Különösen lenyűgöző a tengeri teknősök vándorlása: ezek az állatok több ezer kilométert is úsznak a nyílt óceánon, hogy visszatérjenek ugyanarra a táplálékot adó, illetve fészkelőhelyre. Nem mindig választják a legrövidebb, legközvetlenebb utat, de végül mégis célhoz érnek.
Korábban már feltételezték, hogy a mágneses térkép segítségével történő navigáláshoz az állatoknak meg kell tanulniuk a célpont mágneses jeleit, azonban idáig ez csak hipotézis volt.
Amerikai kutatók most bizonyították, hogy a tengeri teknősök egyik faja (Caretta caretta) képes elsajátítani ezeket az információkat: a fiatal teknősök megtanulták megkülönböztetni azokat a mágneses mezőket, amelyekben táplálékkal találkoztak, a másutt létező mágneses mezőktől. A Nature folyóiratban bemutatott kutatás arra is bizonyítékot szolgáltatott, hogy ezek a tengeri állatok képesek fejleszteni ezt a figyelemre méltó képességet, és valószínűleg ez a szupererő vezeti őket azokra a létfontosságú helyekre, ahol fészkelnek és táplálkoznak.
„Kutatásaink során először azt vizsgáltuk, hogy képes-e egy vándorló állat megtanulni felismerni a különböző földrajzi területek mágneses jeleit” – mondta Kayla Goforth, a tanulmány vezető szerzője. A szakembereknek nem volt könnyű dolguk, hiszen tulajdonképpen szimulálniuk kellett az óriási óceáni környezetet. A kísérletekhez egy érdekes jelenséget használtak fel: amikor a fogságban tartott teknősök tudják, hogy etetni fogják őket, egyfajta táncba kezdenek, a víz fölé emelik a fejüket, csapkodják az uszonyaikat és gyakran körbe-körbe forognak.
A kutatók ezt a szokást használták fel arra, hogy a teknősöket úgy kondicionálják, hogy adott mágneses mezőket az étellel kapcsolják össze. Fiatal teknősöket tartályokba helyeztek, amelyeket tekercsrendszerek vettek körül – ezek különböző mágneses mezőket hoztak létre (mint ahogy a bolygónak is eltérő mágneses mezői vannak).
Az egyik kísérletben létrehozták a Mexikói-öbölben található hely „mágneses aláírását” (egyedi mágneses jellemzők), etették a teknősöket. Egy másikban egy New Hampshire melletti helyszín mágneses aláírása mellett nem etették a teknősöket. A kéthónapos kondicionálási periódus során hasonló ideig tették ki az állatokat az egyes mezőknek. Nem telt bele sok idő, hogy a teknősbékák táncolni kezdjenek, amikor az étellel és a Mexikói-öböl mágneses aláírásával találkoztak.
Néhány nappal később a kutatók visszahelyezték a teknősöket ugyanabba a mágneses mezőbe, de nem etették őket. A teknősök mindenesetre táncoltak, ami arra utal, hogy felismerték az étellel kapcsolatos sajátos mágneses jeleket. Még négy hónappal később is néhány teknős táncolt a Mexikói-öböl mágneses mezőjében. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a teknősök képesek voltak „tanulni és emlékezni” a táplálék helyéhez kapcsolódó mágneses mezőkre.
Egy másik kísérletben a kutatók rádiófrekvenciás hullámokkal zavarták az állatokat. Korábban ugyanis azt jósolták a kutatók, hogy az állatok érzékenyek lehetnek a Föld mágneses mezőjére a testükben zajló kémiai reakciók miatt, és ezek a hullámok megzavarják ezeket a folyamatokat
Amikor rádiófrekvenciás hullámoknak voltak kitéve, a teknősök még mindig észlelték és azonosították a mágneses mező jeleit, de úgy tűnt, hogy a belső iránytűvel való tájékozódási képességük megzavarodott. Ez arra utal, hogy a tengeri teknősöknek két külön érzékük van a mágneses mezők érzékelésére. Az egyiket iránytűként használják, amely megmondja nekik az általános utazási irányt, míg a másik egyfajta mágneses térkép, ami segíti őket, hogy megtaláljanak meghatározott koordinátákat.
A kutatók a továbbiakban a teknősök tanulásának korlátait vizsgálnák, a mágneses mezőkre való érzékenységüket, és azt, hogy miként használják fel ezeket az információkat a valós navigációhoz. Az is kérdéses ma még, hogy a teknősök melyik testrésze teszi lehetővé a Föld mágneses jeleinek feldolgozását. Ettől függetlenül a mostani kutatási eredmények aggályokat vetnek fel a vizek felszínére helyezett, a mágneses mezőket összezavaró eszközökkel kapcsolatban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
