Gondolta volna bárki a múlt század hetvenes éveiben, hogy pár ezer egyetemi okostojás értelmiségi játékszeréből minden idők leghatásosabb médiuma, az internet fejlődik ki? Vagy hogy később, az immár serdülőkorba lépett, egyre színesebb világháló legfőbb gravitációs pontja a létező legunalmasabb alkalmazás: egy kereső lesz? Az igazán fontos változásokban mindig van egy nagy adag irracionalitás, amellyel a józan ész nem tud számolni.

Most mégis kísérletet teszünk arra, hogy bemutassunk néhány olyan innovációt, ami a szakemberek szerint forradalmasíthatja a jövőt. Persze lehet, hogy végül mégsem ezek viszik majd a prímet a közeljövő nagy változásaiban, de annyit mindenképp megérdemelnek, hogy rajtuk tartsuk a szemünket.

Túl a valóságon

Noha az okostelefonok alkotják a mobileszközök piacának legdinamikusabban fejlődő szegmensét, az alkalmazásfejlesztők mintha még mindig nem tudták volna eldönteni, mihez is kezdjenek ezekkel a szuperintelligens eszközökkel. Mert bármilyen szórakoztató is virtuális sört kortyolgatni és twitterezni velük, abban mindenki egyetért, hogy ennél azért többre hivatottak. Hogy mennyivel, abból a legújabb „augmented reality” (kiterjesztett valóság) alkalmazások adnak ízelítőt. Valójában ezek az első olyan komolyabb alkalmazások, amely eleve okostelefonra íródtak, és nem valamilyen számítógépes vagy mobilfunkció feltupírozott, illetve lebutított változatai.

Az AR technológia lényege, hogy a legkorszerűbb képfelismerő technológiák segítségével kielemzi az okostelefon kamerája által közvetített látványt, beazonosítja a képen szereplő objektumokat, és információkat, illetve cselekvési lehetőségeket kapcsol hozzájuk. Legegyszerűbb változatában megadja egy épület, műtárgy nevét és rövid leírását: ha lefényképezzük mondjuk az Országházat vagy a Mona Lisát, okostelefonunk képernyőjén megjelenik, hogy mit láttunk. Lényegében ezt csinálja a Google Galaxy Tabje, amely emellett névjegykártyák, logók és könyvek beazonosítására is alkalmas: ha lefényképezünk egy könyvoldalt, megkapjuk a könyv szerzőjét és címét.

A harmadik szem

A Galaxy Tab mai formájában egyelőre nem több digitális útikalauznál, egy másik AR alkalmazás, a Layar azonban már a technológia távlati lehetőségeit is felvillantja. A Layar információs rétegeket terít az okostelefon képernyőjén megjelenő látványra. Ezek a rétegek valójában szűrők, amelyek a bennünket érdeklő objektumokat emelik ki a környező világból; a programot emiatt „valóságböngészőnek” is hívják. Megkereshetünk vele éttermeket, kocsmákat, parkolót (a zsúfolt parkolóban a saját kocsinkat), illemhelyet és még ezernyi más dolgot. És nem csak megkereshetjük őket, hanem interakcióba is léphetünk velük! A Layer egyik videója egy „kiterjesztett” munkahelyet mutat be: ahogy az okostelefonnal körbepásztázunk, a valóságos látványra az alkalmazás egy rugalmasan változó réteget pakol, amely különféle munkacsoportos tevékenységek kezdeményezésére kínál lehetőséget.

Képzeljünk el egy olyan réteget, amely mondjuk egy közösségi portállal összekapcsolódva megmutatja egy szórakozóhelyen a korban hozzánk illő facér pasikat/nőket, vagy azokat, akiknek a zsebében vastag pénztárca lapul… A lehetőségek határtalanok és enyhén hátborzongatóak. A misztikusok harmadik szemnek nevezik azt a csakrát – állítólag ott ül a két szemöldökünk között –, amellyel a megvilágosodottak a dolgok lényegébe látnak. Nos, talán nem is kell várni a megvilágosodásra, az AR technológia nemsokára magától is szállítja nekünk ezt a bizonyos harmadik szemet.

Zsebtévé

A hordozható eszközök használhatóságának legfőbb korlátja manapság a képernyőméret. A kicsinyke display-n a weboldalak nem férnek el normálisan, és a szöveges információ is csak hangyányi betűkkel jeleníthető meg, ami főleg az idősebb korosztályt zavarja. De ahol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség – néhány éven belül piacra kerülnek azok az rugalmas, összehajtható képernyők, amelyekkel pillanatok alatt bármikor és bárhol színes, szélesvásznú médiaközponttá alakítjuk az okostelefonunkat.

Na jó, az igazán széles vászonra kicsit várni kell, hiszen a Sony 2,5 colos képernyője egyelőre csupán 160x120 képpontot, az LG 4 colosa  320x240 képpontot tud. De ne feledjük, hogy ezek még csak az első modellek, és a fejlesztés gőzerővel folyik.

Mondjam, vagy mutassam?

De nem csak a megjelenítőknél számíthatunk radikális változásokra: a cső másik végén, az adatbeviteli oldalon is forradalom készül. Aki az Xbox360-as konzolt megveszi, a gyakorlatban is kipróbálhatja a Microsoft hang- és mozgásérzékelésen alapuló Kinect technológiáját. A Xbox360-ban inkább csak játékokat vezérelhetünk vele – a képernyőn látható figura egyfajta „avatárként” követi mozgásunkat –, illetve a menükben navigálhatunk, de amint a frissen beindult fejlesztések bizonyítják, a távlatok itt is határtalanok. Ma már távvezérelt műtéteknél is használják a kinectes mozgásérzékelő technológiát, a NASA pedig telekonferencia-rendszert épített rá. Ami biztos: a hagyományos billentyűzetek napjai meg vannak számlálva.

Összehajtható képernyőnk a zsebünkben, adatbeviteli eszközünk a kezünk, a szemünk és a hangunk, okostelefonunk kamerája pedig árgus szemmel figyel, és szállítja a környező világról az információkat – ez már tényleg egy sci-fi. És a legfantasztikusabb, hogy néhány év múlva mi leszünk a főszereplői!