Tisztelt Mentelmi Bizottság!

A komondor az oka. Teri mostanában sokat szokott őgyelegni a kutya környékén, és a jószág meg nem tudja, hogy merre menjen, ugyanis vak, hát, valószínűleg belebotlott. Nem, nem a Teri vak, hanem a komondor. Nem, nem a komondor esett el, hanem a Teri. Nálunk ez úgy van, hogy négy lába van a kutyának, mégis a Teri botlik. Na, de ha még egyszer megbotlik, azt a látleletet még nem találták föl, amit azok után állítanak ki róla… he, he… nem úgy értettem, csak tudják, hogy van, ha az ember több napig éjszakázik, pláne, ha lakodalom is van közben, és hajnalban ér haza. Hallja, hogy a jószág vakkant, igen, a vak komondor vakkant, a Teri az meg állandóan ugat, egészen addig, amíg össze nem töröm a kenyérlesőjét, ezt csak úgy képletesen mondva persze, én a légynek se tudnék ártani, a fészbukra is csak a szeretetről meg a vidéki ízekről rakok ki képeket.

Mi, hogy az előző asszony szerint őt is vertem? Ugyan már! Leesett a vetőgépről. Ki mint vet, úgy marad. Nincs abban semmi turpisság, hogy nem a helyi kórházba vittem, azér’ Zalába mentünk orvoshoz, mert úgy gondoltam, jót tesz egy kis levegőváltozás. Meg a zalai felvágott. Vidéki ízek ugyebár. Abban sincs semmi különös, hogy Terinek korábban is betört már az orra. Ő meg a létráról esett le. Minek megy föl rá? Biztos az is a levegőváltozás miatt. Tudják, nálunk Fülöpházán minden lapos, most más a Teri pofája is, a teringettét! Hasonult a tájhoz, mi ebben a rendkívüli? Tisztán egészségesen, úgy, mint régen, ahogy a borítóképemen is látható.

Egyébként nem pontosan emlékszem, a pálinkával lehetett valami. Nem tudtam rendesen célozni, különben még mindig kómában lenne, és eszébe se jutna a doktorhoz rohangálni. Csak vicceltem. Én meg nem ütnék senkit a világ minden kincséért sem. A kezem az azért sebes, mert pörköltöt főztem. Kiugrott a lábosból, és megharapott, bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy a komondor volt. Vak, tetszenek tudni, lehet, hogy bele akart mászni az edénybe, én meg utána kaptam, és hirtelen ott volt a Terinek a feje. Esküszöm így volt.

Különben sem értem az egészet. A Varga képviselőtársam is megmondta, hogy „az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak”. Én csak vissza akartam a gyereknevelés mellé Terit téríteni, nem leteríteni. Hát, van neki négy-öt gyereke? Na ugye. Majd utána lehet önmegvalósítani meg emanco, emancici, emnaci, pofázni. Nem? Hogy ez így nem kerek?

Akkor mi lenne, ha az egészet ráfognánk a Bajnaira?