A Magyar Narancs újabb (több szempontból is) határon túli cikket közölt. Értem, hogy a személyes szenvedély hitelesítheti az írást, s hogy ennek jegyében az ember olykor neki- és túlszalad; fura lenne, ha pont én nem érteném. A szabadszájúság ellen sincs kifogásom. Azt viszont nem értem, hogy a Magyar Narancs szerzője, Ara-Kovács Attila miért él a legocsmányabb rágalmazás eszközével, amikor pl. azt írja. hogy: 

 „...egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult”.

Innentől kezdve tökéletesen mindegy, mi szerepel még abban a cikkben. Nem számít, hogy a többi állítása megfontolható vagy vitaképes-e (az, egyébként). Ha ugyanis egy cikkben ilyen mondat szerepel, akkor az a cikk erről a mondatról szól. 

Tisztázzuk gyorsan: Böjte Csaba – egy szál egyszerű szerzetesként – szembeszállt a román rendőrséggel, hogy megmentsen néhány éhező gyereket a nyolcvanas években. Fölvette a kesztyűt egy gyilkos diktatúrával szemben, egyedül, a hitébe, az emberségébe, a küldetéstudatába kapaszkodva. És: a szerzetes ebben az ügyben győzelmet aratott a diktatúra felett, s bizony, azóta sok ezer árvagyerek életét mentette meg. Nem politikai hátszéllel, hanem éppenséggel szembeszélben, adományokból, kolduló barátként, ferences módra.

Böjte Csaba nem ért a politikához. Nem is kell, hogy értsen hozzá. Nyilván úgy érzi, hogy a 2004-es népszavazás szocialista román-nyugdíjazós kampánya gyalázatos volt, és ebben szerintem igaza is van. Nyilván jó, helyes és igaz ügynek tartja, ami mellé most odaállt. (Hogy ebben így és most mennyire van igaza, más téma.)  A politikusoknak, kapaszkodjunk meg, többnyire vannak politikai céljaik azzal, hogy a „híresembert” megnyerik egy általuk képviselt ügynek – igen, bizony, ezt legitimációs célzattal teszik, a választóik megerősítése és újabb választók meggyőzése érdekében.

És?

Ettől kitartottnak, hovatovább politikai prostituáltnak kell nevezni egy ilyen embert? Ara-Kovács Attilát az sem jogosítja fel erre, hogy maga is ellenzéki volt a Ceausescu-érában. Semmi nem jogosít fel efféle gyomorforgató rágalmazásra senkit. Viszont ezek azok a szavak, amikre később lehet mutogatni; ilyen szavakat lehet majd tulajdonítani ebben a kettészakadt országban mindenkinek, aki nem fideszesként szereti a nemzetét: „lám, ezek vagytok ti, ilyen gyűlölködő ara-kovácsok”.

Attila, engem nem érdekel, hogy lejáratod az úgynevezett baloldalt, ugyanis nem érdekel egyik oldal se. Az viszont érdekel, hogy a napi nettó rágalmazások szintjére ne zülljön a közbeszéd. Te sem akarhatod ezt. Nem vagyok se a cenzorod, se a lelkiismereted, csak egyszerű tollforgatóként kérlek: legalább ezt az igazságtalan, vállalhatatlan jelzőt vond vissza!