Elege lett belőlünk az Öregúrnak, amikor a "legvidámabb barakk" öntudatos lakóiként eljátszottuk a keleti nyugatot, az egykori nagy magyar vidámság oda, csak a barakk maradt, de abból is kilopták már a kápók az összes kényelempótló facilitást.
Az alaptörvény és a megszállási emlékmű otrombaságán ez a szépségtapasz.
Kertész Imrét elismeri a magyar állam, és ez normális. Körülötte semmi sem normális (persze ez is normális).
Az áldozatok nem a keresztények. Legalábbis nem ez a tanulság. A tanulság még ennél is mélyebb és fájóbb.
Amikor már minden lábtörlő elkopott, még mindig ott van Izrael, amelybe bárki beletörölheti a lábát.
Elkészült az esélyegyenlőségi terv. Kár, hogy az esélytelenek nem hallottak róla.
Izrael nemcsak magát védi, hanem a nyugati civilizációt. Feltett kézzel kellene várnia az új holokausztot?
Braun Róbert tiltakozik a Corvinus rektoránál a Marx-szobor eltávolítása ellen.
Izraelt jobban érdekli a palesztin gyerekek biztonsága, mint a saját szüleiket és kormányukat.
Amerikával nem kell jóban lenni, de az van, hogy jó dolog – már akkor, ha politikai eszményeink, hitvallásunk, világról alkotott képünk valamelyest rokonítható. Ha nem, akkor persze nincs mit erőltetni.
A magyar médiaszabadság utolsó bástyájaként emlegeti a német lap az RTL Klubot. A Handelsblatt szerint az RTL anyavállalata "a Deutsche Telekommal ellentétben nem adja fel az Orbán Viktor vezette jobboldali populista kormánnyal folytatott küzdelmet a médiaszabadságért".
Az ember, aki a társalgást uralja, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Valóban tisztább a kép: a komcsizás felett eljárt a szélkakas.
