Újhelyi István és Mézes Éva kormánypárti jogalkotók törvénymódosítást dolgoztak ki, amelynek részeként a terméketlennek bizonyult egyedülálló nők igénybe vehetnék a lombikbébi-programot. Mivel negyedszázada tart már az össznépi jajgatás, hogy fogy a magyar, a naivabbak azt gondolhatták, mindenki kitörő örömmel üdvözli, hogy immár a szingli meddők is javíthatnak a reprodukciós mutatón.

Lombikbaba

De ujjongásuk csak a Kaáli Intézet orvos-igazgatójának nyilatkozatáig tarthatott. Dr. Körösi Tamás szerint “ha egy egyedülálló nő gyermeket akar, akkor tegyen érte, s ne a meddőségi központokhoz forduljon…az egyedülálló életformának számos előnye, de hátránya is van. Aki ezt választja, annak ez utóbbival is számolnia kell.” A habot a tortára azzal a kérdő mondatával tette fel az intézetvezető, hogy “ha valaki alkalmatlan az együttélésre, akkor hogyan alakíthatná ki a harmonikus anya-gyermek kapcsolatot?”

Azt régóta tudjuk, hogy a szingli életforma irritálja az ultrakonzervatív közvélemény-formálók táborát. Tegyük hozzá, fenti előítélet leginkább a nőket sújtja. Ha egy férfi még ötvenesen is agglegény, őt legrosszabb esetben is csak habókos különcnek tartják. A gyengébb nem képviselője viszont önző, karrierista perszóna, aki ódzkodik az anyaságtól, ha egyetem után pár évvel még nincs férjnél. Hogy erről a férfiak is tehetnek, mivel attitűdként ma is jellemző, hogy nejüket összetévesztik egy nonstop műszakos házi rabszolgával, az ritkábban kerül szóba.
Kár is erről vitatkozni, mert senkit nem lehet akaratával szemben házasságba kényszeríteni. Miként büntetni sem facér voltáért. Ha szabad házasságon kívül teherbe esni, miért gond, ha a meddő hölgy szingliként is gyereket akar? Nem inkább becsülendő, hogy a munkahely, egzisztencia szempontjából sok tekintetben ma sem “nőkonform” társadalomban ő egyedül mégis új életet hozna a világra?

A hagyományos családmodellt bálványimádóként fetisizálók nemigen hajlandók észrevenni, hogy ideáljuk agonizál, de legalábbis komoly működési zavarokkal küzd, válságtüneteket produkál. A modern nő – szerencsére – nem hajlandó a konyha, gyerekszoba és templom háromszögébe zártan élni. Furcsa értékrend, ahol, ha egy nő apácának megy, örökre megfosztatva a gyermekáldás lehetőségtől, az dicséretes, ha szingli üzletasszony, tudós, zsurnaliszta, művész lesz belőle, aki férjet (még) nem, de utódot szeretne, az rögtön etikai dilemmákat vet fel. Mindenesetre, a bigottak táborának szalonképesebb reprezentánsai már nem mernek nyíltan kiállni nőellenes előítéleteikkel, hanem kénytelenek azt “szakmai” érvekbe csomagolni. Azt pedig reméljük, a jelenlegi országgyűlési többség sem kapitulál ilyenfajta hipokrita moralitás előtt.