A művész alkotásai között

hvg.hu: Svédországi tartózkodása alatt kezdett el foglalkozni a tudatmódosító szerek hatásának vizuális megörökítésével, s ez mindmáig inspirációs forrása. Mit tudunk e szerek és a művészet kapcsolatáról?

Balla Attila.: A tudatmódosító szerek, más néven pszichedelikumok nem tartoznak a hagyományos drogok közé, ezért nem tekinthetők kábítószernek. A kábítószer kifejezés válogatás nélküli használata a magyar nyelv sajátja, ebben az esetben ez egy súlyos anomália, amely sok félreértésre ad okot. Ezek a szerek ősidők óta az emberi kultúrához tartoznak. Egyes kiválasztott emberek, például a szibériai sámánok mindig azzal a szándékkal használták őket, hogy „átkerüljenek a túlsó oldalra”, személyiségük másik, elrejtett, szakrális világába. De nemcsak a sámánok használtak ebből a célból különleges gombákat, ismert volt az „utazásnak” ez a formája az aztékoknál, vagy az ősi indiai kultúrában, ahol a papok tudatállapot változást okozó szómaitalt fogyasztottak. Az antik Görögországban az eleusziszi misztériumok beavatási szertartásain használtak természetes hallucinogént is tartalmazó kükeont. (A beavatottak közé tartozott Platón, a római Cicero és a császárok közül Marcus Aurelius és Hadrianus.) A tudatmódosító szerek a képzőművészet fejlődésén is nyomot hagytak. A francia posztimpresszionizmus nagy alkotói rendszeresen abszintot fogyasztottak, márpedig ez az ital akkor keserű ürömöt tartalmazott, amelynek szintén volt tudatmódosító hatása.

hvg.hu: Ön milyen tapasztalatokat szerzett ezen a téren?

B. A.: A pszichedelikumok hatásának lényege, hogy „átemelnek” egy másik világba, megnyitják azokat a kapukat, amelyeken keresztül eljuthatunk a teremtés misztériumához, amely a közönséges, földi halandó elől el van zárva. Márpedig szükségünk van ezekre az utazásokra, mert az emberi tudat minél racionálisabb a technokrata világunk, annál jobban beszűkül. A kapuk bezárultak, egyre nehezebb kinyitni őket.

Foszil2001

hvg.hu: Az emberek túlnyomó többsége berendezkedik a valóságos világban, nincs szüksége látomásokra, illúziókra.

B. A.: Illúziókra? Szerintem az a kérdés, hogy mit tekinthetünk valóságnak, melyik a valóságos világ, és melyik az illúzió. Az, amelyik itt van, és korlátol képzeteink, programjaink, érzékszervi képességeink miatt erősen behatárolt, vagy az, amelyik a kapun túl a végtelenbe nyúli, és nincs alávetve az idő és tér korlátainak. Ezt a kérdést egy alkotó embernek mindenképpen fel kell tennie. Érdemes megjegyezni, hogy a „valóságosnak” nevezett világ rohamosan virtualizálódik, az emberek többsége, már csak a televízióból és világhálóból értesül arról, mi történik, s közben arról sem vesz tudomást, ami a szomszédságában, akár néhány méterre, a falon túl zajlik. A „másik” világ viszont az egyéniségünk, személyiségünk rendkívül fontos tartománya, amelyet meg kell ismernünk ahhoz, hogy tudjuk, kik is vagyunk valójában.

Nagy papír01

hvg.hu: Miről lehet megismerni egy képet, melyet tudatmódosító szerek inspirálására festettek?

B. A.: Többnyire csak azok vesznek észre határozott különbséget, akiknek volt már pszichedelikus élményük. Transzállapotban a művész színlátása sokkal felfokozottabb, érzékelése „kihegyezettebb”.

Expresszívebb az ábrázolás, frissebb az ecsetkezelés. Az alkotás folyamatában az analízis (személyiségen túli) lesz. Vagyis a művész túllép a saját egóján, nem a szemeivel látja a formákat, és a színeket, hanem a lelkével érzi őket, rendkívül felfokozott állapotban. A világ és ő nem kettő, hanem egy.

hvg.hu: Kik azok a mai nyugati képzőművészek közül, akik az inspirációnak ehhez a forrásához folyamodnak?

Amulf Rainer: Face Coloration

B. A.: A téma köztudottan kényes, ezért csak a sejtéseimre támaszkodhatom. Úgy tudom, az osztrák származású Arnulf Rainer azon kevesek közé tartozik, aki következetesen művészi programjának részévé is tette az LSD-extázist. Köztudott, hogy az amerikai művészetben, zenében, képzőművészetben, irodalomban már a hatvanas-hetvenes években nyomot hagytak a tudatmódosító anyagok. Sam Francis, Robert Matherwell vagy Georges Mathieu festészetében találunk „kontroll nélküli” korszakokat, képeik a psziché titkos tartalmait, addig elzárt tartományait jelenítik meg. Ismeretes, hogy Andy Warhol is élt az inspirációnak ezzel a forrásával. Az irodalomból talán a legismertebb név Aldous Huxley.

hvg.hu: A pszcihedelikumok használata nyugaton is „kényes téma”, még művészi alkotás céljára is, Magyarországon pedig még inkább az. Még Hollandiában is, ahol a marihuana és a pszichotrop növények használata legális, különböző révületeket okozó gombák betiltása napirenden van, miután egy francia diáklány a hatásuk alatt kiugrott az ötödik emeletről és meghalt.

Balla Attila

B. A: Hallottam az esetről. Az a szegény lány tényleg meghalt, de nem lehet tudni, hogy valójában mit szedett be, és ami a legfontosabb milyen körülmények között szedte be. Én Svédországban használtam szintetikus tudatmódosítót, LSD-t, kifejezetten azért, hogy a szerzett élményeket felhasználhassam a művészetben. Akcionalista festők módjára dolgoztam vele. Senkivel nem cserélném el az így megszerzett tapasztalataimat. A legnagyobb mestereim egyike volt az LSD. Ilyesmit itthon sose tennék, nem is beszélve arról, hogy senkinek sem ajánlanám, hogy éljen ilyen szerekkel. Tudatában kell ugyanis annak lenni, hogy a pszichedelikumoktól rendkívül kellemetlen élményeket is szerezhet az ember. Azt vallom: csak az nézzen bele a „lelki tükörbe”, aki egyébként is stabil személyiség, és tudja magáról, hogy nem fog megretteni attól, amivel esetleg szembesül, azaz képes elviselni saját személyiségének addig titkos területeit. Ezek a szerek hasonló eredményeket válthatnak ki, mint egy több éves analitikus terápia, amely ugyancsak képes felszínre hozni az emberi egyéniség sötét oldalait is. A pszichedelikumok által okozott extázisban az ember átlépheti a születés és a halál küszöbét, ezt magam is megtapasztaltam már. Érdemes ezt szó szerint venni. A komolyan kereső személyes választ kaphat a misztériumra, a lét és a nem lét titkaira.

hvg.hu: Nem került még összeütközésbe a hatóságokkal ?

B. A.: Hála Istennek, nem. Svédországban három-négy évig intenzíven használtam LSD-t, illetve fogyasztottam psylocibin tartalmú gombákat, de ma már nincs szükségem ilyen intenzív inspirációra. Magyarországra költözve az inspiráció más formáit fedeztem fel. Gyakorló buddhista lettem, rendszeresen meditálok. Mára ez lett tudattágításom egyetlen eszköze. Ezen gyakorlatok segítenek a teljesség megélésében, ami a képeimen köszön vissza.

Pelle János