hvg.hu: Hogy lett magából ellenzéki?

Claudio Fuentes: Úgy négy évvel ezelőtt ismertem meg a Porno Para Ricardo nevű punkrock együttes tagjait. Teljesen lenyűgözött az, amit csinálnak. A zene is, de főleg a szövegek. Az együttes frontemberével, Gorki Águilával és Ciróval, az egyik gitárossal barátok lettünk.

Claudio Fuentes

allvoices.com

Ciro egyik este felhívott, és azt mondta, kapcsoljam be a tévét, mert a Mesa Redondában (esti politikai elemző műsor a kubai televízióban) az ellenzékről van szó, a szokásos egyoldalú és ellenséges megközelítésben. Ciro megkérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e vele egy beszélgetéssorozatot készíteni azokkal az ellenzékiekkel, akikről a kubai tévében – persze anélkül, hogy megjelenési lehetőséget kapnának – csak ebben a hangnemben hallani. Igent mondtam.

Az igazság az, hogy a beszélgetések során sok új dolgot nem hallottam tőlük, hiszen ugyanabban az országban élek, én is tudok arról a valóságról, amiről beszéltek. De a személyes fejlődésem szempontjából fontos volt, hogy vállaljam a velük való találkozás kockázatát.

hvg.hu: Változtak a körülményei ezután?

C.F.: A családom zárt ajtók mögött mindig is kritikusan beszélt a kormányzatról – de az anyám féltette azt a bevételét, ami Havanna egyik jobb környékének számító helyén lévő házunk két szobájának legális kiadásából származik, ezért egy idő után arra kért, hogy vagy szakítsam meg a kapcsolatot az új barátaimmal, vagy költözzek el hazulról. Nem akart bonyodalmakat. Az egyik barátnőm egyedül élő anyja befogadott, én meg azóta gyakorlatilag tanulással és  önfejlesztéssel töltöm az időt. Az ismeretanyaghoz egyes lakásokban működtetett – és persze a kormányzat által megfigyelt – független könyvtárakból, meg külföldről küldött és kézről kézre járó magazinokból, könyvekből jutok hozzá. Tavaly január óta tanítok is: a Yoani Sánchez lakásában működő bloggerakadémián hetente kétszer előadást tartok azoknak, akik szeretnének elkezdeni blogolni.

hvg.hu: A technikai tudnivalókon kívül milyen témákról szólnak az előadások?

C.F.: Például arról, hogy egy normálisan működő társadalomban bizonyos konfliktusos esetekben az eljáró hivatalos szerveknek és az eljárás alá vont polgárnak mihez van joga, hogy egy igazoltatás során milyen esetekben használható bilincs, milyen iratokat kell bemutatniuk a rendőröknek ahhoz, hogy házkutatást tarthassanak, ilyesmi.

Tanár és tanítványok a bloggerakadémián

allvoices.com

De nemcsak emberjogi vagy összehasonlító alkotmányjogi kérdésekről, hanem teszem azt, spanyol nyelvtani problémákról is szó esik.

hvg.hu: Milyen az, amikor az ember a politikai rendőrség látókörébe kerül?

C.F.: Sosem fogom elfelejteni azt a múlt év novemberi délutánt, amikor Yoanni Sanchez férjét közrefogta a politikai rendőrség által szervezett tömeg, én meg filmeztem az eseményeket. Egy ponton kocsiba kényszerítettek, elvették a videokamerám memóriakártyáját, és bevittek a rendőrségre, ahol négy-öt órát töltöttem, miközben fenyegettek, jelezve, hogy mennyi mindent tudnak rólam.

Egy másik alkalommal – ez év januárjában, pontosan a születésnapomon – szintén autóba kényszerítettek, egy órán keresztül kocsikáztak velem a városban, majd egy kórházban kötöttünk ki, ahol mindenféle kényszervizsgálatot végeztek el rajtam. Egy ponton elkezdtem kiabálni a nevemet, a telefonszámomat, meg azt, hogy a civilek, akikkel vagyok, valójában rendőrök és akaratomon kívül hoztak ide. A kórház után még egy kitérő következett egy újabb rendőrőrsre, de talán mert folyamatosan és hangosan tiltakoztam, és a jogaimat emlegettem, meg azt, hogy fel fogom jelenteni őket minden lehetséges fórumon – végül elengedtek.

hvg.hu: Mit gondol, mi lehetett a céljuk ezzel?

C.F.: A megfélemlítés. Ugyanakkor az is világos volt, hogy ők is félnek attól az energiától, ami olyan fiatal emberekben van, mint amilyen én is vagyok. A taktikai eszköztáruk része a megfélemlítés, illetve az, hogy a formálódó demokratikus csoportokat igyekeznek megosztani.

hvg.hu: Min dolgozik mostanában?

C.F.: Egy ellenzéki költőről, Rafael Almanzáról készülök dokumentumfilmet készíteni, akit korábban politikai és vallási okokból is üldöztek. Egy rövid fikciós film forgatókönyvén is dolgozom, illetve próbálok pénzt szerezni arra, hogy a punkrock zenekar frontembere, Gorki Águila otthonában kiállítást rendezhessek a fotóimból.

Az elkészült videóimat meg igyekszem feltölteni és megosztani az interneten.