Nem új a recept, Orwell
egy ilyen államszervezetet: nála "a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel." Lassan Pártunk és Kormányunk is kezd ugyanígy beszélni.
Például a "tandíjellenes" miniszerelnök által elővezetett
ingyenes felsőoktatás
náluk úgy néz ki, hogy fizetnie kell a diákoknak a tanulmányaikért. A
Békemenet
nevű
civil
szerveződés meg valójában a kormány kampányeszköze az Európa, az IMF és Amerika elleni háború promóciójára. Jó, tényleg "menet", ennyiben nem hazugság a dolog.
Aztán ott vannak a nyugdíjak, melyeket Selmeczi Gabriella győzelmi jelentése szerint
megmentett
a kormány. Oké, de hova mentette? Pendrive-ra? Túrót. A nyugdíjakat legfeljebb a leendő nyugdíjasoktól sikerült megmenteni, elpárolgott a fene nagy matolcsyzmusban. A
, az meg
önkéntes
- azaz, mindenkinek, akik szavazni akar, kötelező regisztrálnia. De a kormány szerint így sokkal könnyebb lesz szavazni, mivel eddig csak be kellett menni a szavazókörbe, ikszelni párat, most meg vagy ügyfélkaput kell regisztrálni, és azon keresztül hetekkel-hónapokkal korábban ügyintézni, hogy egyáltalán ikszelhess, vagy előzetesen a jegyzőnél adminisztrálni.
A Turul Orbán Viktor szerint a nemzeti együttműködés jelképe. Matolcsy és a cselédek szerint
"egyenlegjavító program"
az a beismerés, hogy a visszaesés nagyobb, a növekedés pedig kisebb lesz, mint amit a kormány korábban tervezett. Sőt, a visszaesés az "negatív növekedés", a kudarc meg
unortodox
siker, egy semmit nem érő sajtpapír pedig "
garancia
" arra, hogy a baltás gyilkos nem lesz szabadlábon futkározó nemzeti hős Azerbajdzsánban. A
sajtószabadság növelése
cenzúrázott híradókat, otromba Klubrádió-betiltási hadjáratot jelent, akár a jogerős bírósági döntés ellenében is.
Az igazságügyi miniszter szétteszi a kezét a tévében, hogy neki van ugyan véleménye, de a fontos jogszabályok (például a választás szabályait alapvetően átíró javaslatok) egyéni képviselői indítványra születtek, nem az ő minisztériumában, és erről kormánydöntés sincsen. Az érintettekkel, szakértőkkel, civilekkel sem egyeztetnek a törvényekről - na, ezt meg
Nemzeti Együttműködésnek
hívják. A Nemzeti
Konzultáció
kérdőívein már eldöntött ügyeket akarnak utólag megkonzultálni, "az emberek akaratára" hivatkoznak, miközben a borítékokat eleve lehetne a vegyipari szakszervezetnek postázni, szecskázza fel izibe, hiszen az emberek szóba sem állnak már a kormánnyal.
Munkahelyvédő
akcióprogram is zajlik épp - az óriásplakátokon, miközben a munkahelyeket teremteni képes tőkét kiseprűzzük az országból.
Valószínűleg annak idején Kádár János se gondolta komolyan azt az igényét, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Békeharc, hanyatló nyugat és az ő ópiuma
- van gyakorlatunk, hagyományunk, múltunk az ilyen fonák beszédben. De előbb-utóbb mindenkinek muszáj megkóstolnia azt, amit főzött, és hiába dicsérte a löttyöt odáig fennhangon az összes öltönyös-kosztümös papagáj, ki fog derülni: nem krumplileves az, hanem moslék.
