Nomen est showman

Minden vígjátékot fenyeget az a veszély, hogy két poén között leül a történet, de itt a legnagyobbak dolgoznak. Legutóbb azt találták ki, hogy Összefogás néven fognak kampányolni. Ebben az ötletben az a rendkívüli, hogy őrületes pénzek elköltésével megtanítják a saját választóikat egy olyan elnevezésre, amely nem szerepel majd a szavazólapon. Bár a tudomány mai állása szerint a név felismerésének van némi szerepe a választásban, ezért is szánnak a piaci cégek annyit a felépítésükre, a magyar baloldal bátran szembemegy a kommunikációs trendekkel. Apró matolcsysta geg, mi is merünk nagyok lenni. Adunk egy kis előnyt a Fidesznek.

Két nap múlva az derült ki, hogy a név már foglalt. A közönség nyerít. A következő hetekben arról fognak vitatkozni egy ismeretlen szervezettel, hogy kampányolhatnak-e olyan névvel, amellyel csak összezavarnának mindenkit. Évek óta ezt csinálják, és nem lankadnak. Az LMP huncut módon a kampányra időzítette a szétesését. Hölgyeim és uraim, a kihívókat látják.

Eddig senkinek nem sikerült megérteni, hogy miért szavaz valaki a Fideszre, ha nem Simicska Lajosnak hívják, de egyre közelebb vagyunk a megfejtéshez. A Stockholm-szindróma önmagában nem kielégítő magyarázat. A magyar népet túszul ejtették, mégis túlzás azt állítani, hogy beleszeretett az agresszorba. Legfeljebb félig. Itt inkább azzal a jelenséggel állunk szemben, amikor az elcsigázott túszok döbbenten nézik, ahogy a rohamozó szabadítók felbuknak a saját lábukban, és estükben halomra lövik egymást. Nem csoda, ha ijedtükben inkább foglyok maradnának.

Választás van. Menekülés nincs. Hívhatjuk Budapest-szindrómának.

Ti mind egyéniségek vagytok

Több cikk foglalkozott már ezen az oldalon a közelgő választás tétjével, arra jutva, hogy olyanja több okból nincs neki. Akit érdekelnek a részletesen kifejtett érvek, olvashat róluk itt vagy itt. Röviden összefoglalva: a részrehajló szabályok, a nyilvánosságban kiharcolt hegemónia, az elképesztő anyagi fölény, az annektált választási bizottság, a határon túli szavazásban benne lévő csalási potenciál, és nem utolsósorban a kihívók tehetségtelensége (lásd fent) miatt biztosan nem lesz kormányváltás. De ha lenne, az orbáni rendszer akkor is itt maradna, az alaptörvényével és a közjogi kulcspozíciókba hosszú évre kinevezett bábjaival együtt – ez a másik oka a tétnélküliségnek, hacsak valaki nem bízik töretlenül a Titokzatos Rejtőzködő Szavazóban és a neki köszönhető korszakváltó ellenzéki győzelemben. Nem a remény hal meg utoljára. Az önáltatás túléli egy kicsit.

A tétnélküliségnek van előnye. Leveszi a szavazó válláról az erkölcsi terhet. Pontosabban megnyitja az utat az igazi, szuverén erkölcsi meggyőződés kompromisszummentes érvényesítése előtt. Gondoljunk bele mi történne, ha a kormánypárt és az ellenzék fej-fej mellett állna, továbbá a kétharmados problematika sem állna fenn. Ha tényleg minden szavazat számítana a végső, epikus ütközetben, amely egy szebb korszak hajnalát és az örök béke ígéretét hordozná forradalmi méhében. Akkor valóban lenne súlya „a soha nem gondoltam, hogy erre az idióta gazemberre fogok szavazni, de mégiscsak ő a kisebbik rossz” típusú önmarcangolásnak. Alakulhatott volna úgy is (persze nem), hogy ennek a baloldalnak van esélye győzni. Az egy tipikus drámai alaphelyzet lenne, erkölcsi döntésében meghasonlott hősökkel. Magyarázkodás, befogott orr, rossz közérzet a harci kultúrában.

A tétnélküliség ezt a gondot kiiktatta. Mindenki szavazzon arra, akire akar, vagy ne szavazzon senkire, ha nem akar. Más kérdés, hogy

1. a győzelemre esélytelen ellenzéki pártocskák összeálltak egy győzelemre esélytelen ellenzéki szövetséggé, csökkentve ezzel a választási lehetőségek számát,
2. Bokros Lajost, aki közülük egyedül képviseli húsz éve ugyanazokat az elveket, nem vették be maguk közé, ő viszont képtelen volt elindulni időben és önállóan, ezért szavazni sem lehet rá,
3. hiába tétnélküli ez a választás, ellenzéki érzelmű polgártársaink egy jelentős része (a továbbiakban: Buzgó Demokratikus Inkvizítor, röviden BuDI) úgy csinál, mintha nem az lenne, ezért mindent el fog követni a hátralévő hetekben annak érdekében, hogy megkeserítse azoknak az életét, akik a reménytelenségben legalább azt az örömöt felfedezik, hogy nem kell elvtelen kompromisszumokat kötögetniük hiábavalóan.

A Buzgó Demokratikus Inkvizítor nem arról ismerszik meg, hogy melyik ellenzéki pártra szavaz, vagy nem szavaz. Van közöttük mindenféle. Összeköti őket ellenben az a nyomasztó szokásuk, hogy folyton-folyvást morális kötelezettségekre hivatkoznak, ha nem úgy szavaznál, mint ők, voltaképpen erkölcstelen disznónak tartanak, ha nem gondolod meg magad, és ezt nem is haboznak éreztetni veled azzal a zaklatott hanggal, amelyet egyszerre fűt a felháborodás és a kétségbeesés. Ez az indulat természetesen abból a megingathatatlan meggyőződésből táplálkozik, hogy van még esély nyerni. Jó, jó, tudom, nincs esély, de az nem lehet, hogy ezek hatalmon maradjanak, tehát van esély. Szóval, rajtad is múlik.

Nyugi, nem múlik. Azt a Viktor már elintézte. Meg az ellenzék.

Privát bojkott

Kezdjük az otthonmaradókkal. Közülük is azokkal, akik utálják a kormányt, de nem akarnak szavazni. Ők járnak a legrosszabbul. Őket mindenki cseszteti. Aki otthon marad, az a Fideszt erősíti, ugye. Ebben az érvelésben az a hiba, hogy a BuDI először elkönyveli az illetőt valamelyik ellenzéki párt szavazójának, aztán levonja a következtetést, hogy a távolmaradásával a kormánypárt relatív pozíciói javulnak. Csakhogy az illető nem valamelyik ellenzéki párt szavazója. Ezért tud otthon maradni. Őt nem elveszítették, hanem meg se szerezték. Amennyire idegesítő, annyira antidemokratikus szöveg, nem véletlenül ismételgetik a Demokratikus Inkvizítorok annyiszor.

Éljen az önrendelkezés! Mi felnőttként kezeljük az állampolgárokat. Ha nem szavazol, tetű vagy.

És nem ez a legrosszabb. Amennyiben az érzelmi zsarolás nem ér célt, akkor kerül elő a legkedveltebb szezonális politológusi giccs, miszerint a választás a demokrácia ünnepe. Ünnep. Érted. Kár, hogy a kerítésig sem engednek be. Ha ilyen az ünnep, legyél bátran ünneprontó. Erkölcsi szempontból kifogástalan álláspont. Olyannyira, hogy általános bojkott esetén nincs az egész szerencsétlen döntési kényszer. Az ellenzéki pártok azonban felmérhetetlen zsenialitásukban úgy gondolták, hogy nem pusztán megveretik magukat, hanem még legitimálják is az indulásukkal azt a rendszert, amely felszámolta a tiszta választásokat. Konkrétan egy évet küzdöttek azért, hogy melyik vezetőjüket érheti az a megtiszteltetés, hogy a nemzetközi sajtó előtt ismerheti el a jelenlegi miniszterelnök győzelmét a demokrácia ünnepén.

Ha nem akarod az elcsalt választást legitimálni, maradj nyugodtan otthon. Ha azt tartod helyesnek, hogy a távolmaradásoddal tiltakozol, maradj távol. Ha molesztálnak ezért az ismerőseid, küldd el őket a francba. Úgy is ők nyernek. Kevesen bírják ki az erkölcsi terrort, a végén megtörnek, elmennek és szavaznak valakire. Azt sem kell szégyellniük. Nem fognak ártani senkinek.

Lehetsz más

Ha valamivel, azzal biztosan nem lehet megvádolni az LMP elnökét, hogy túlzott erőfeszítések árán próbálna legalább egy kicsit szimpatikus lenni. Nála azonban csak azok a szoci és DK-s BuDI-k ellenszenvesebbek, akik képtelenek mit kezdeni azzal a körülménnyel, hogy léteznek olyan emberi lények, akik sem nem fideszesek, sem nem szocik (DK-sok) és az egész identitásuk arra épül, hogy ezen a kereten kívül maradjanak.

Az LMP-re szavazol? A Fideszt tartod hatalomban – ezt mondja a BuDI, amiből kiderül, hogy nemcsak ellenszenves, de korlátolt is. Ha picit figyelne, észrevehetné, mennyien vannak, akiknek nem az a kérdés, hogy szavazzanak-e az Összefogásra, mert arra nem szavaznának soha, hanem az, hogy esetleg nem szavaznak a Fideszre, vagy nem maradnak otthon mégse. De ez már látszott tavaly is.

Az LMP a kormányváltást segítené elő, ha ilyesmi előfordulhatna, de ez nem akadályozza meg a BuDI-kat abban, hogy folyamatosan szapulják. Nem látod, milyen ciki ez a Schiffer? De, és mi van Puch Lászlóval? Erre persze nincs válasz. Ebbe a versenybe nem érdemes beszállni. Tegye fel a kezét őszintén, aki inkább lenne hajótörött Molnár Csabával, mint Rogán Antallal. Akkor már inkább a cápák. Na, erre van az LMP.

Ha erkölcsi relativizmusnak tartod azt méricskélni, hogy a szocik mennyivel kevésbé rosszak, miközben majd’ minden fideszes disznóság előzménye tőlük ered (Paksot beleértve), és nem zavar a piacellenes hülyeség, vagy még tetszik is, akkor szavazz felszabadultan az LMP-re. Ha ismerőseid ezért lefideszbérenceznek, küldd el őket a picsóba. Szavazz, ahogy jól esik, úgy is mindegy.

Sok hűhó Feriért

A múlt nem mellettük szól, ezzel szemben a jelen még kevésbé. Egyenlőre úgy tűnik, az összefogásnak az a következménye, hogy minden választó talál közülük valakit, aki miatt utálja az egészet. Mellesleg utálják egymást ők is. Ettől van olyan jó hangulata a közös fellépéseiknek. A miniszterelnök jelöltet egyikük sem tartja alkalmasnak, mondjuk ebben mindenképpen igazuk van. Szétváltak, amihez új madám kellett, egyesültek, kell majd ahhoz is. Vagy a régi. De ez ne tántorítson el tőlük senkit, bármit is mondjanak azok a BuDI-k, akik szerint meg erre a brancsra szavazni jellemhiba. Egyáltalán nem az.

Más lenne a helyzet, ha kormányra kerülhetnének. Fodor Gáborból miniszter? Ez simán okozhat morális válságot a szavazónak. De ez a veszély nem fenyeget. Éppen ezért lehet meghasonlás nélkül rájuk szavazni. Az Összefogásra leadott szavazat egy Orbán-ellenes szavazat, és az Orbán-ellenes szavazót, ha realista, nem motiválja már más, csak az, hogy a Fidesznek ne legyen újra kétharmada, hadd gabalyodjanak bele a saját sarkalatos törvényeikbe. Ez nemes szándék. A közjó szempontjából előnyös, ha a Fidesznek a Jobbikkal együtt sincs kétharmada, a közjó érdekében tenni pedig erkölcsös. Nem vállal túl nagy felelősséget az Összefogásra szavazó, csak le akar venni 67 széket a tábláról. A többi nem érdekli.

Ha neked is másodlagos, hogy kikből áll az egyharmad, csak ne legyen meg a másik oldalon a kétharmad, az LMP-től viszont a hideg kiráz, akkor szavaz az Összefogásra. Nem kell ezen sokat vívódni. Még akár össze is jöhet a dolog.

*

Ez a választék. Idén különösen erős a felhozatal. Tetszettek volna ellenzéki alternatívát csinálni. Most már persze mindegy. A helyzet komoly, az ország fogoly. Lehetsz benne önmagad, ez itt a te hazád.