Alkotmánybíróság. No comment

Erős napja volt szerdán az Alkotmánybíróságnak.

Elsőként arról döntöttek, hogy a Magyar Művészeti Akadémia megalapítása „nem állt teljes összhangban a művészeti alkotás szabadságát biztosító semlegesség és pluralitás követelményével, és ezáltal nem minden tekintetben felelt meg az Alaptörvény” rendelkezéseinek. A rendkívül finomkodó és nem minden tekintetben karakán mondat azt jelenti magyarul, hogy a sértett jobbos művészek magánklubjából (vö: Bilderberg-csoport) nem lehetett volna zártkörű közintézményt faragni, különösen olyat nem, amelyik közpénzt osztogat és a teljes magyar művészeti életet hivatott képviselni.

Akkor tehát elveszik tőlük a jogtalanul szerzett kiváltságokat? Nem. Mi következik a jogsértésből? Semmi. Mivel az MMA „működését megkezdte, létrejötte további – személyi és nem jelentéktelen vagyoni – jogviszonyok keletkezését eredményezte [értsd: a jobbos művészek sok pénzhez jutottak, mert az jár nekik], a jogszabályi rendelkezés megsemmisítése a jogbiztonság sérelmét idézné elő [értsd: osztozkodni kellene a zsákmányon]”.

Foglaljuk össze az Alkotmánybíróság jogfelfogását: ha alkotmányellenes módon ráteszed a kezed egy jelentős vagyonra és legalább két évig alkotmányellenes módon használod, akkor már nem veheti el tőled senki. Ennek két feltétele van: keletkeztess jogviszonyokat és legyél te a Fidesz. Sajnos, nem az áldozatokat, hanem az elkövetőket védi a jog, ahogy a miniszterelnök is megmondta, bár valószínűleg nem magára gondolt.

Az Alkotmánybíróság eljárása ismerős lehet a magyar kormány által kifosztott összes kedves olvasónak. Pontosan így falaztak a magánnyugdíjak ügyében. Habár a 3000 milliárd forint ellopása nem állt teljes összhangban a magántulajdon védelmének követelményével, addig vártak az ítélettel, amíg az eredeti állapot helyreállítása a jogbiztonság, valamint a kormányfő sérelmét idézte volna elő, aki inkább annyi jogviszonyt keletkeztetett a nyugdíjvagyon terhére, hogy abból semmi nem maradt.

Ki időt nyer, éveket nyer. Jutalmul. Vannak esetek, amikor az időhúzás a legjobb taktika. Alkotmányosnak nyilvánítani bármit nem lehet, mégis csak ott vannak a nemzetközi konferenciák, kínos, ha elülnek az ember mellől a fogadáson, de közben az együttműködés rendszerét sem akarják megkérdőjelezni. Add meg az Orbánnak, ami az Orbáné, és a jogtárnak, ami a jogtáré. Ez is egy alkotmányos alapelv.

Lassan járj, tovább kapsz fizetést.

A tevékenységüknek más haszna nincs, feleslegesek, mint Rogán Antal vagyonnyilatkozatán a dátumbélyegző. Ami nem jelenti azt, hogy károkat azért ne okoznának. Attól még, hogy egy szervezet teljesen felesleges, nyugodtan lehet kártékony is. A kettő nem zárja ki egymást, ezt jól tudja mindenki.

Ennek bizonyságául az Alkotmánybíróság, hogy megőrizze aznapra a komolyság látszatát, gyakorlatilag betiltotta az internetes kommentelést, de ez már nem lep meg senkit, mert néhány hete ugyanez a testület a miniszterelnök lemajmozásának lehetőségét helyezte hatályon és kampányon kívül. A szólás szabadsága túl fontos ahhoz, hogy az alattvalókra bízzák.

A kommentelés kérdése persze nehéz téma, mert a hozzászólások nagy része alapjaiban kérdőjelezi meg az iskolarendszer értelmét és az általános választójog elvét, továbbá azt a feltételezést, hogy bátran lehet a városban mászkálni, mert nem minden szembejövő pszichopata sorozatgyilkos. Ezzel együtt a szabad és (tetszés szerint) anonim kommentelés a nyilvánosság demokratizálásának eszköze lett, függetlenül a tartalomtól. Tetszettek volna okosabb népet csinálni.

Az a döntés, hogy a honlap működtetője felelős az ott – akár átmenetileg – megjelenő kommentekért, nyilvánvalóan teljesen abszurd. Azoknak, akik ezt a cikket olvassák, nem kell magyarázni, mert az alkotmánybírókkal ellentétben találkoztak már azzal az érdekes jelenséggel, amit internetnek szokás nevezni.

Mintha egy kocsma tulajdonosa lenne felelős azért, ami a vendégek között elhangzik. A párhuzamosan folyó viták folyamatos, valósidejű szűrése kivitelezhetetlen és nem csak gyakorlati okokból (nincs erre kapacitás és nem is érné meg, hogy legyen). Elméletileg sem lehet megvalósítani azt a moderálást, amit az Alkotmánybíróság elvár. Nem pusztán a durva jelzők használata számít, bár a kommentek kétharmadát törölni kellene miattuk. Lehet, hogy egy hozzászólás megsérti valakinek a jó hírnévhez való jogát. Ez elsősorban azon múlik, hogy a benne szereplő állítások igazak vagy nem.

Az a komment mondjuk, hogy Simicska Lajos Svájcba viszi ki az adófizetők pénzét, csak akkor sérti (?) nevezett vállalkozó jó hírnevét (?), ha az állítás nem igaz. Ha igaz, akkor nincs baj. Ezt a kérdést azonban a moderátor nem tudja eldönteni, ezért inkább törölni fogja a véleményt. Ahogy mindent, ami nem bizonyítható. (Jobbosok: azt is, hogy Fletó át akarta játszani a zsidóknak Sukorót és az ő utasítására lőtt a rendőrség a tömegbe). Sőt, a cenzúra nem korlátozódna a politika területére, ha egy csalódott vevő arról panaszkodik, hogy valamelyik cég terméke vacak, az a vélemény is megy majd a kukába. Ehhez az Ab-döntéshez egy ingatlanos cég hisztije vezetett.

Ennyi önmagában elég lenne ahhoz, hogy a kommentelés műfaját elfelejtsük, de a Cenzúrahivatal az Alkotmánybíróság nem végez félmunkát, ha időnként dolgozni kezd. Beérhették volna annyival, hogy a működtető egyedül akkor tehető felelőssé, ha nem távolítja el a sértő hozzászólást bejelentés után (Stumpf for president). De nem, az úgy túlzottan tág teret engedne a mérlegelésnek és a szabadságnak; amint a komment megjelenik, onnantól a lap a felelős érte, utólagos törlés esetén is. Akkor roló.

Természetesen a hvg.hu oldalain köztudomásúan kifogástalan közönség írogat, de – köztünk szólva – némely komment alapján kezdeményezhetne valaki eljárást, ha mindenképp akar. Legfeljebb nem nyer, de kinek van kedve a tortúrához. Talán maradt kiskapu, az Ab a közösségi oldalakra nem vonatkoztatja a moderálási kényszert, nem ismertetjük az indoklásukat, annyira értelmetlen. Itt a New York Times egzotikus országok tréfás barbárságai rovatára gondolhattak ijedten, ahol jóízűen kacagnak azon, hogy abban a kis országban, amelynek fővárosa Bukarest? vagy Budapest?, és bizonyára embert is esznek, az alkotmánybírók Zuckerberg Márk urat idéztetnék be azért, mert K. Béla az átlagosnál indulatosabban frissítette állapotát.

Úgy oldották meg az ellentmondást, hogy a Facebookra posztolni olyan, mint magánlevelet írni, az nem a nyilvánosság része, ne kérdezzék, miért, biztos nem láttak még ilyet közelről, csodálkoznának nagyon, ha kiderülne, mik nem vannak még, mindenestre ez megteremti a lehetőséget arra, hogy a lapok átmentsék oda a fórumaikat, és akkor nem lehet őket tönkretenni minden második komment miatt.

Ennek ellenére nem lenne meglepő, ha a vitalehetőség sok helyen megszűnne, bár ez nagyban múlik az internetezők érettségén. A megoldás egyszerű: nem kell feljelenteni senkit. A feljelentés mostantól joggal való visszaélés. Szerencsére azt (még) nem írták elő az alkotmánybíró bácsik, hogy a nem tetsző vagy bántó véleményt hivatalból kell üldözni. Ránk van bízva, mi lesz ebből.

Még megmenthetjük az internetet. Kössünk szövetséget. Tegyünk fogadalmat.

1. Elviseljük a sértő megjegyzéseket, sértegetünk mi is eleget.
2. Utolsó szar alaknak tartjuk azt, aki feljelent másokat a véleménye miatt.
3. Ha ezt cég vagy politikus teszi, akkor tőlük nem vásárlunk, rájuk nem szavazunk.
4. Nem olvasunk kommenteket (opcionális).

Középút nincs. Ha nem mondhatod el mindenkinek, a végén nem mondhatod el senkinek.