Az idei tusványosi előadás legerősebb mondata is nagyon gyenge volt; mert azt, hogy a baloldal „nem szereti a nemzetét” már hallottuk. Ráadásul elég régen: tíz évvel ezelőtt. Akkor még az újdonság erejével hatott a „genetikai vagy inkább történelmi meghatározottságai miatt” nemzetellenes baloldalról szóló tiráda. A 2005-ös beszédnek tétje is volt: a tetterős MSZP és az SZDSZ éppen megnyert – dicstelen kampánnyal ugyan – egy népszavazást, egy évre rá pedig legyőzték a választásokon Fideszt, melynek akkor is Habony Árpád volt a kommunikációs éceszgébére. Most belerúgni a döglött oroszlánba tét nélküli.

Ezt a beszédet már hallottuk! Nem is egyszer. Hogy a Nyugat bajban van? Már 2008-ban olvashattuk a Fidesz elnökétől, 2010 óta minden évben elmondja Tusnádfürdőn. Hogy az Európai Unió rosszul reagál, lassú és körülményes? 2010 óta minden alkalommal elhangzik. 2011-ben még vihart aratott, amikor azt mondta, hogy a nyugati civilizáció – vagy az utólagos fideszes értelmezés szerint, nem a civilizáció, csak „az embereket elpuhító szociális állam” – sokszor „kényszerlakhely”, ahonnan a magyaroknak ki kell törniük.

Aki figyel Orbán nyilatkozataira, azt is tudhatja, hogy a multikulturalizmus vagy a politikai korrektség szidalmazása hónapok óta folyik. A korábbi megszólalásokhoz képest a mostani tusványosi beszéd kifejezetten halovány volt, érdemi kritikáról sem beszélhetünk, nemhogy szidalmazásról. Még egy jó viccet sem hallottunk „a korlátolt” brüsszeli bürokratákról, vagy „a középszerű európai politikusokról”. És persze a tavalyi illiberális állam, az orosz vagy a török példa dicsérete… Persze, persze, az volt a csúcspont, a tavalyi beszédet nem lehet fölülmúlni, ahogy ezt ő maga is elismerte szombaton.

Pontosabban lehetett volna, de itt van a kutya elásva. Ez egy kockázatkerülő beszéd volt, erre senki nem fogja felkapni a fejét az európai vagy amerikai médiában. Lehetett volna beszélni a migráció igazi kiváltó okairól, Irak és Afganisztán összeomlásáról, lehetett volna következtetéseket levonni az USA elhibázott külpolitikájára. Legalább azt lehetett volna mondani, hogy mit hibázott az EU vagy Amerika Kadhafi kegyetlen diktatúrájának összeomlásakor. Vagy azt, hogy mit kell tenni a saját népét gyilkoló szíriai diktátorral szemben. Ha már elejét akarjuk venni a migrációnak.

Persze az Iszlám Állam elleni iraki fellépésre készülő, az amerikai tankokat „befogadó” kormány feje súlyos önellentmondásba keveredett volna, ha kimondja, amit gondol. Pedig tudjuk, hogy mit gond, már beszélt róla. A tavalyi illiberálisozás súlyos diplomáciai következményeit ismerjük. Lehet nevetgélni a Miniszterelnökség folyosóin valamiféle felsőbbségtudattal „a buta és műveletlen” amcsikon, de az még viccesebb, amikor az egér az elefánt lábát rugdossa. És azt már a kitiltás botrány idején láthattuk, milyen az, amikor az elefánt bedühödik. Ráadásul most a klasszikus vicc részesei leszünk: az egér majd együtt dübörög az elefánttal az iraki hídon.

Már érthető, miért szivárogtak egy héttel korábban a szombati tusványosi beszéd részletei. Ha nincs a hájp, akkor erre a beszédre nemcsak Európa, de a víz mellett pihegő magyarok sem kapják fel a fejüket. Így is visszhangtalan lesz, legfeljebb néhány közlemény várható az inszinuált baloldaltól.

Az igazi prófécia idén is elmaradt. Talán igaza van azoknak az okoskodó elemzőknek, akik szerint nincs már szufla a Fideszben, a Főnök is kiégett. Mert az emberek szorongásaira rájátszani, a meglévő félelmeket erősíteni - ilyen a bevándorlóellenes kampány - régi politikai trükk, akár még választást is lehet vele nyerni. De ezzel legfeljebb a pillanatot lehet uralni az "államférfisághoz", a történelemkönyvhöz kevés.