Az amerikai Foreign Policy (FP) című kéthavi lap és a globális szegénység csökkentését célzó, független Center for Global Development (CGD) nevű szervezet a huszonegy leggazdagabbnak számító ország segítségnyújtási készségét és fejlesztési elkötelezettségét mérte egy index segítségével, teljesítményüket egy hat elemből álló indexbe tömörítve. A dobogóra három kisebb ország, Hollandia, Dánia és Portugália került, ami kedvező segély-, befektetési és környezetvédelmi politikájuknak köszönhető. A hét leggazdagabb ország közül a legelőkelőbb, hatodik helyen Németország szerepel. "Az általunk létrehozott index az első olyan, amely bemutatja, hogy habár a G7 országainak a globalizációval óriási gazdasági és politikai hatalom adatott meg, ezek az országok nem feltétlenül kötelezik el magukat olyan politika mellett, amely valóban segíti a szegényebb országokat" - kommentálta az eredményeket Moisés Naím, az FP főszerkesztője.
Az FP és a CGD indexe hat elemből áll, ezek egyike az adott ország segélynyújtási politikájának minősége. A kutatók ugyanis nemcsak azt pontozták, mennyi segélyt oszt ki egy-egy ország, hanem azt is, hogy milyen feltételekkel teszi. Így e téren listavezető Dánia, Hollandia, Svédország és Norvégia, amelyek - méretükhöz viszonyítva - sok segélyt osztanak ki, és azoknak csak kis részét kötik feltételekhez. Ebből a szempontból a sereghajtó az Egyesült Államok, mert a segélyek nyolcvan százalékánál feltételül szabja, hogy cserébe a fogadónak amerikai termékeket és szolgáltatásokat kell vásárolnia.
Az index következő eleme - amit békefenntartási erőfeszítésnek neveztek el - eredetileg az egyes országnak a szegényebb országok stabilitásához való hozzájárulását mérte volna, ám megfelelő adatok hiányában ez a nemzetközi békefenntartásban való részvételre korlátozódik. Ezen a listán az első helyet Görögország kapta, a szakértők értékelték ugyanis, hogy 2000 katonával járult hozzá a boszniai és a koszovói műveletekhez. Itt az utolsó Svájc lett, amely a semlegesség jegyében semmilyen nemzetközi akcióban nem vett részt. Az Egyesült Államok, holott sokak szemében már egyedül is képes garantálni a világ biztonságát, a tizennyolcadik helyet foglalja el, mivel méretéhez képest kisebb arányban vesz részt a nemzetközi békefenntartói akciókban.
A kutatók a fejlesztési elkötelezettséget mérő indexbe a környezetvédelemmel kapcsolatos politikát is "beleszámolták", hiszen az üvegházhatás okozta klímaváltozás következményeitől - áradások, földcsuszamlások - leginkább a szegényebb országok szenvednek. Az index ezen részében például rossz pontot kapott az az ország, ahol magas az egy főre jutó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, és jó pontot az, amelyik aláírta a környezetvédelemmel kapcsolatos szerveződéseket, és amely kormánya támogatja a tisztaenergia-felhasználását. Ebből a szempontból a dobogósok az "S"-betűs országok: az első helyen Svájc áll, őt pedig Svédország és Spanyolország követi. Az utolsók közt - Kanada, Írország és Ausztrália társaságában - ismét megtalálható az Egyesült Államok, részben azért, mert az egyik legnagyobb környezetszennyező, részben, mert a legkevésbé hajlandó a környezetvédelmi szerződések ratifikálására.
Az index hat komponense közül az Egyesült Államok egyedül a kereskedelmiben jeleskedik: ez azt méri, hogy az adott ország milyen mértékben tette szabaddá a szegényebb országokból való importot, illetve, mennyire sújtja azt vámokkal. Itt az utolsó helyen Norvégia áll, az eső helyeken pedig az USA mellett Ausztrália és Új-Zéland osztozik. Az index maradék két összetevőjénél - a szegényebb országokba irányuló befektetésnél és a bevándorlási politikánál - az Egyesült Államok a hátsó egyharmadban lelhető fel. Ez a bevándorlási politikát illetően meglepő a "népek kohójaként" is emlegetett országgal kapcsolatban; e tekintetben a listavezető Svájc, Új-Zéland és Németország lett.