"Miért van az, hogy az összes jó jelentést a SIS-től (a brit titkosszolgálat) kapom?" - fakadt ki kollégáinak egy ízben George Tenet, a CIA júniusban leköszönt elnöke. Nem véletlen, hogy az idén 40 milliárd dollár plusz költségvetéssel operáló legendás szolgálat a brit társzerv, az MI6 segítségére szorul: az ügynökökre, informátorokra épülő hírszerzése, a humint (human intelligence) szakértők szerint teljes csőd, terepen csak elvétve akad az ellenség közé beépült, illetve az ellenség soraiból beszervezett ügynök. Ezt támasztja alá a CIA műveleti igazgatója, James Pavitt egyik kijelentése is, miszerint a Cég 1995-ben alig egy tucat operatív tisztet képzett ki.

Az MI6-tól nyert információk hitelessége azonban az utóbbi időben megkérdőjeleződött, de legalábbis vitatottá vált. A Financial Times megszellőztette, hogy az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló hírszerzési jelentést vizsgáló bizottság szerint „nem volt megfelelő minőségű” az a hírszerzési értesülés, miszerint a tömegpusztító fegyverek a háború előtt 45 perces bevetési készültségben voltak. A Los Angeles Times szerint egyébként az MI6 a kilencvenes évek elején az iraki hadsereg, rendőrség és titkosszolgálat kötelékében dolgozó irakiakat szervezett be, akik aztán 1995-ben a CIA londoni állomásának irányítása alá kerültek. A napilap úgy tudja, ez az áthelyezés vezetett oda, hogy egy balul sikerült puccsot követően ezeket az ügynököket az iraki hatóságok letartóztatták és sokukat kivégezték.

Egy tálból esznek

A Financial Times egyik elemzője szerint a brit, az amerikai és az ausztrál titkosszolgálatok a nyers és a már kiértékelt információkat egyaránt megosztják egymással. Miközben az amerikaiak a nagy költségvetést igénylő, kémműholdakra támaszkodó ún. signal intelligence-re (sigint) helyezik a hangsúlyt, addig a britek a kevesebb pénzből is megvalósítható humintra. A Financial Times szerint azonban a humintból nyert információkat a brit hírszerzés gyakorta szelektíven adja át az amerikaiaknak, a CIA és az MI6 „humintos munkatársai” között ugyanis nagyobb a rivalizálás, mint a „sigintes” szekciókban.

A brit hírszerzés felismerte, hogy az amerikaiaknak szükségük van információikra, ezért külföldi hírszerzési célpontjai nemcsak azokra az országokra és térségekre terjednek ki, amelyekkel a szigetállam szoros gazdasági és politikai kapcsolatban áll (Hong-Kong, Közel-Kelet), hanem azokra is, ahol az Egyesült Államok hasznosítani tudja az MI6 információit. Ezért fontos a briteknek például Észak-Korea. Az információcserénél London előtt így gyakran olyan CIA-akták is kinyílnak, amelyekhez amúgy nem férnének hozzá.

Szélsőségesek bőrébe bújva

A brit titkosszolgálat igazán a hidegháború idején jeleskedett: mialatt a CIA főként a Céghez önként átálló emberekkel büszkélkedhetett, addig a briteknek a szovjet térfélen több beszervezési akciójuk is sikerrel járt, s legértékesebb informátorok nekik dolgoztak. A britek által beszervezett, 1963-ban kivégzett Oleg Penkovsky például több hírszerzési szakértő szerint a „világot mentette” meg a kubai rakétaválság idején átadott információival. De mai példák is igazolják a szigetország szolgálatának hatékonyságát: ügynökeiknek tulajdonítják, hogy Líbia lemondott tömegpusztító fegyvereiről, illetve az MI6 titkos művelete buktatta le az atombomba előállításához szükséges berendezésekkel Líbiával, Észak-Koreával, Iránnal és más államokkal kereskedő pakisztáni atomtudós, Abdul Kadír Khan hálózatát is. Ugyancsak az MI6 ügynökeinek szélsőséges iszlamisták szerepébe bújva sikerült információkat szerezni arról, hogyan lehet „piszkos bombát” előállítani – s ezeket az információkat 2001 novemberében továbbították is Washingtonnak.

Kevés ügynök tud arabul

Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA) és a londoni székhelyű, elektronikus forgalmat „lehallgató” központnál (GCHQ) is problémát okoz az arabul tudó munkatársak hiánya. Becslések szerint a két intézménynél mindössze egy tucatnyian beszélnek anyanyelvi, vagy ahhoz hasonló szinten arabul, márpedig az iszlamista terroristák elcsípett üzeneteinek elemzéséhez vagy az arab terrorista szervezetekbe történő beépüléshez a nyelvismeret nélkülözhetetlen. A Szövetségi Nyomozó Hivatalnál (FBI) még katasztrofálisabb volt a szituáció a kilencvenes években, amikor is a hírek szerint csak két arab tolmács dolgozott.

Európában is egyesítik erőiket

Az Ukusa-nak becézett amerikai-brit hírszerzési együttműködést (UK-USA) ellensúlyozandó az európai titkosszolgálatok is erősítették együttműködésüket. A Financial Timesnak nyilatkozó Cees Wiebes, az amszterdami egyetem politológia professzora szerint az 1990-es évek végétől a francia, a német és a holland szolgálatok napi rendszerességgel osztják meg egymással sigint adataikat. Ehhez a körhöz az utóbbi időben Dánia és Belgium is csatlakozott. Jelentős tevékenységet végez a terrorizmus és a szervezet bűnözés ellen 1971 környékén alapított titokzatos „berni csoport” is, melyben amerikai, izraeli és brit szolgálatok is érdekeltek. Az 1974-ben megalakított Kilowatt csoport pedig a közel-keleti és az iszlám terrorizmusra fókuszál, míg az ugyanebben az évben létrehozott Megawatt (más néven Megaton) a nem iszlamista terrorizmus ellen vette fel a harcot.

Az Európai Unió 1995-ben alapította meg saját terrorelhárító szolgálatát Egmont csoport néven. Manapság ez a csoport a pénzmosásokat és a terrorszervezetek pénzmozgásait kíséri figyelemmel és 84 országban van jelen. A madridi terrorakciót követően az EU-ban szóba került egy európai titkosszolgálat megalakítása is, ám szakértők szerint kockázati tényező lehet az információ forrására, ha egyszerre több ország osztja meg egymással hírszerzési értesüléseit.

Az európai titkosszolgálatok hatékonysága területenként és módszerekben is eltérő. A németek állítólag kevés operatív tevékenységet végeznek, inkább elemeznek. Olaszország a non-proliferációban (nukleáris-radiológiai, vegyi és biológiai fegyverek elleni védekezésben) jár élen, míg a spanyolok - a madridi események ellenére – a terrorelhárításban mutatkoznak hatékonynak. De országon belül is eltérhetnek a szolgálatok képességei, erre jó példa Franciaország: az országon belüli ügyekkel foglalkozó Direction de la Surveillance du territoire (DST) és a Renseignements Generaux (RG) 1995 óta több alkalommal is bizonyította rátermettségét a Franciaországon belüli iszlamista terroristák megfékezésében, de külföldi hírszerző szolgálata, a DGSE már kevésbé eredményes, noha újabban számos akciót hajt végre terepen is.