Dutroux-t hat gyermek elrablásával, s közülük több megerőszakolásával, illetve meggyilkolásával vádolták. A belga igazságszolgáltatás lassúságát mutatja, hogy bár ezek a szörnyűségek még a kilencvenes évek közepén történtek, Dutroux-nak és bűnrészességgel vádolt társainak - köztük feleségének - a pere csak idén márciusban kezdődött meg a belgiumi Arlon városának esküdtszékén, s a maratoni hosszúságú per nyomán június 22-én született meg az ítélet.

Dutroux egyik érve éppen az, hogy túl hosszúra (7 év 10 hónapra) nyúlt az előzetes fogva tartás, s ez sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Emellett még több más kifogása is volt: ezek közül a legfontosabb, hogy ügye már a kezdet kezdetétől olyan nyilvánosságot kapott, annyira elítélő volt vele szemben a közhangulat, hogy nem számíthatott pártatlan döntésre, ügyében nem teljesült az ártatlanság vélelme.
 
Dutroux-val együtt fellebbezett az ítélet ellen a tőle időközben elvált felesége, a 30 évi börtönt kapott Michele Martin, de az ő fellebbezését is elutasították.

Mindkettejük számára most már legfeljebb az jelenthet reményt, hogy a Dutroux-per harmadrendű vádlottja, Michel Lelievre szintén fellebbezést nyújtott be, csak nem a belga szervekhez, hanem Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságához, s az a panaszt megvitathatónak minősítette.
 
Lelievre szintén a túl hosszúra nyúlt előzetes fogva tartást kifogásolta, s ha a bíróság elfogadja álláspontját, akkor a belga államot pénzbeli kártérítésre ítélhetik. Megfigyelők szerint Lelievre sikere nyomán biztosra vehető, hogy Marc Dutroux és Michele Martin is Strasbourghoz fordul majd.