Paul Volcker, az amerikai jegybank volt elnöke az ENSZ megbízásából vizsgálta független bizottság élén, hogy történtek-e visszaélések az "Élelmiszer olajért" elnevezésű segélyprogram lebonyolítása idején. A program célja az volt, hogy Irak az ellene elrendelt szankciók idején is exportálhasson olajat kis mennyiségben, s a bevételből élelmiszert és gyógyszert szerezhessen be.

Volcker jelentésében 2200 céget sorolt fel, köztük a német Siemenst és DaimlerChryslert, azzal gyanúsítva őket, hogy megvesztegették Szaddám Huszein volt iraki elnök hivatalnokait, gyengítették az ENSZ-szankciók hatását, vétettek a segélyprogram előírásai ellen. A jelentésben egyebek között szerepel, hogy a Siemens közel 100 ezer dollár kenőpénzt fizetett turbinaegységek szállításáért.

A Siemens egyik szóvivője szerint azonban nem a müncheni anyacég "sáros", hanem legfeljebb franciaországi és törökországi leányvállalatai, vagy az Osram Middle East cég. Ezt a Siemens saját hatáskörben elrendelt vizsgálatai derítették ki. A szóvivő "elsietettnek és indokolatlannak" nevezte Volcker vádjait.

A Volcker-jelentés bírálta az ENSZ titkárságát és Biztonsági Tanácsot is, mondván, hogy a segélyprogram lebonyolítását nem felügyelték kellőképpen. "Az alapvető hiba az volt, hogy Bagdad maga választhatta meg üzleti partnereit" - olvasható a jelentésben. A dokumentum szerint 66 ország vállalatai és magánszemélyei fizettek csúszópénzt Szaddám Huszein rendszerének, az ENSZ-program keretében eszközölt illegális juttatások 1,8 milliárd dollárt tettek ki. Negyven ország cégei és állampolgárai fizettek meg nem engedett felárat olajért.