A szerzők - a Georgetown egyetem két tanára - szerint a forrás az észak-carolinai Fort Bragg támaszponton folytatott titkos túlélési program (SERE) volt. Ennek  eredeti célja az amerikai katonák felkészítése volt a különféle lelki és testi kínzások elviselésére, amennyiben az ellenség fogságába esnének. A programot az amerikai hadifoglyok megtörésére alkalmazott észak-koreai és
vietnami módszerek tanulmányozása alapján dolgozták ki. Ezek közt pavlovi és más kondicionáló módszerekkel és a legintimebb életfunkciókat is kiaknázó stresszhelyzetekkel igyekeztek megtörni a foglyok lelkierejét és önbecsülését.
   
A terrorizmussal gyanúsított külföldieket őrző guantánamói támaszpontról 2002-ben küldöttség érkezett Fort Braggbe, s összeállított egy listát az értékes foglyok estében alkalmazandó kihallgatási módszerekről, mint például az alvásmegvonás, foglyok gyötrelmes testhelyzetekbe kényszerítése, testi bántalmazás, a foglyok esetleges fóbiáinak kiaknázása, hosszas elzárás. James T. Hill, az Egyesült Államok déli parancsnokságának vezetője a listát 2002 decemberében elküldte Donald Rumsfeld védelmi miniszternek, aki a rajta szereplő legtöbb módszert jóváhagyta.
   
A cikk szerint a Pentagonban voltak, akik figyelmeztettek, hogy a módszerek kimerítik a kínzás fogalmát, a miniszter egyik vezető tanácsadója azonban úgy érvelt, hogy azokat Fort Braggben is alkalmazzák az amerikai katonák felkészítésére.
   
A Fort Bragg-i módszerekkel a Pentagon megnyitotta az utat a foglyokkal való visszaélések előtt. 2003. november 26-án például fejjel egy hálózsákba kényszerítették Abed Hamed Mohus iraki tábornokot, aki a vallatás közben megfulladt. 
   
A cikk szerint a SERE-módszereknek a Pentagon civil vezetése általi felkarolása újabb bizonyítéka annak, hogy a kínzás nem néhány elvetemült katona kilengése volt, hanem bevett gyakorlat.