A svájci szavazóknak arról kellett dönteniük, hogy a következő négy évben kik képviselik őket a szövetségi gyűlés, a parlament két házában - a nemzeti tanácsban és az államok tanácsában. Az előbbi 200 tagját arányossági rendszerben választják meg, a kantonokat képviselő felső házban a többségi szavazati elv alapján oszlik meg a 46 mandátum.

A sajátos svájci politikai rendszerben a parlament jelöli ki szavazás útján a hétfős kormány tagjait: erre az idén december 12-én kerül sor. A 1959-ben bevezetett "varázsformula" alapján rendre a négy legerősebb párt képviselőiből tevődött össze az irányító testület, méghozzá úgy, hogy a baloldali Svájci Szociáldemokrata Párt (SPS), a családközpontú, jobbközép Svájci Kereszténydemokrata Néppárt (CVP) és a liberális szellemű, de szintén középen álló Svájci Radikális-Demokrata Párt (FDP) egyaránt két-két-két minisztert delegált a grémiumba, a jobboldal szélső szárnyát alkotó SVP pedig egyet. A modell négy évvel ezelőtt azonban borult, mert az SVP került ki győztesként az akkori választásból, és a CVP kárára eggyel több helyet kapott a kormányban.

Az erősen idegen- és EU-ellenes SVP a vasárnap estig kiértékelt, nem végleges eredmények alapján - a svájci televízió közlése szerint - most is a legnépszerűbbnek bizonyult, és a szavazatok 28,8 százalékát szerezte meg: 2,1 százalékkal (és hat mandátummal) többet, mint négy évvel ezelőtt, de lényegesen kevesebbet, mint amennyire vágyott. A legtöbbet a szociáldemokraták veszítették (4,2 százalékot), méghozzá a zöldpárt, a GPS javára. Az utóbbi 1,8 százalékkal 9,5-re növelte arányát a parlamentben - helyeinek számát pedig néggyel -, az előbbi 19,1 százalékra esett vissza, és mandátumainak száma kilenccel csökkent.
Valamelyest tovább morzsolódott a hagyományos értékeket hirdető, mérsékelt erők tábora: a liberális szabaddemokraták (FDP) 1,4 százalékot veszítettek (15,9), a kereszténydemokraták (CVP) viszont 0,2 százalékkal többet kaptak, mint négy évvel ezelőtt (14,6).

A televízió előrejelzése szerint az új mandátummegoszlás: SVP - 61; SPS - 43; FDP - 31; CVP -31; GPS - 18. (A fennmaradó helyeken kisebb pártok osztozkodnak.)

A választást szokatlanul durva, rasszista megnyilvánulásoktól sem mentes, igencsak drága kampány előzte meg. A hangadó az SVP volt, amely nyíltan megfenyegette a többieket: felrúgja a négy évtizede érvényesülő, konszenzusos szabályokat, ha vezetőjét, a karizmatikus Christoph Blocher zürichi milliárdost nem választják be ismét a kormány szerepét betöltő szövetségi tanácsba.

Az eredmények azt jelzik, hogy sem a baloldalnak, sem a jobboldalnak nem sikerült kibillenteni a másikat hídfőállásából: a svájciak most is a kiegyensúlyozottságra, a mértéktartásra szavaztak, és elutasítottak bármiféle drasztikus irányváltást. Valószínűsíthető, hogy az SPS és a GPS nem tudja megakadályozni, hogy a néppárt vezérét újra beválasszák a kormányba, mint ahogy az utóbbi sem képes véghez vinni fenyegetését, a baloldal eltávolítását a kormányból.