Zoja 1923-ban született Tambov mellett, s a háború első napjaiban csatlakozott a partizánokhoz. 1941 novemberének elején társaival Moszkva mellett a nácik által lakott házakat gyújtott fel. Elfogták, s noha sokáig kínozták, nem adta fel társait. November 29-én felakasztották Petriscsevo falu főterén. Történetét megírta egy újság, s az olyannyira elnyerte Sztálin tetszését, hogy posztumusz a Szovjetunió Hőse érdemrenddel tüntette ki a lányt. Az idősebbek Magyarországon is emlékeznek az egykori tankönyvekben szereplő partizánlányra.

Szeptember közepén Tambovban a partizánlány születésének 85. évfordulója alkalmából tartott konferencián Vlagyimir Djacskov, a helyi egyetem professzora állt elő azzal, hogy Zoját szentté kellene avatni, mivel mártírhalált halt, bűntelenül élte le életét, és csodát tett, mivel sok-sok fiatal fiú és lány az ő képével ment a frontra, s megnyerték a háborút.

A helyi egyházi vezetők óvatosan viszonyulnak a kérdéshez, de Djacskov professzor körül már kezdeményező csoport alakult, amely az ortodox pátriárkához és valamilyen rejtélyes okból az államfőhöz szándékozik fordulni a javaslattal.

Az orosz ortodox egyházban a kanonizációval a moszkvai patriarkátus egy bizottsága foglalkozik, a helyi egyházi tisztségviselők oda küldik indítványaikat és az illetőről szóló dokumentumokat. A bizottság megvizsgálja a jelölt földi életét, tanúvallomásokat gyűjt tevékenységéről, esetleges csodáiról, arról, mennyire volt vallásos, majd határozatot hoz. Csodatétel nélkül is szentté lehet valaki, ha súlyos szenvedéseket vállalt hitéért.

A hitélet azonban Zoja esetében problémát jelenhet, ugyanis kommunista, vagyis vélhetően ateista volt - erre hivatkoznak a tambovi egyházi méltóságok.

A Komszomolszkaja Pravda című lap által megkérdezett személyiségek egybehangzóan Zoja szentté avatása ellen foglaltak állást, de a kezdeményező csoport nem zavartatja magát, s tovább küzd céljáért: sikere esetén Zoja az ortodox egyház első kommunista szentje lenne. Ez persze "erősen kétséges".