A "francia diktátum" elleni tiltakozás jegyében a minap kivonult a cseh delegáció arról a tárgyalásról, amelyen meg kellett volna állapodniuk a 2008 júliusától 2009 végéig tartó francia-cseh- svéd csoportos uniós elnökség közös programjáról. Az EU-ban 2007 eleje óta dívik, hogy a soros hat hónapos elnökséget egymást követően betöltő három tagállam közös másfél éves tervet készít, bár a lebonyolítás felelőssége továbbra is a nemzeti kormányoké. Az új módi még kissé esetleges. Az első, német-portugál-szlovén trió második két szereplője például készséggel vállalta, hogy a 18 hónapos szakasz legnehezebb feladatát, az EU lisszaboni szerződéséről szóló kormányközi megállapodás tető alá hozását Angela Merkel kancellár veszi a vállára, a többiekre pedig csak az "utómunkálatok" maradnak. A következő trió már húzósabbnak ígérkezik, nemcsak azért, mert a részes tagállamok mérete kiegyensúlyozottabb, hanem elvi nézeteltérések okán is: az unió agrárpolitikájának most induló felülvizsgálatát tekintve a franciák például jóval protekcionistább vonalat vinnének, mint a liberális csehek vagy svédek.

Budapesten - talán nem is alaptalanul - abban reménykednek, hogy a 2010. január 1-jén harmadikként induló spanyol-belga-magyar trió viszonylag harmonikusan működik majd, de persze az ördög a részletekben lakozik. Előnyös, hogy három olyan állam kerül össze, amelyek a mélyebb integráció hívei, s nincs köztük olyan agresszív kommunikációpolitikát vivő tag, mint például Franciaország, amely óriási és profin mozgatott apparátusával jószerével lesöpri a színpadról az előtte és az utána jövőket. A trió első, szakállamtitkári szintű május 8-ai informális találkozója a HVG információi szerint barátságos légkörben zajlott, igaz, azon még csak munkamódszerekről volt szó. Már csak azért is, mert a francia-cseh-svéd program késlekedése miatt még nem tudni, milyen tennivalókat örökölnek a sorban következők.

A megbeszélésre Iván Gábor külügyi szakállamtitkár már magával vihetett egy olyan dokumentumot, amely a magyar elnökség elképzeléseinek vázlatát tartalmazta, mégpedig ötpárti konszenzussal a háta mögött. A belpolitikában szinte kivételes realitásérzékről tanúságot tevő megállapodást idén februárban kötötték a parlamenti pártok azzal, hogy a 2011-es - vagyis feltehetően egy kormányváltást rövid idővel követő - magyar EU-elnökségre felkészülés érdekében a frakcióvezető-helyetteseket tömörítő speciális munkacsoportot hívtak életre. Az egyezség hat témát jelölt meg, közülük három, a magyar EU-elnökség programja, az elnökség személyzeti-intézményi struktúrájának elvei, valamint az elnökségi periódus arculata - utóbbin a szokásos elnökségi logót és mottót kell érteni (a cseheké például a szabad munkaerő-áramlás kiteljesítésének igényét jelző "Európa - határok nélkül" lesz) - teljes pártközi konszenzust igényel. A másik hármat - az elnökség költségvetését, kommunikációját, valamint a kiegészítő magyarországi rendezvények ügyét - illetően pártközi egyetértés híján a kormány szabadon cselekedhet.

Kérdés persze, működik-e ez a konszenzusos módszer akkor, amikor egy előrehozott választás mindennapos lehetőség. "Azt bizonyosan nem írhatjuk ki, hogy megegyezés hiányában a magyar EU-elnökség elmarad" - mutatott rá Kocsi László, az Országgyűlés Európa-ügyi bizottságának szocialista alelnöke arra, hogy itt merőben más szituációról van szó, mint a belpolitikában, amikor egy kétharmados törvény következmények nélkül egyszerűen meghiúsul.

A magyar program tartalmát illetően a pártkonszenzus egyelőre működni látszik, ami persze azért sem óriási tett, mert az önállóskodás tere szűk, a feladatok zöme az EU hosszú távú céljaiból szinte automatikusan adódik. A magyar elnökség első fontos eseménye a 2011. tavaszi kormányfői csúcstalálkozó lesz. A tervek szerint ekkor Magyarország hasonló szerepet kapna, mint tavaly a portugálok: az új uniós szerződést az előd németek "tárgyalták le", de az aláírás helyszíne ürügyén a lisszaboni szerződés az akkor elnökséget adó, és az aláírás helyszíneként szolgáló főváros nevét viseli. Hasonlóképpen, az EU tízéves, lisszaboni program nevű versenyképességi projektje 2010-ben jár le, a következő szakaszt pedig valószínűleg a 2009-2010-es elnökségek töltik meg tartalommal, de hivatalosan útjára bocsátani - budapesti program néven - már itt lehet 2011 márciusában. E szimbolikus akcióval szemben érdemi egyeztető munka vár a magyar elnökségre az EU 2014-2020 közötti új költségvetési kerettervét - ezen belül az agrár- és a felzárkózási támogatások jövőjét - illetően. Ez utóbbira a javaslatot az EB várhatóan 2010 végén, 2011 elején hozza ugyanis nyilvánosságra, következésképpen a kormányközi alku első szakaszát Budapest irányítja majd.

Nyilván belpolitikai jelentőségű is, hogy Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kitűzött dátuma a magyar elnökség idejére esik. Emlékezetes, hogy Magyarország és a többi 2004-es belépő tagállam schengeni csatlakozásának késleltetési kísérleteit tavaly a portugál elnökség egy ügyes manőverrel semlegesítette - hasonlóra alighanem a magyar elnökségnek is készen kell állnia. Amint arra is, hogy néhány tagállam esetleg halogatni próbálja Horvátországnak a magyar elnökség idejére tervezett belépését.

Figyelemre méltó elképzelése az elnökségi programnak egy csoportos elnökségeken átívelő cseh-magyar-lengyel "híd" létrehozása az EU úgynevezett szomszédsági politikáját illetően. Mint ismert, Franciaország vezetésével több régi tagállam sok figyelmet és pénzt szánna az EU észak-afrikai szomszédainak. Ennek ellensúlyaként tervezi a magyar elnökség a visegrádi országok elnökségeinek összefogását az EU keleti - egyebek közt Ukrajnát, Moldovát, Belaruszt, Grúziát átfogó - szomszédságpolitikájának felturbósítása érdekében. E ponton a terv már okozhat némi súrlódást például a csoport első tagjával, Spanyolországgal, de az elnökségi programot előkészítők abban bíznak, hogy erős támogatás jön ugyanakkor a Magyarországot követő lengyel-dán-ciprusi triótól.

Sem az elődöktől, sem az utódoktól nem lehet viszont számítani ilyesmire azzal a témával kapcsolatban, amelyet eredetileg a Fidesz próbált beleszuszakolni "sajátos magyar színként" a magyar elnökségi programba, nevezetesen a kisebbségek kollektív képviseletének ügyét mint európai projektet. Nehezen képzelhető el, hogy az országuk szétesésének rémképével küzdő spanyolok vagy az iszlám kisebbségüktől rettegő dánok a nevüket adnák ehhez az elképzeléshez. A HVG információi szerint Németh Zsolt, az ötpárti munkacsoport fideszes tagja a konszenzus - és feltehetőleg a kormányra készülő ellenzéki párt nemzetközi prezentálhatósága - érdekében végül lemondott erről a kifejezett követelésről. Így a munkacsoport május 6-ai ülésének állásfoglalásában már egy hígított, jóllehet sokféleképpen értelmezhető követelmény szerepel: "Az EU-elnökségi munkacsoport kezdeményezi, hogy a magyar elnökségi célok között jelenjen meg a szubszidiaritáson és decentralizáción alapuló regionalizmus kérdése, a nyelvek és kultúrák sokszínűsége és a kisebbségek hagyományainak megőrzése." A szöveg folytatása - "a munkacsoport további egyeztetéseket folytat, hogy ezek megfelelő, az unió céljaiba, politikáiba illeszthető és a tagállamok által támogatható eszközeit megtalálja" - jelzi, hogy mind az öt párt előtt világos: bárki lesz is kormányon, a siker kulcsa az EU-ban mindig a rugalmasság és a diplomáciai érzék.

KOCSIS GYÖRGYI