Szeptember 11-e előtt alulbecsültük az al-Káidát, most meg túlbecsüljük - állítja egy profi amerikai terrorelhárító.
Hogyan győzhetjük le a terrorizmust anélkül, hogy magunkat terrorizálnánk? alcímű, a napokban az amerikai boltokba került könyvében Michael Sheehan azt fejtegeti: a mégoly sok áldozatot követelő terrorcselekmények túlreagálása mindig az elkövetők kezére játszik.
A szerző életrajza sokaknak biztosíték lehet arra, hogy nézetei nem légből kapottak: az amerikai hadsereg különleges alakulatánál egy panamai túszszabadító akciót irányított, később az ENSZ békefenntartó erőinél, illetve az amerikai nemzetbiztonsági tanácsnál dolgozott, majd New York város terrorizmuselhárító osztályának létrehozásánál segédkezett.
A könyv szerint fölösleges volt a 2001-es terrorcselekmények után létrehozni az amerikai belbiztonsági minisztériumot, mert nehézkes, bürokratikus monstrum lett belőle. Sheehan árnyalni igyekszik az al-Káidáról a nyugati médiában kialakult képet is: a hálózat időnként meglepően kreatív, de tagjai korántsem szupermenek, időnként alapvető hibákat is elkövetnek, túlterhelnek egy hajót, vagy egyszerűen elfelejtenek fegyvert vinni az akcióra.
Más nyugati elemzők eközben úgy látják, a terrorcsoportok népszerűsége az iszlám államokban radikálisan csökkent, nem kis részben a muszlim áldozatokat követelő merényletek hatására.
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Megtudtuk: az átláthatóságinak mondott törvény vitáját a frakciónak le kell folytatnia.
Érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon?
Bekapcsolt a kármentő üzemmód.
Az utolsó negyedben úszott el az esély a győzelemre.
Az Újpest ezzel szemben fittyet hány az ötmagyaros szabályra. Kezdődik az NB I.
