Az űrrepülőtér, amely hosszú éveken át a Szovjetunió, majd Oroszország katonai objektuma volt, Bajkonur kazahsztáni város mellett található rakétaindító-hely, amelynek 6000 négyzetkilométeres körzetét létrejöttétől az akkori szovjet köztársaságban Oroszország ellenőrizte, majd a Szovjetunió széthullása után bérbe vette, s a szerződést 2004-ben 2050-ig meghosszabbították.
   
Az 1955-ben alapított űrrepülőtérhez kötődnek az űrkutatás történetének kezdetei: innen lőtték fel egyebek közt az első interkontinentális ballisztikus rakétát - eredetileg ezek felbocsátására építették -, a Szputnyik-1 első műholdat (1957. október 4-én); a Szputnyik-2-t, amely Lajka kutyát, az első élőlényt is az űrbe juttatta (1957. november 3-án), az első, embert, Jurij Gagarint is szállító Vosztok-1 űrhajót (1961. április 12-én), az első női kozmonauta, Valentyina Tyereskova űrhajóját (1963. június 16-án), valamint az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant szállító Szojuz-36-ot is (1980. május 26-án). Jelenleg innen indulnak a Nemzetközi Űrállomásra az orosz Progressz és Szojuz űrhajók.

A szovjet korszak egyik legköltségesebb vállalkozása volt a repülőtér, illetve a kiszolgálószemélyzetet befogadó település felépítése, amely 1966-ban város lett, és a Leninszk nevet kapta.
   
A Szovjetunió fennállása idején Leninszk zárt státusú, jobbára katonatisztek lakta város volt. Boris Jelcin néhai orosz elnök kezdeményezésére 1995. decemberében átnevezték Leninszket Bajkonurrá. Két évvel ezelőtt Bajkonur városában 70 ezer ember élt. Tyuratam mára nyolcezer lelket számláló, javarészt kazahok lakta falu lett, gyakorlatilag Bajkonur elővárosává fejlődött, de vasbeton fal választja el tőle.
   
Bajkonur neve onnan származik, hogy a Szovjetunió álcázási céllal egy hasonló nevű település közelében, a valódi űrközponttól több száz kilométerre felépített egy „Patyomkin-létesítményt”, amelyben az őrzésen kívül minden csak díszlet volt. E létesítmény nevét vette fel később a tényleges űrobjektum köré a pusztaságban néhány év alatt felépített város.