Philippe Ricard, a Le Monde brüsszeli tudósítója szerint Timo Soini, a vasárnapi finn választásokon megerősödött idegengyűlölő és euroszkeptikus Igazi Finnek vezére nyíltan szakítani kíván Finnország Európa-barát politikájával. Soini kilátásba helyezte, hogy megakadályozza a Portugáliának készülő mentőcsomagot, valamint az újabb euróstabilitási egyezményt, amely 2013-tól kezdve nyújtana lehetőséget az euróövezet bajba jutott államainak pénzügyi megsegítésére. A következő miniszterelnök, a konzervatív Jyrki Katainen számára egy koalíciós kormány élén ezért a mozgástér erősen beszűkül - hangsúlyozza a Le Monde.

A lap szerint a szélsőjobboldali pártok nyomása számos európai kormányon belül érezhető a befelé fordulással, ami választásról választásra egyre inkább nehezíteni fogja a közös (uniós) előrelépéseket. Soini csak az egyik képviselője a feltörekvő szélsőjobboldali politikusoknak, akik a 2009-es európai parlamenti választásokon az európai országok mintegy felében túllépték az öt, nyolc tagállamban pedig a tíz százalékos küszöböt - emlékeztetett a Le Monde. Míg az Európai Parlamentben a szélsőjobboldali képviselők befolyása marginális, addig pártjaik és elképzeléseik megkerülhetetlenné váltak egyes tagállamokban - hívta fel a figyelmet a lap.

Orbán Viktor konzervatív magyar miniszterelnök a lap szerint az "ultranacionalista" Jobbik megerősödésével indokolja az európai fővárosokban gyakran szabadságellenesnek ítélt reformjait. Brüsszelben a szocialisták és a Zöldek sürgetik az Európai Bizottságot, hogy ítélje el a hétfőn elfogadott új magyar alkotmányt, de "az a probléma, hogy azért nem meri senki nyíltan megvádolni az Orbán-kormányt, mert attól tartanak, hogy az erősítené a szélsőségeseket" - mondta a lapnak egy meg nem nevezett diplomata.

A szélsőjobboldal csak egyetlen uniós tagállamban játszik kormányzati szerepet: Olaszországban az Északi Ligával. A lap szerint ugyanakkor a szélsőjobbon múlik több jelenlegi vagy jövendőbeli kisebbségi kormány sorsa, mégpedig Hollandiában, Dániában, Belgiumban vagy Finnországban. Ausztriában és Franciaországban pedig e pártok jelentősen változnak. Olyan konkurenciái lettek a hatalmon lévő hagyományos jobboldali pártoknak, hogy azok a Le Monde szerint gyakorlatilag valamennyi uniós tagállamban keményítettek hangnemükön, és átvették a szélsőjobboldal számára fontos témákat (bevándorlás, iszlám, az euró sorsa vagy az európai építkezés).

Franciaországban Marine Le Pen sikeresen finomította a Nemzeti Frontról kialakult képet, miáltal remélheti, hogy a 2012-es elnökválasztáson bejut a második fordulóba. Brüsszelben egyes diplomaták a francia álláspontokban már pontosan azonosítani tudják "Marine Le Pen csomagját", amely a bevándorlást vagy a bővítés kérdését érinti. Ezekben a témákban az előrelépések terén Nicolas Sarkozy államfő várhatóan a következő választásokig vonakodó álláspontot fog képviselni - vélekedik a Le Monde.

Példaként említi a lap, hogy Franciaország a határok biztonságát és a korrupciót helyezi előtérbe, amikor blokkolja Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez. A tunéziai menekültek miatt Párizs és Róma között kialakult diplomáciai csata is kemény próbatétel az állampolgárok szabad áramlását lehetővé tevő schengeni övezet kohéziós politikája számára.

Miközben Roberto Maroni az Északi Ligához tartozó olasz belügyminiszter nyíltan feszegeti azt a kérdést, hogy mi a haszna az európai uniós tagságnak, Franciaország nem hajlandó befogadni az olasz partokra érkező migránsok egy részét. Párizs azzal az ürüggyel utasít el minden szolidaritást, hogy ezek a bevándorlók illegálisak - hangsúlyozza a Le Monde, hozzátéve, hogy az idegengyűlölő és Európa-ellenes mozgalmak miatt feszült vita várható az európai költségvetés körül is.