Lehet, hogy a kommunista Észak-Koreán keresztül épülhet gázvezeték Oroszország és Dél-Korea között. A phenjani vezető, Kim Dzsong Il ugyanis moszkvai közlés szerint rábólintott az elképzelésre, amikor a minap Dmitrij Medvegyev orosz államfővel tárgyalt. A vendég, aki legutóbb 2002-ben járt Oroszországban, egy évvel korábban pedig egészen Szentpétervárig elvonatozott, ezúttal távol-keleti, valamint szibériai vidékeket keresett fel, és Medvegyevvel a Bajkál-tó partján fekvő Burjátföld fővárosában, Ulan-Udéban találkozott.
Moszkva régóta dédelgetett terve a gázvezetékről központi téma volt a megbeszélésen, mint ahogyan valószínűleg az is ismét szóba került, hogy a transzszibériai vasútvonalat ugyancsak Észak-Korea területén keresztül lehetne összekötni a dél-koreai hálózattal. Oroszország számára ez közvetlen utat nyitna a dél-koreai piacra, ahol ma még csak a Szahalin szigetén előállított cseppfolyósított gázból értékesít évente másfél millió tonnányit, míg az 1100 kilométeresre tervezett vezetéken át más nagyságrendet, évi 10 milliárd köbmétert szállíthatna. Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy korai lenne ünnepelni az áttörést. 2017–2018 előtt még azok az Oroszországon belüli vezetékek sem épülnek ki, amelyek a koreai határhoz szállíthatják az exportgázt – figyelmeztetett a Kommerszant moszkvai napilap rádióadójának műsorában Mihail Krutyihin, a The Russian Energy angol nyelvű energetikai szaklap főszerkesztője. Más elemzések arra hívták fel a figyelmet, hogy egyelőre egy technikai részleteket kidolgozni hivatott bizottság létrehozásáról született megegyezés, és Kim bármikor kihátrálhat a terv mögül. De ha megépülne is a hárommilliárd dolláros költségűre becsült vezeték, azt Phenjan a csapok elzárásával akár Szöul és Moszkva zsarolására is használhatná.
Úgy tűnik, az oroszok még ezt a kockázatot is készek lennének vállalni. Merthogy a terv politikai jelentősége legalább akkora, mint a gazdasági. Moszkva egyrészt Észak-Korea „megszelídítőjének”, a két Korea közötti feszültség enyhítőjének szerepében léphetne föl a nemzetközi porondon, megerősítve a hidegháború után meggyengült pozícióját az északkelet-ázsiai régióban. Másrészt a dél-koreai piac közvetlen elérésével bebizonyíthatná az üzleti engedményekre szinte sohasem hajló Kínának, hogy a térségben másutt is van kereslet az orosz energiahordozókra. Moszkva egyszersmind azt is jelezné, hogy neki is van keresnivalója Észak-Koreában, noha kereskedelmi forgalmuk – szöuli adatok szerint – tavaly 110 millió dollárral a kínai–észak-koreai árucsere értékének a harmincadát sem érte el.
Az atomfegyverprogramja miatt nemzetközi szankciókkal sújtott Phenjan egyes feltételezések szerint részben éppen az egyoldalú Kína-függőség enyhítése céljából nyit most újra Oroszország felé, óvatosan jelezve, hogy akár üzleti alapú együttműködésre is hajlandó. Az észak-koreai diktatórikus rezsim, amely egyes adatok szerint nemzeti jövedelmének harmadát költi katonai kiadásokra, elsősorban a súlyos gazdasági gondok, a tömeges éhezéssel járó ellátási problémák megoldásához remél segítséget Moszkvától – nem is alaptalanul. Kim vizitje előtt egy nappal jelentették be, hogy 50 ezer tonnányi orosz gabonasegély indul a 24 millió lakosú országba, Viktor Isajev, az orosz távol-keleti szövetségi körzet elnöki megbízottja pedig arról számolt be, hogy mezőgazdasági együttműködésről is szó volt a megbeszéléseken. A ritkán lakott szibériai régióban termőföldeket adhatnának bérbe az észak-koreaiaknak, hogy maguk termeljenek orosz területen agrártermékeket maguknak – mondta.
Kim Dzsong Il számára most különösen aktuális ez a kérdés, mert jövőre lesz apja, a rendszeralapító Nagy Vezér, Kim Ir Szen születésének századik évfordulója, aminek megünnepléséhez Phenjan már most lázasan igyekszik tartalékokat felhalmozni, hogy bebizonyítsa, az ország „erős és virágzó”. Hosszú távon ehhez olcsó gázra és valutára van szüksége, az orosz vezetékjavaslat pedig éppen ezt kínálja neki – különböző becslések szerint Phenjan a gáztranzitból évente 100–500 millió dollárhoz juthat.
Az észak-koreai politikai elit ugyanakkor alighanem azt is reméli a Moszkvához való közeledéstől, hogy így könnyebben felújíthatják az ország atomfegyverprogramjáról 2003-ban, a két Korea mellett az USA, Oroszország, Kína és Japán részvételével megkezdett hatoldalú megbeszéléseket, amelyekről Phenjan 2009 áprilisában vonult ki, hogy egy hónappal később végrehajtsa második nukleáris kísérletét. Most már visszatérnének az egyeztetésekhez, amit az ulan-udei találkozó után a Kreml szóvivője is bejelentett. Natalja Tyimakova szerint Észak-Korea feltételek nélkül hajlandó a tárgyalásokra, majd kész lenne az atommoratóriumra is, ám ez korántsem olyan jelentős fejlemény, mint ahogyan Moszkvában igyekeznek beállítani. Szöul, Washington és Tokió ugyanis ennél többet vár, azt követeli, hogy a phenjani vezetés még a tárgyalások felújítása előtt tegyen konkrét atomleszerelési lépéseket.
POÓR CSABA
