Lecsaptak

Hosszú időre utolsó születésnapját ünnepelte szabadon, családja körében a hétvégén az 55 éves Rod Blagojevich, az USA Illinois államának volt demokrata párti kormányzója, akinek februárban kell bevonulnia a börtönbe, hogy megkezdje a korrupció miatt kiszabott 14 éves szabadságvesztését. A szövetségi büntetési irányelvek szerint ennek 85 százalékát mindenképpen le kell töltenie, azaz legkorábban 12 év után szabadulhat, így lemarad 15 és 8 éves lánya felnőtté cseperedéséről. A szülői kapcsolatot távolról sem ápolhatja túl gyakran, hiába kerül várhatóan a wisconsini Oxfordban vagy az indianai Terre Haute-ban található, fehérgalléros bűnelkövetőknek fenntartott, minimális biztonsági fokozatú fogházba, onnan is csak havonta 300 percet beszélhet szeretteivel a közös vezetékes telefonon, mobilkészüléke pedig nem lehet.

A 15-20 évig terjedő szabadságvesztést kérő ügyész és indoklásában a bíró sem titkolta: a Blagojevichre mért büntetéssel példát akarnak statuálni az enyveskezű politikusoknak. Az Elvis Presley-rajongó exkormányzónak nem kell ugyan lenyírnia legendásan precízen beállított dús frizuráját, de megszokott méregdrága öltönyei és nyakkendői helyett be kell érnie a khakiszínű börtönruhával, rajta nyolc számjegyű azonosítójával. Egymillió dollárra taksált – politikai karrierjének összeomlása miatt áruba bocsátott – háza helyett cellában alszik majd többedmagával, reggel hatkor kel, naponta többszöri létszámellenőrzésen és időnként testüregi motozáson esik majd túl. Az USA ötödik legnépesebb államának irányítása helyett februártól 12 centes órabérért mellékhelyiséget takarít, s ha szerencséje van, idővel átkerülhet a konyhára vagy a könyvtárba.

A szerb származású Blagojevich – akinek apja a második világháborúban a jugoszláv néphadseregben harcolt, majd az USA-ba emigrált – úgy kapta a példaértékű büntetést, hogy 18 vádpontban bűnösnek találták, pedig komoly csúszópénz nem is jutott el hozzá. A 2003-ban hivatalba lépett kormányzót 2008 decemberében tartóztatták le, és röviddel később állama törvényhozása megfosztotta posztjától. Akkor már hosszú ideje lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, amelyekből kiderült: a notóriusan korrupt illinoisi politika megtisztításának jelszavával kétszer is kormányzóválasztást nyert Blagojevich maga is könyékig belenyúlt a mézesbödönbe.

Egyebek mellett az egyik gyerekkórház igazgatóját próbálta egy kifizetés jóváhagyásáért cserébe kampánytámogatásra rávenni, az állam lóversenypályáit üzemeltető cég vezetőjének pedig számára kedvező törvénymódosítást ígért. A legnagyobb vihart azzal kavarta, hogy áruba bocsátotta Illinois egyik szenátusi mandátumát, ami akkor szabadult föl, amikor 2008 novemberében Barack Obamát elnökké választották. Az utód kinevezése a következő kongresszusi választásig a kormányzó joga, aminek gyakorlásáért Blagojevich megpróbált kormánytisztséghez vagy jól fizető washingtoni álláshoz jutni, illetve a tisztre pályázó ifjabb Jesse Jacksont – a neves afroamerikai polgárjogi harcos fiát – is szenátorrá tette volna 1,5 millió dollárért.

Illinois és legnagyobb városa, Chicago hosszú ideje a politikai korrupció és nepotizmus egyik melegágya az USA-ban. A tárgyalása előtt az ártatlanságát hangoztatva tévés beszélgetőműsorokat végighaknizó és valóságshow-ban is megfordult Blagojevich nem az első illinoisi kormányzó, akit rajtakaptak. Sőt ha Terre Haute-ba viszik, együtt raboskodhat elődjével, George Ryannel, aki 2007-ben kezdte meg hat és fél éves szabadságvesztését, amit megvesztegetési pénzek elfogadásáért és pénzügyi visszaélésekért kapott. A republikánus Ryan korábban az emberi jogi szervezetek kedvence volt, mert 2003 januárjában, két nappal kormányzói mandátumának lejárta előtt életfogytiglani börtönre változtatta az állam siralomházaiban ülő 167 rab halálos ítéletét.

Egy korábbi kormányzó, Otto Kerner 1973-ban kapott 3 évet korrupció miatt, de csak három hónapot ült, mert előrehaladott rákbetegsége miatt kiengedték. Dan Walker már nem volt Illinois első embere, amikor 1987-ben 7 évre ítélték, és 18 hónapot raboskodott is, mert csalárd módon csődbe vitt egy takarékpénztárt. Megjárta Illinois modern történetének Obama feltűnéséig legbefolyásosabb politikusa, Dan Rostenkowski is, aki a washingtoni képviselőház adóügyi bizottságának elnökeként az 1980-as években demokrata létére a republikánus Ronald Reagan elnök partnere volt az adóreformban. Csakhogy 1994-ben kiderült róla, költségszámlára vett ajándékokat a barátainak, közpénzből alkalmazta munkát nem végző ismerőseit, és belekeveredett abba a botrányba is, amelyben törvényhozók nagyban igényeltek bélyegeket, ám azokat nem használták fel, hanem a kongresszus postáján készpénzre váltották. Rostenkowski 1995-ben, 36 év után dicstelenül távozott a Capitoliumról, egy évre rá 17 hónapra ítélték, ebből 15-öt a wisconsini Oxfordban töltött le.

Késői utódja, a különleges státusú adóügyi bizottság első afroamerikai elnöke, a demokrata Charlie Rangel viszont tavaly megúszta lemondással a posztjáról és megrovással, mert hivatali fejléces papírján kért adományt egy nevét viselő főiskolai épülethez, elmulasztott adózni a dominikai villája bérbeadásából származó jövedelme után, és politikai kapcsolatait kihasználva négy szociális bérlakást is birtokolt New York Harlem városrészében. A korrupció miatt megbukott legmagasabb rangú politikus Richard Nixon alelnöke, Spiro T. Agnew volt, aki 1973-ban lemondott, miután nyomozás indult ellene kenőpénzek elfogadása és zsarolás miatt, mert Maryland állam kormányzójaként több tízezer dollárt fogadott el „szívességekért” cserébe. Vádalkut kötött, adóelkerülésért három év próbaidőre és 10 ezer dollár pénzbírságra ítélték – majd sikeres üzleti tanácsadóvá vált.

NAGY GÁBOR