Samantha Lo mellett csaknem 14 ezren álltak ki. A sajtóban csak Matricás Hölgyként emlegetett 27 éves nő azzal hívta ki maga ellen a szingapúri hatóságok haragját, hogy általa művészi alkotásoknak mondott falragaszokat helyezett el a délkelet-ázsiai városállam utcáin. Márpedig a vandalizmus ellen még 1966-ban hozott törvény értelmében ezért súlyos pénzbírság mellett akár börtönbüntetést is kaphat, amire volt is már példa a szingapúri igazságszolgáltatás történetében. A fiatal nő védelmében azonban internetes kampány indult, és végül óvadék ellenében szabadlábra helyezték, amíg a vizsgálat el nem dönti, hogy egyébként politikamentes feliratai bűncselekménynek vagy az önmegvalósítás eszközének minősülnek-e.
Az ügyben sokan annak a jelét látják, hogy a kemény kézzel kormányzott Szingapúrban enyhül a hatóságok drákói szigora, és erősödik a civil társadalom. Noha a sajtószabadságot súlyosan korlátozó intézkedések vannak érvényben, és a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró-szervezet 179 államot e szempontból minősítő rangsorában a szigetország csak a 135. helyre került, az internet sokat változtatott a helyzeten. A világ összes nemzete közül a szingapúriak töltik a legtöbb időt a Facebookon, népszerűek más közösségi oldalak, alternatív hírportálok is, amelyek ott is szervezőerővé, új gondolatok, a kormánybírálat fórumává váltak. A világhálón indult például sikerrel kecsegtető akció egy régi temető megmentéséért, kormányellenes aktivisták letartóztatásának június eleji 25. évfordulóján tüntetésen követelték a felforgatásellenes törvény visszavonását, a hét végén pedig a homoszexualitásukért elvileg büntethető melegek várnak több ezer embert diszkrimináció ellen tiltakozó megmozdulásukra.
Az enyhülésben szerepet játszhat az is, hogy a Szingapúrt 1959 óta kormányzó Népi Akciópártot (PAP) több kudarc is érte az utóbbi időben. A tavaly májusi parlamenti választáson történetének legrosszabb teljesítményét nyújtotta, igaz, még így is 60 százalékos eredményt ért el, és a 87 tagú parlamentben 81 helyet szerzett. Nemrég egy időközi voksoláson bukott el a hatalmi erők képviselője, és az is figyelmeztető jel, hogy tavaly augusztusban mindössze 0,34 százalékponttal győzött az elnökválasztáson a kormány által támogatott jelölt, igaz, a négy indulóból valójában három is a PAP-hoz volt köthető.
A változást követelő hangokat – mint Go Csok Tong volt kormányfő nemrég kifejtette – részben annak tulajdonítják, hogy megváltoztak, érettebbek, műveltebbek lettek a választók. Az okok közé sorolják a megélhetési költségek emelkedését, a gazdagok és a szegények közötti különbség növekedését, valamint a bevándorlási politikát is. Egy tavalyi statisztika szerint Szingapúr lakosságának csak 63 százaléka állampolgára is az országnak, miközben 2000-ben még 74, 1980-ban pedig 91 százalék volt az arányuk. A valamivel több mint ötmilliós országban 1,2 millió vendégmunkás és mintegy félmillió letelepült külföldi, köztük számos tehetős üzletember él. Egyre többen gondolják azonban úgy, hogy a bevándorlók elfoglalják a munkahelyeket, felsrófolják az ingatlanárakat, növelik a zsúfoltságot a tömegközlekedésben, ráadásul indokolatlanul sok kedvezményt kapnak. Így az utóbbi években erősödött az idegengyűlölet is – állapította meg a The Asian Wall Street Journal üzleti napilap elemzése.
A kormány nem hagyja válasz nélkül a jelenséget. A bevándorlási kvóták csökkentésére készül, és 30–50 százalékkal megkurtította a vezető állami tisztviselők jövedelmét. Szingapúrban mesés béreket kapnak ugyanis a kormányhivatalnokok, egyrészt azért, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek a közszolgálatba, másrészt hogy „ellenállóvá” tegyék őket a korrupcióval szemben. A miniszterelnöknek még a csökkentés után is 1,7 millió amerikai dollárnak megfelelő éves fizetést folyósítanak, és a miniszteri tarifa is meghaladja az egymilliót, ami messze a legmagasabb a világon.
A PAP hatalmát persze nem fenyegeti – az arab világ eseményeinek analógiájára – a sajtóban erős túlzással „szingapúri tavaszként” is emlegetett társadalmi mozgolódás. Még az ellenzéki Munkáspárt elnöke, Sylvia Lim is azt mondta, hogy nem tud elképzelni más pártot az ország élén. Hiszen Szingapúr az ázsiai gazdasági csoda egyik szimbóluma. Miután 1959-ben önállóságot kapott és kivált a brit gyarmatbirodalomból, majd hat évvel később a Maláj Államszövetségből is, független létét szegény, elmaradott országként kezdte, ahol az egy főre jutó GDP alig több mint 500 amerikai dollár volt. Az aktív politizálástól csak 88 évesen, tavaly visszavonult államalapító miniszterelnök, Li Kuan Ju vezetésével azonban a világ élvonalába tartozó, virágzó országgá vált: 2000-ben már több mint 23 ezer, tavaly pedig 50 ezer dollárnál is több jutott egy lakosra a mindössze 714 négyzetkilométeres területű – négyharmad budapestnyi – miniállam GDP-jéből.
A szocializmus politikai és a kapitalizmus gazdasági doktrínájára alapozva megteremtett új Szingapúrban a drogkereskedelemért kivégzés jár, még érvényes büntetési forma a botozás, és például 1992-ben betiltották a „köztisztaságot fenyegető” rágógumit. Az autoriter irányítás – amelyet most Li Kuan Ju idősebbik fia, Li Hszien Lung folytat a kormány élén – ugyanakkor példásan rendezett környezetet és stabil társadalmi-gazdasági helyzetet is eredményezett. A Világbank egyik kimutatásában szerepel, hogy Szingapúrban a legkönnyebb üzlettel foglalkozni, a Transparency International szerint alig van korrupció az országban, ahol a háztartások 15 százalékának vagyona eléri az egymillió dollárt, szociális segélyre csak mintegy háromezren szorulnak, a munkanélküliség pedig 2–4 százalék között van.
A sikerek jórészt annak köszönhetők, hogy Szingapúr igyekezett kihasználni a globalizáció előnyeit, igaz, ez fokozottan függővé is tette a világgazdasági folyamatoktól, ami a nemzetközi válság idején különösen érezteti a hatását. A Société Générale francia bankcsoport felmérése szerint az EU, Japán és az USA GDP-jének egy százalékpontos csökkenése 1,7 százalékponttal veti vissza a szingapúri gazdaság gyarapodását, amely tavaly az utolsó negyedévben 4,9 százalékponttal esett az előző három hónaphoz képest. Az egész esztendőben 4,8 százalékos volt a növekedés – harmadakkora, mint 2010-ben –, az idei évre pedig még kevesebb, csak 1–3 százalék várható.
POÓR CSABA
