Várhatóan jó ideig tisztázatlan marad, milyen körülmények között szedte le a szíriai légvédelem a múlt héten az F–4 Phantom típusú török felderítőgépet, a lehetséges változatok azonban sokat elárulnak a 16 hónapja tartó harcokról. Ankara azt állítja, hogy a török jelzéssel ellátott, fegyvertelen gép a hazai radarrendszert tesztelte, és véletlenül tévedt a szír légtérbe, ráadásul már mélyen nemzetközi vizek felett repült, amikor felszólítás nélkül lelőtték. Ebben az a furcsa, hogy míg Törökország szerint nem szokatlan, ha gépei átlépik a nemzetközi határokat egy-egy feladat vagy gyakorlatozás közben, a veszély most nyilvánvaló lehetett. A szír változat szerint a gép alacsonyan, mindössze 100 méteren és gyorsan haladt, s nem volt rajta felségjelzés. Damaszkuszban úgy tartják, a török Phantom felderítést végezhetett, vagy tesztelni próbálta Szíria oroszoktól vásárolt légvédelmi rendszerét. A roncsok 1300 méter mélyen lehetnek a tenger alatt, a kétfős személyzet eltűnt, így egyelőre várni kell a gép precíz azonosítására.
Ha azonban igaz, hogy nem rakétával, hanem a földre telepített légvédelmi tüzérséggel találták el a mindössze 4 percnyi távolságra lévő gépet, akkor az sem kizárt, hogy a légtérsértő katonai gépekre azonnali tűzparanccsal bíró légvédelem ütegének ideje sem lett volna konzultálni a felsőbb vezetéssel. Sőt azt is hihették, hogy újabb dezertáló pilóta akart meglépni, és azért tüzeltek rá. De akár az elrettentés szándékával, akár sietség okozta hibából támadtak a gépre, Damaszkusz – vagy orosz szövetségese – mindenesetre figyelmeztetett, hogy a támadó repülők vagy pilóta nélküli drónok sebezhetők.
Szíria az után vásárolt Oroszországtól új légvédelmi rendszert, hogy izraeli gépek 2006-ban behatoltak a légterébe, és Basar Asszad elnök nyári palotája felett röpködtek, abban bízva, hogy az ijedség hatására Damaszkusz majd nyomást gyakorol a palesztin Hamászra a fogságában tartott Gilat Salit izraeli katona elengedése érdekében. Persze a rendszer korántsem a legjobb, és a rákövetkező évben nem tudta megakadályozni, hogy Izrael lebombázzon egy nukleáris objektumot – bár állítólag a támadás előtt egy számítógépes vírussal megbénította a szír radarrendszert.
Török katonai bosszú egyelőre nem várható, hiszen Ankara a NATO negyedik cikkelye alapján kérte az atlanti szövetség tanácsának rendkívüli összehívását, ami valószínűleg csak diplomáciai retorziót eredményez. A többi tagállam katonai segítségét az ötödik paragrafus alapján kérhetnék a törökök. Azt is jelezték, hogy a szírekkel közösen próbálják felkutatni a gép roncsait, ami megint csak a feszültség enyhítését szolgálhatja. Valószínűleg Törökország – amelynek félmilliós hadserege a második legnagyobb létszámú a NATO-ban – egyelőre nem akar háborúba keveredni a megosztott Szíriával.
Az eset mindazonáltal jelzi, hogy a szír konfliktus egyre inkább nemzetközivé válik, és Törökország az egyik szereplő. Ankara a szír menekültáradat miatt korábban is pedzegette, hogy a határ túloldalán ütközőzónát hoz létre. Szír ellenzékiek rendszeresen török földön tanácskoznak, a törökországi menekülttáborokban a lázadó Szabad Szíriai Hadsereg toboroz. Hétfőn pedig egy szíriai tábornok és 38 katona lépte át a török határt, ami további dezertálásokra bátoríthatja Asszad hadseregének tagjait. A korábban átállt szír főtisztek gyakran logisztikai támogatást nyújtanak a lázadóknak.
A múlt héten a szíriai légierő elitegységéből lépett meg az első pilóta egy szovjet MiG típusú vadászgéppel, majd kért és kapott menedékjogot Jordániától. Bár ez megint csak jelentős propagandagyőzelem a szír ellenzéknek, sem a szárazföldi egységektől, sem a légierőből nem indult még meg a tömeges szökés. A légierő szinte összes parancsnoka az alavita kisebbséghez tartozik, ahogy Asszad klikkje is, és könnyen lehet, hogy a szunnita pilótákat nem engedik felszállni. Független források nem erősítették meg, hogy Asszad bevetette-e a vadászgépeket a lázadók ellen, ami a konfliktust újabb, magasabb szintre emelné. A szír légierő az egyik legnagyobb a Közel-Keleten, az 1970–1980-as évekből származó, főként orosz gyártású állomány 500 harci gépből, 200 kiképzőrepülőből és 200 helikopterből áll.
Bár egyelőre a Nyugat elutasítja a légi támogatást, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) tisztjei Dél-Törökországban segítik a lázadókat. Török, szaúdi és katari pénzen, a szíriai Muszlim Testvériség közreműködésével fegyvereket, gránátokat, páncéltörőket csempésznek a szír ellenzéknek. Úgy fest, hogy miközben Moszkva a diplomácia frontján gátolja Asszad megbuktatását, az USA és szövetségesei részt vesznek a lázadók felfegyverzését célzó erőfeszítésekben. A The New York Times amerikai napilap szerint az opciók között szerepel műholdképek és más hírszerzési információk átadása, légihíd létesítése is. De komoly kihívás a szír ellenzék hierarchiába szervezése is, mert a sokszor csak néhány tucat, de olykor több száz harcosból álló öntevékeny csoportok száma eléri a százat.
