Wikipedia

A kelyhet, amelyről a jeruzsálemi keresztény közösségek a 4-5. század óta úgy tartják, hogy az az utolsó vacsoráról származik, az 1050-es évek óta őrzi a Szent Izidor-bazilika és mítosszá vált az évszázadok folyamán – mondta Margarita Torres, a Léoni Egyetem középkori történelemmel foglalkozó tanára, a kutatás egyik résztvevője.

Az arannyal és drágakövekkel díszített ereklyéről mindeddig úgy vélték, hogy Kasztília 1037 és 1065 közötti királyának, I. (Nagy) Ferdinándnak a lányáé, Urracáé volt. A kairói Azhar Egyetem könyvtárában 2011-ben felfedezett két pergamen, valamint a Torres és kollegája, José Miguel Ortega del Rio művészettörténész hároméves kutatása Jeruzsálemig és arra az eredményre vezetett, hogy a kasztíliai hercegnő kupája valójában az, amelyből Jézus ivott az utolsó vacsorán.

Margarita Torres szerint a kehelynek csak a díszítés alatti alsó része, egy achátból készült római kupa a legendás ereklye, amely hét évszázadon át pihent a Szent Sír-templomban Jeruzsálemben, aztán pedig egy arab emír a béke jeleként felajánlotta Ferdinándnak, kora egyik leghatalmasabb keresztény uralkodójának az Ibériai-félszigeten.

A történészek szerdán mutatták be a témában A Grálok királya címmel megjelent könyvüket, azóta az érdeklődők elárasztották a bazilika múzeumát, ahol a kehely látható. A tárgyat pénteken visszavonták a kiállításról, a múzeum igazgatója szerint azért, hogy megfelelő helyet találjanak neki.

Margarita Torres és José Miguel Ortega del Rio szerint csak Európában hozzávetőleg kétszáz olyan kupa van, amely a Szent Grál lehet. Könyvükben a történészek többnek is cáfolták az eredetiségét. Hangoztatják ugyanakkor, hogy az egyiptomi pergamentekercsekben foglaltak illenek a léoni kehelyre.