A csernobili katasztrófa 30. évfordulójára megjelent írásainkat itt találja:

- Fáj, amikor mások azt mondják: Szia, Apu!

- "Az ovisokat vitték ki a napra, a szabadba"

- Ötmillióan "léteznek" Csernobil árnyékában

- Mit köszönhetünk Csernobilnak?

- Biztonságban vagyunk?

- Kárpátaljaiak, akik megjárták a csernobili poklot

- Gorbacsov: "Egy szót se!"

- Egy katasztrófa krónikája – Nagyítás-fotógaléria

Az ukránok találékonyságát jelzi, hogy egyre többen vágtak bele az elmúlt időszakban katasztrófaturizmusba. A szervezők csoportokat verbuválnak, a résztvevők 70-80 százaléka külföldi, akik többnyire az egyik közeli városból indulnak egy egész napos túrára. A legnépszerűbb „kirándulóhely” az elhagyott Pripjaty városa, olyan épületeket – egykori iskolákat, óvodákat, kollégiumokat, lakóházakat – keresnek fel, melyeket ma már benőtt a gaz, ám egy-egy elhagyott gyerekjáték, cipő, füzet, otthagyott autó jelzi, hogy a szellemvárosban egykoron igazi élet folyt. Egy-egy ilyen túra ára 200 és 400 dollár között mozog.

Pripjaty városa az ukrán–belarusz határ közelében, Csernobiltól néhány kilométerre északra található. Jelenleg elhagyatott szellemváros, mivel az innen alig három kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkjában 1986-ban történt katasztrófa után a város teljes lakosságát evakuálták. Nagyon kevesen voltak tisztában azzal, mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városból több száz autóbusszal, teherautóval, valamint vonatszerelvénnyel evakuálták az ott élőket. A lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül visszatérhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárművüket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat ott kellett hagyniuk.

AFP / Sergei Supinsky

A lakosok többségét autóbuszokkal Kijevbe, illetve később az újonnan megalapított Szlavutics városába szállították, a visszatérésre azonban a mai napig nem volt lehetőség. Voltak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik lakásukban bújtak el. Állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött pripjatyi lakásában, mire megtalálták és kórházba szállították őket.

Az evakuálás után, több száz ember közreműködésével kezdetét vette Pripjaty megtisztítása. Az első fázisban az épületek külső felületét és az utakat többször lemosták. A következő fázis 1986 szeptemberében kezdődött, amely egyes városrészek teljes sugármentesítését foglalta magába. Ennek köszönhetően már decemberre a töredékére csökkent a szennyezettség. A munka a többi kerületben a következő évben folytatódott. 1988-tól kezdve folyamatosan végeztek a városban méréseket, és a balesetet követően legalább 10 éven keresztül speciális technikával rendszeresen mosták az utakat is.

AFP / Sergei Supinsky

Az időjárás viszontagságai az elmúlt több mint három évtized folyamán jelentős mértékben rontották az épületek állagát. A városban található körülbelül 13 500 lakás nagy részét szinte teljesen kifosztották, illetve szétverték: az ajtók tárva-nyitva, az ablakok betörve, a liftek leszakadva, a vakolat hullik, a tapéta mállik, ha még egyáltalán maradt belőle valami. A még ottmaradt nehezebben mozdítható tárgyak (bútor, zongora, tűzhely, kád) mementóként szolgálnak.

A térséget lassan visszahódította a természet, az utakat, tereket benőtték a fák, a mohatelepek. Az épületeken belül is burjánzik a növényzet. A turisták, érdeklődők előtt csak az elmúlt években nyílt meg a zóna, manapság a huzamosabb ott-tartózkodás is biztonságos. A külső 20 km-es rész egyes területein olyan alacsony a háttérsugárzás, hogy akár életvitelszerűen is lehetne ott lakni, bár a belső, legszennyezettebb 10 km-es zóna fenntartása még hosszú távon indokolt. A Pripjatyot is magába foglaló 30 km-es sugarú tiltott zónát mind a mai napig a hadsereg őrzi.