Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
HVG: Hogyan próbálták meg Szerbiában bedarálni Soros György alapítványait?
Sonja Licht (S. L.): Jugoszláviában 1991-ben, a szövetségi kormány és Soros György megállapodása alapján hozták létre a Soros Alapítványt. Ebben az időben kezdődött meg a délszláv államszövetség széthullása, és Soros úgy döntött, valamennyi jugoszláv köztársaságban lesz helyi alapítvány. A szerbiai szervezet elleni támadások 1994-ben kezdődtek, 1996 februárjában bírósági döntés alapján bezárták az irodánkat, ám négy hónappal később, Nyílt Társadalom Alapítványként újranyithattunk. Nagyon durva és összehangolt támadások értek bennünket. A jelet egy bulvárlapban megjelent cikk adta meg, amely körbejárta az egész sajtót. Teljesen egyértelmű volt, hogy ez a Slobodan Milošević szerb elnök nevével fémjelzett hatalom által megszervezett akció. A politikai elit azt akarta, hogy mindenki értse, miről van szó. Bár nagyon bonyolult időszakban működtünk – háború dúlt a környezetünkben, szétesett az ország, Szerbiát és Montenegrót is bombázta a NATO –, egy pillanatra sem zártuk be az alapítványt.
HVG: Kiket segített a szerbiai Soros Alapítvány?
(S. L.): Az alapítvány megjelenésének az idejére esett a jugoszláviai civil szervezetek megalakulása. Az ezredfordulóig a legtöbb pénzt mégis a humanitárius segítségre fordítottuk. Amikor 1992-ben életbe léptek a Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók, a kórházaknak égető szükségük volt gyógyszerekre. Az importban a szerbiai Vöröskereszttel működtünk együtt, a kooperáció a legdurvább támadások időszakában is megmaradt. Miközben azt terjesztették rólunk, hogy a szerb nép ellenségei vagyunk, és hazaárulókként különféle titkosszolgálatoknak dolgozunk, a hatalom nem akadályozta meg, hogy a Vöröskereszt bevigye Szerbiába az általunk vásárolt gyógyszereket. Az alapítványnak nem volt ugyanis engedélye az importra. Segítettük a menekülteket is, Szerbiában akadt olyan időszak is, amikor több mint hétszázezer olyan embert kellett ellátni, aki Boszniából, Horvátországból vagy Koszovóból érkezett. Magánszemélyeket is segítettünk, mert a szankciók miatt tudósaink és művészeink csak nagy nehézségek árán tudtak részt venni különféle nemzetközi rendezvényeken. Támogattuk a középiskolákba és egyetemekre beiratkozó romákat is. Amikor elkezdtük, összesen három roma egyetemistát találtunk, ma már szerencsére több száz ilyen diák akad.
HVG: Részt vett az alapítvány a szegedi folyamatban, melynek során a nyugatiak tanácsokat adtak a szerbiai ellenzéknek, hogyan harcoljon a Milošević-rezsim ellen?
(S. L.): Sohasem adtunk közvetlen vagy közvetett támogatást politikai pártoknak. Tudtuk ugyanis, ha valami ilyesmi kiderül, az az alapítvány végét jelentené. Magánszemélyként viszont részt vettem a New York-i központú EastWest Intézet által 1999-ben kezdeményezett pozsonyi folyamatban. Ennek az volt a célja, hogy a szerb társadalom képviselőit – nem csak a politikai pártok vezetőit – hozzuk össze a Közösség a változásért nevű széles körű koalícióba, és az dolgozzon ki egy komoly Milošević-ellenes platformot.
HVG: Mégis, milyen mértékben járult hozzá a szerbiai Soros Alapítvány Milošević 2000-es bukásához?
(S. L.): Az alapítvány annyiban komoly szerepet játszott, hogy még ma is sokan mondják, mi hoztuk létre a szerbiai civil társadalmat. Ez persze így nem igaz, a civil szervezetek maguktól megjelentek, mert az embereknek szükségük volt rájuk. Az alapítvány annyival járult hozzá a folyamathoz, hogy segítette ezeket a kezdeményezéseket. Nem volt közvetlen célunk a rezsim megdöntése, viszont részt vettünk a szerbiai közhangulat megváltoztatásában, abban, hogy létrejöttek a szabadság és az ellenállás szigetei. És még egy dolog, amiről sokan megfeledkeznek: a programjainkkal segítettünk abban is, hogy az emberek jó része Szerbiában maradt. Milošević persze jobban szerette volna, ha az általunk Szerbiában tartottak inkább külföldre mennek.
HVG: Szerbiában ismét erősödnek az autoriter törekvések, Aleksandar Vučić kormányfőt sokan vádolják azzal, hogy el akarja hallgattatni a kormányt bíráló hangokat.
(S. L.): Nem zaklatják az alapítványt, bár a közelmúltban is megjelentek durva cikkek a szerbiai sajtóban. Azok nem Soros Györgyöt támadták, hanem azzal foglalkoztak, mekkora amerikai segítséget kapnak a szerbiai civil szervezetek. Vannak olyan körök, amelyek napirenden tartanák az ügyet, de úgy tűnik, a kormány egyelőre nem partner ebben.
HVG: Magyarországon viszont most kezdődött el a civilekkel való leszámolás újabb szakasza, ez ismerős?
(S. L.): A fejlemények egyre jobban hasonlítanak ahhoz, ami Szerbiában történt a Milošević-érában. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi az EU-tag Magyarországon is megeshet. A nem kormányzati szervezetek hasznos programokat valósítanak meg, elég például csak a Közép-európai Egyetemre gondolni, amely egyike azon intézményeknek, amelyeknek köszönhetően a világban ismerik és elismerik Magyarországot.
