Az utóbbi időszakban megnövekedett a figyelem a Balaton vízszintjével kapcsolatban, ezért fontos hangsúlyozni: a tó vízszintjének ingadozása természetes folyamat, a 70 cm alatti érték pedig nem jelent veszélyt a tó élővilágára vagy vízminőségére – írja a BalatonScience Facebook-oldalon kedden megjelent közleményében Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, és Boros Gergely, az intézet tudományos főmunkatársa.
A két limnológus, azaz az édesvizekkel mint komplex (fizikai, kémiai és biológiai komponensek kölcsönhatása által létrejövő) rendszerekkel foglalkozó szakember, közös bejegyzésében fejti ki, miért nem indokolt az aggodalom a tó medrének száraz szélén sétálgató emberekről készült fotók láttán.
Bár a klíma változik, és az ezzel járó egyre szélsőségesebb időjárás kifejezetten érzékenyen érintik a sekély vizes ökoszisztémákat, köztük a Balatont is, „le kell szögeznünk: a most tapasztalható alacsony vízszint nem a tó kiszáradását vetíti előre, hanem annak természetes működését jelzi” – írják a bejegyzésben.
Egyrészt, a Balaton sekély, széljárta tó, amelyben a vízszint évről évre a csapadékviszonyok, a párolgás és a befolyó vizek mennyiségének függvényében változik – írják, és az elmúlt évtizedekben is volt példa hasonlóan alacsony, 70 centiméter alatti vízállásra.
„Például 2002-ben és főként 2003-ban, amikor is a siófoki vízmérce mindössze 23 cm-t mutatott” – emlékeztetnek, hozzátéve, hogy ez azonban sem a nyári strandszezonra nem volt kihatással, sem a vízminőség romlásával nem járt.
Másrészt a vízszint és az algásodás között sincs közvetlen kapcsolat – oszlatják el sok strandoló elhamarkodott aggodalmait a szakemberek. „Kutatásaink szerint az alacsony vízállás nem okoz algásodást a tó egészére nézve” – írják, bár azt elismerik, hogy a vízszint apadása esetén a teljesen veszélytelen fonalas zöldalgák nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg a sekély vizes területeken, főleg a déli parton. Mint írják, a balatoni lebegő alga mennyisége az elmúlt húsz évben csak 2019-ben és 2021-ben haladta meg az egészségügyi határértéket, ez viszont nem állt közvetlen összefüggésben a vízszinttel, sokkal inkább az algák számára elérhető tápanyag, főleg a foszfor mennyiségével.
A limnológusok szerint bár érthető, hogy a horgászok, a fürdőzők és a vitorlázók számára is az tűnik ideálisnak, ha minél több víz van a tó medrében, a tudományos tapasztalat szerint a tartósan magas vízszint nem feltétlenül kedvez az élővilágnak, sőt bizonyos körülmények között akár kedvezőtlen hatással is lehet a vízminőségre. A vízszint ingadozása a sekély parti élőhelyek, a nádasok és a halállomány számára is szükséges, vagyis az élővilág sokszínűségét biztosítja – írják.
Nyitóképünk: Az alacsony vízállású Balaton szárazzá vált mederszéle. (forrás: BalatonScience / Facebook; készítette: Bánó Bálint /HUN-REN BLKI)
