Budapesti dugódíj - a megvalósítás lehetőségei

A dugódíj egyik legfontosabb kérdése a díjjal terhelt területekre való belépés ellenőrzésének megoldása, amely különböző technológiák segítségével – kamerarendszerrel, hidakra telepített ellenőrző pontokkal, vagy GPS-es nyomkövetéssel – történhet. Mindegyik esetben fontos, hogy az összes belépési pontot „lássa” a rendszer, és ne hagyjon rést a zónába történő behajtásra, illetve kihajtásra.

A dugódíj Európa-szerte legelterjedtebb formája a kamerás megfigyelésen alapuló technológia. A zóna behajtási csomópontjaiba telepített rendszámfelismerő kamerák sávonként rögzítik, hol és mikor lépett be a jármű, illetve, mennyi időt töltött a fizetős területen, majd ez alapján történik a számlázás.

„A kamerás rendszerek esetében kulcskérdés, hány belépési pontról beszélünk. Ha például Budapest esetében a Hungária körút és a Margit körút lesznek a behajtási övezet határai, akkor becsléseink alapján közel 260-280 csomópontba kellene összesen mintegy 1000 kamerát felszerelni. Összehasonlításként, Londonban összesen 197, Milánóban 43 kamera látja el ezt a feladatot, amelynek magyarázata a városszerkezetek közötti különbségben rejlik. Egy másik lehetőség, ha a Dunán átívelő hidak lesznek fizetősek. Ez a megoldás egyszerűbb és átláthatóbb struktúrát eredményezne, emellett lényegesen kevesebb, mintegy 50 darab kamerára lenne szükség a 8 fővárosi híd megfigyeléséhez” – ismertette a lehetőségeket Szvétek Ferenc, a Best Way Traffic szakértője.

MTI / Honáczy Barnabás

Ahogy az autópályáknál, a budapesti utcák esetében is lehet GPS-es nyomkövetésen alapuló rendszerrel fizetőssé tenni az úthasználatot. A járműbe szerelt fedélzeti egység, az ún. OBU (on-board-unit) ugyanis rögzíti a gépkocsi helyzetét és követi annak mozgását. A GPS alapú dugódíj-rendszer kizárja az ellenőrzőpont kikerülését, mivel a fedélzeti eszköz a teljes útvonalat észleli. Emellett a járműbe épített telematikai egység által szolgáltatott adatok számos egyéb célra is felhasználhatóak a navigációtól a különböző járműdiagnosztikai adatok kinyeréséig. “Ma még magasnak mondható a technológia bekerülési költsége, hiszen ne felejtsük el, minden gépjárműbe be kellene szerelni ebben az esetben a fedélzeti egységet, nem csak a tehergépjárművekbe, mint az autópályák esetében. De a jövő egyértelműen a GPS rendszerek felé mutat, a trendek legalábbis ezt mutatják. Mindezt jól bizonyítja az is, hogy a forgalomba kerülő gépjárművek egyre növekvő hányadába már a gyártás során beépítik a GPS-GSM rendszereket” - véli Bagossy Tamás, a WebEye Magyarország szakértője.

Egy jól működő dugódíj-rendszernek elengedhetetlen feltétele a kiegészítő infrastruktúra megteremtése. Ez a gyakorlatban a közösségi közlekedés fejlesztését jelenti – különös tekintettel az elővárosi buszokra és vonatokra – illetve a P+R és B+R parkolók bővítését a zónahatárokon. A Best Way Traffic felmérése szerint Budapesten jelenleg mintegy 3600 ingyenes P+R és B+R férőhely áll rendelkezésre, amely a város méretét és adottságait tekintve jóval kevesebb a szükségesnél.

Nemzetközi példák: London, Milánó, Stockholm

London napjainkban a legnagyobb európai város, ahol szednek dugódíjat, 2003. február 17-én vezették be a jelenlegi rendszert. Minden gépjármű vezetője köteles megfizetni a díjat, aki hétfőtől-péntekig reggel 7 és délután 6 óra között behajt London belső városrészébe. A standard behajtási díj egy teljes napra vonatkozik. Ezt a díjat a behajtás napján éjfélig kell befizetni, automatikus fizetési rendszeren keresztül (CC Auto Pay), online (akár 90 nappal előre), sms elküldésével, telefonhívással, erre kijelölt boltokban vagy postai úton. A londoni behajtás ellenőrzése rendszámfelismerő kamerák segítségével történik. Amennyiben az adott napon megtörténik a fizetés (vagy előre megtörtént) a járműről készült fényképek automatikusan törlésre kerülnek az adatbázisból. A 197 kamerából álló hálózat a behajtási zóna minden egyes be-és kilépési sávját figyelemmel kíséri. A TfL (Traffic for London) 2007 júniusában készített jelentése szerint a zónába belépő autók száma 30%-al csökkent, míg a taxik, buszok és különösképp a kerékpárok száma jelentősen növekedett.

Dugódíj-zóna Londonban

London mellett Milánó a másik európai nagyváros, ahol érvényben van a dugódíj. Itt 2008-ban indult az Ecopass, ezt váltotta 2012 januárjában az Area C rendszer. A díjfizetési időszak hétfőtől péntekig 07.30 –19.30 tart, fizetni legkésőbb a behajtást követő nap éjfélig lehet. A milánói behajtási zóna a város központja „Cerchia dei Bastioni”, 43 belépési ponttal. A belépési pontoknál elektronikusan felügyelt térfigyelő kamerák vannak telepítve. A 43-ból 7 csak a tömegközlekedési eszközöknek van fent tartva. A kamerák érzékelik a belépő járműveket és továbbítják az összegyűjtött adatokat egy számítógépre, ahol azonosítják a járművet és a besorolását (helyi lakos, ingyenes belépésre jogosult, stb.). Az új rendszer bevezetésének már az első hónapban érezhető hatásai voltak. A zónán belülre behajtó autók száma 33%-al csökkent, közel 700 ezer autóval.

Stockholmban 2007. augusztus 1-jén egy hét hónapos tesztidőszakot követően vezették be a behajtási díjat a belváros teljes területére. A behajtási díj mértéke attól függ, hogy milyen időszakban hajt be a sofőr a díjköteles zónába. A fizetés minden hónap végén, számla alapján történik. A díj befizetése a tulajdonos felelőssége, erre egy hónap áll rendelkezésre. Ezt intézheti postai vagy elektronikus úton, illetve a bankkal kötött előzetes megbízást követően automatikusan is levonásra kerülhet az esedékes összeg. A befizetések több mint 60%-a automatikusan történik egy járműben elhelyezett azonosító eszköz segítségével.

A stockholmi behajtás ellenőrzése automatikus rendszám felismerő rendszer segítségével történik, amit kamerák, lézer detektorok, antennák és információs táblák alkotnak mindegyik behajtási ponton (18 db). Az automatikus rendszám felismerő rendszernek azonban hiányosságai is akadnak. A svéd járművek rendszámai 3 betűből és 3 számjegyből állnak, hasonlóan a finn, litván és hazai rendszámokhoz. A rendszer azonban nem képes ezek között különbséget tenni és előfordul, hogy hibásan a svéd tulajdonosnak küldik a számlát.