Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Távolról sem lehet azt állítani, Orbán Viktor a legszószátyárabb résztvevője lenne az uniós csúcstalálkozóknak. A magyar miniszterelnök jó régen leszokott arról, hogy a brüsszeli találkozó végén, kollégáihoz hasonlóan sajtótájékoztatót tartson, érkezéskor is többnyire csak odaint a tömegben várakozó újságíróknak, legfeljebb a kormánymédiának mondja fel a „harcba jöttem hátizsákkal” kötelezőt. Hogy azért mindenki tudja: az ő igazi, biztonságos terepe mégiscsak a közösségi média.
Most azonban szakított ezzel: nem csak előre lehetett tudni, hogy valamilyen módon meg fog szólalni, de szokatlan módon mindenkit megelőzve, az állam- és kormányfők közül elsőként lépett be a csúcsnak helyet adó Europa épület tágas aulájába, és ahogy megállt, már sorolta is a Voks 2025 hivatalos végeredményét. Nem mintha egy pillanatig is kérdés lett volna, hogy az Ukrajna uniós tagságáról szóló, jogilag értelmezhetetlen népszavazásszerűségen azok vesznek részt, akiket a kormánynak sikerült mozgósítani az elmúlt hónapok intenzív kampányával és persze az évek óta tartó Kijev-ellenes politikával. Így legfeljebb azon lehetett meglepődni, hogy a végeredmény nem 100 százalékos elutasítás lett, a csaknem 2,3 millió résztvevő 5 százaléka támogatta a csatlakozást.
Nem mintha bármi jelentősége lenne – mondhatnánk, kezdve mindjárt onnan, hogy a szavazásnak már a műfaja is nehezen értelmezhető: nem ügydöntő népszavazás, nem is lehetne az. És bár a kormány minden létező formában igyekezett meggyőzni mindenkit arról, hogy nincs tere a csalásnak – még akkor is ezt tették, amikor arra kérdeztünk rá, mikor lesz végeredmény –, azt is lehetetlen lenne igazolni, hogy tényleg ennyien és tényleg így szavaztak.
A voksolásnak ráadásul jelenleg értelme sem volt, hiszen szó sincs arról, hogy Ukrajnát máris felvenné az Európai Unió a tagjai közé. Ahhoz az országnak – mint ahogy annak idején Magyarországnak is – át kell esnie csatlakozási tárgyalások igen kemény és fájdalmas folyamatán. Magyarország esetében a csatlakozási kérelem benyújtásától a csatlakozásig egészen pontosan tíz év és egy hónap telt el, és maguk a csatlakozási tárgyalások is öt évig elhúzódtak.
Orbán dicsekvését és az egész procedúrát így annyiban is hagyhatnánk, a helyzet azonban uniós szemmel ennél problémásabb, és nem csak azért, mert nem igazán elegáns brüsszelezéssel kampányolni tulajdonképpen bármiről.
