Para-Kovács Imre: Lehúzni a nívót a dögkútba, és táncikálva örülni, hogy felette vagyunk
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot. Tisztelet és köszönet jár ezért, mert a deep-fake-Magyarországon a nemzeti szuverenitás ellensége az, aki nem szolgálja a szatócsmorál haszonélvezőit, aki nem böfögi vissza hazugságaikat, aki még képes észrevenni, hogy meztelen a király. Vélemény.
Lassan véget ér az önismereti demonstráció, minek keretében a magyar nép arra elhivatott tömegei bebizonyították a világnak, hogy mire képes ez a nemzet, ha ideiglenesen nem áll megszállás alatt, és nem a törökök, németek, szovjetek vagy tatárok mondják meg neki, merre van az arra.
Megfontolandó, mivel dobálózik az ember hatalmon, mert amikor hanyatt fordul a gép, a nyakába fog ömleni az egész. Pillanatnyilag úgy tűnik, a Fidesz-frakció sem szeretne jövőre szembetalálkozni önmagával. Képzeljük csak el, milyen hírek jönnének egy év múlva…
Nos, erre, amit önök is látnak, ha éppen nem Birkin szütyőt szorongatnak borotválatlan hónaljukban, vagy luxuslakásokat vásárolnak távoli egzotikus helyeken, melyeknek a nyelvét nem ismerik, de jókat írtak róla a felkapaszkodott suttyóknak szóló magazinokban. Utóbbi esetekben ne is olvassanak tovább, mert folytatódnak a többszörösen összetett mondatok, és tisztában vagyok azzal, milyen nehézséget okoz az értelmezésük.
Ez a másik Magyarországnak szól, amelyik másfél évtizede szekunder szégyent érez a mezővárosi white trash tombolása okán, amelyik elképedve látja, hogy politikai bűnözők, valamint rokonaik és üzletfeleik felfoghatatlan összegeket lopnak el a közös kasszából, hogy fröccsöntött kastélyaikat telepakolják gombolyaggal játszó huszárokat ábrázoló festményekkel, és hogy földúton bejáratott Lamborghinikből tántorogjanak elő, direkt ká-európai újgazdagoknak felfuttatott divatcégek extrém módon túlárazott (Írj csak oda még egy 0-t, fiam, úgyis kifizeti a szkájparaszt!) toalettjeiben, miközben arra gondol, mi mindent lehetett volna teremteni ebből a pénzből, városokat alapítani, kórházakat, iskolákat építeni, működő tömegközlekedést, járható utakat.
Mindezt nem kormányzás mellett művelték, hanem helyette.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.