Lassan véget ér az önismereti demonstráció, minek keretében a magyar nép arra elhivatott tömegei bebizonyították a világnak, hogy mire képes ez a nemzet, ha ideiglenesen nem áll megszállás alatt, és nem a törökök, németek, szovjetek vagy tatárok mondják meg neki, merre van az arra.
https://hvg.hu/360/20250604_Tota-W-Arpad-Az-Elszamoltatasi-Hivatal-Orban-Meszaros-Varkonyi-Lazar-Magyar
Nos, erre, amit önök is látnak, ha éppen nem Birkin szütyőt szorongatnak borotválatlan hónaljukban, vagy luxuslakásokat vásárolnak távoli egzotikus helyeken, melyeknek a nyelvét nem ismerik, de jókat írtak róla a felkapaszkodott suttyóknak szóló magazinokban. Utóbbi esetekben ne is olvassanak tovább, mert folytatódnak a többszörösen összetett mondatok, és tisztában vagyok azzal, milyen nehézséget okoz az értelmezésük.
Ez a másik Magyarországnak szól, amelyik másfél évtizede szekunder szégyent érez a mezővárosi white trash tombolása okán, amelyik elképedve látja, hogy politikai bűnözők, valamint rokonaik és üzletfeleik felfoghatatlan összegeket lopnak el a közös kasszából, hogy fröccsöntött kastélyaikat telepakolják gombolyaggal játszó huszárokat ábrázoló festményekkel, és hogy földúton bejáratott Lamborghinikből tántorogjanak elő, direkt ká-európai újgazdagoknak felfuttatott divatcégek extrém módon túlárazott (Írj csak oda még egy 0-t, fiam, úgyis kifizeti a szkájparaszt!) toalettjeiben, miközben arra gondol, mi mindent lehetett volna teremteni ebből a pénzből, városokat alapítani, kórházakat, iskolákat építeni, működő tömegközlekedést, járható utakat.
Mindezt nem kormányzás mellett művelték, hanem helyette.
