A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész

David Graeber, David Wengrow: Mindenek hajnala

Nem tipikusan az a strandolvasmány sem mérete, sem témája alapján. A nemrég elhunyt amerikai antropológus és anarchista aktivista, David Graeber, és a brit régész David Wengrow könyve mégis izgalmas intellektuális utazást ígér a ráérős nyári órákra. A két szerző elképesztően ambíciózus tervet valósított meg, amikor az elmúlt évtizedek kutatásai alapján lényegében újraírta az emberiség történetét, de legalábbis kimerítő forrást és érvet kínált arra, hogy ne Nagy Történetként tekintsünk az elmúlt évezredekre, ahol egyenes út vezetett a gyűjtögetéstől a letelepedésig, a mezőgazdaságtól pedig a városokig. De újrarajzolják az emberek portréját is, amikor eljátszanak a gondolattal, hogy az embereknek az általában feltételezettnél több kollektív beleszólásuk van a saját sorsukba. Sőt a társadalomtudomány jelenlegi irányvonalával is vitatkoznak a régmúlt rekonstruálásánál, amikor azt írják, nem drámai horderejű, mindent felforgató átalakulások szabták meg az emberek sorsát.

Helikon Kiadó

„Ahelyett, hogy egy-egy zseniális férfi valósította volna meg a maga vízióit, a neolitikus társadalmakban az innováció hosszú évszázadok során felhalmozódott, kollektív tudáson alapult, amit főleg nők alapoztak meg szerénynek tűnő, a jövő szempontjából viszont felbecsülhetetlen jelentőségű felfedezések végtelen sorával” – hangzik például az egyik megállapításuk.

A szerzők felvetik azt is, hogy milyen következményei vannak annak, ha a történelemre váratlanul bekövetkező technológiai forradalmak sorozataként tekintünk, benne olyan beékelődő periódusokkal, amikor az ember hosszú időre a saját alkotásainak a foglyává válik. Így jóval kevésbé megfontoltnak, kevésbé találékonynak és kevésbé szabadnak látjuk az embert. Csakhogy szerintük sokkal sokszínűbbek, sokkal tudatosabbak és sokkal játékosabbak voltunk, mint azt gondolnánk. És miközben ma a legtöbben elképzelni is alig tudjuk, milyen lenne egy alternatív gazdasági vagy társadalmi rendszer, a távoli őseink minden jel szerint rendszeresen ingáztak közöttük. Lehet elgondolkodni azon, hogy hogyan ragadtunk bele ebbe. (VÉ)

Helikon Kiadó, 686 oldal, 8499 forint, fordította Tóth Gábor

Annie Ernaux: A másik lány

Annie Ernaux munkássága örök mementó arról, hogy a kibeszéletlenség, az eltemetett traumák miként mételyezik meg a lelket, és hogy mennyire küzdelmes feloldozást nyerni, békére találni – ha egyáltalán lehetséges. Az irodalmi Nobel-díjas szerző leginkább a saját életéből dolgozik, így tette ezt például a főművének tartott Években, a Lánytörténetben, az A hely és az Egy asszony című kisregényeiben, vagy Az eseményben, amelyből megrázó erejű film is készült. A Magvető gondozásában tavasszal megjelent A másik lány szépen illeszkedik a valószínűleg terápiás céllal is elmondott, megérteni és feldolgozni próbált családtörténetek sorába, ahogy a témaválasztás drámaisága sem fogja meglepni rutinos olvasóit.

Magvető

Ez a téma azonban most viselhetetlenül súlyosnak tűnik. Gyerekhalál. A címszereplő nem más, mint Ernaux testvére, akit soha nem ismerhetett, mert még az ő születése előtt véget ért az élete. A könyv pedig valójában egy hosszú levél ennek a nővérnek, Ginette-nek, aki a szülők emlékezetében örökre kislány maradt, szinte vallásos áhítattal övezve. Már amikor éppen nem elfelejteni próbálták minden erejükkel. A családi dinamikákról és megküzdési stratégiákról önmagában az is sokat elárul, hogy Ernaux tízévesen, teljesen véletlenül, egy beszélgetésfoszlányból tudta meg egyáltalán, hogy létezett valaha egy „másik lány”, egyúttal azt is, hogy „sokkal rendesebb volt”, mint ő. Hova teszi el magában ezt egy kisgyerek, és felnőve mit kezd azzal az identitásképző erejű képpel, hogy valakinek a helyére született? Ernaux töredékekből, fotókból, tárgyakból próbálta rekonstruálni magának Ginette alakját, közben végig titkokkal, bűntudattal, féltékenységgel küzdött. Szövegének szikár, letisztult, mégis velőtrázó mondatai monodrámáért kiáltanak, és persze örök igazságként azt is tanítják, hogy bármennyire is mélységes mély a múltnak kútja, muszáj néha elmerülnünk benne. Már csak önmagunk miatt is.

Magvető Kiadó, 64 oldal, 2999 forint, fordította Gulyás Adrienn

Gárdos Péter: Hamisítók

Nem könnyű ma már eldönteni, hogy Gárdos Pétert filmrendezőként vagy íróként említhetjük-e elsősorban. Maradjunk annyiban, hogy mindkettőben súlyos életművet tudhat maga mögött, még akkor is, ha egyelőre a nagyjátékfilmjei száma több, mint a regényei száma. Igaz, a filmes múltja már félévszázados, regényt írni viszont csak 2010-ben kezdett, amikor megírta a szülei megismerkedésének megindító történetét Hajnali láz címmel. Első regényélt több mint 30 nyelvre fordították le, és ő maga filmet is készíthetett belőle. Ez lett utolsó filmje, a NER többet nem adott neki forgatásra pénzt. Mint korábban a HVG-nek elmondta, ő ettől függetlenül mindig filmben gondolkodik, ha pedig nem tudja ebben a formában megcsinálni, regénnyé formálja a történeteit. (A Semmelweisszel majdnem eljutott a forgatásig, de az utolsó pillanatban lefújták a támogatását, hogy egy kormányhoz közeli producer filmjét támogassák ugyanebben a témában.)

Valószínű, hogy a hatodik, Hamisítók esetében is film pergett a gondolataiban, de végül az önéletrajzi ihletésű sztoriból újra „csak” regény lett. A filmes múltból adódóan kötetei szinte forgatókönyvszerűek, rövid, kopogó mondatokkal, képszerű leírásokkal. Ezúttal a szocializmus filmhíradóinak világába kalauzol bennünket. Az 50-60-70-es években a filmek előtt, 20 percben tekinthették meg a mozinézők, mi is történik az országban, világban. Egészen pontosan azt, hogy az akkori hatalom, mit szeretett volna bemutatni az embereknek minderről. Tulajdonképpen a propaganda működéséről kapunk egy tanmesét. Semmi nem az, aminek látjuk, minden az, amit láttatni akarnak velünk.

Open Books

A regény főhőse egy fiatal, ambiciózus fiatalember, Goldstein Balázs, aki a Filmhíradónál kezdi a pályáját, és tapasztalja meg, hogy a valóságot az összetaposott negatívokkal ábrázolt archív felvételekkel, a megrendezett és statisztákkal eljátszatott jelenetekkel mutatja be a hatalom. Feladata nem az, hogy bemutassa a valóságot, hanem az, hogy megalkossa azt. Ha valaki a köztelevízió és társai által manapság űzött gyakorlatra ismer, az nem pusztán a véletlen műve.

„A lényegi kérdés az, mit hiszünk valóságnak. Mi az, amiről kimondhatjuk, minden kétséget kizárólag megtörtént, tehát igaz” – magyarázta a pályáját (valóban) a Filmhíradónál kezdő szerző. Ráadásul van ebben egy duplakanyar is, mert sokszor van az, hogy a kozmetikázott jelentek tulajdonképpen jobban tükrözik a valóságot, mint az unalmas dokumentarista feldolgozás. Azok a gólok nem ott és nem úgy történtek, ahogy láttatták, azokon a gyűléseken nem azok vettek részt, akiket a vásznon mutattak, a botrányt okozó zálogházi sztori szereplői sem azok, akik megszólalnak – noha a sztori igaz. Ja, és a barátok, munkatársak, szerelmek, sőt, a szülők sem feltétlenül azok, akiknek hisszük őket. Működik az elnyomó hatalom veréssel, árulással, hízelgéssel. (BI)

Open Books, 379 oldal, 5999 Ft

Steven Kotler: Tiéd a pálya

„A hagyományos tanuláselméletek szerint elvileg lehetetlen, hogy valaki az én koromban megtanulja a freestyle síelést.” Az „én korom” a szerző, Steven Kotler esetében 53 évet jelent, és senkit ne riasszon el, hogy nyáron síelésről olvasson: a Tiéd a pálya tulajdonképpen egy kalandregény arról, hogy „hogyan győzhetjük le a furcsa emberi késztetést, hogy mindennap egy kicsit meghaljunk”. Kotler a saját, naplószerűen és közvetlen stílusban megírt emberkísérletén keresztül kínál gondolati mintákat, gyakorlati útmutatókat és tudományos érveket arra, hogy hogyan ne kényelmesedjünk bele a középkorba, és hogyan maradjunk az öregedés ellenére is elevenek.

Elszórva visszaköszönnek az olyan divatossá átlényegült kifejezések, mint a longevity, a csúcsteljesítmény-tudomány vagy a kék zónák, de Kotler könyvének a hitelességét a saját tapasztalat, és ebből eredően a gyakorlat adja. Azért a motiváció sem elhanyagolható, és Kotler nem spórol az olyan kijelentésekkel sem, mint hogy „az ötvenes éveinkbe lépve, ha »jól csináljuk«, egy sor valódi szuperképességre tehetünk szert”.

HVG Könyvek

A szerző ehhez felkínálja, hogy napról napra végig kövessük a síszezonját a szezon előtti edzéstől a havon töltött utolsó pillanatig (kánikulában akár üdítő olvasmányként is fel lehet fogni), majd átélhető és átérezhető szabályokba sűríti az ott szerzett leckéket, legkésőbb itt rájövünk, hogy ez a könyv, bármennyire is úgy tűnik, nem a síelésről szól, hanem az életről, annak is a teljessé tételéről, támaszkodva azokra a kutatásokra, amelyek szerint tovább vagyunk képesek fenntartani a csúcsteljesítményt, mint korábban bárki gondolta volna. A már emlegetett időskori szuperképességek azonban nincsenek ingyen, és nincs rájuk garancia. De elérhetők, állítja a szerző, ha nem ugrunk el a kihívások elől. (VÉ)

HVG Könyvek, 279 oldal, 7900 forint, fordította Pétersz Tamás

Rahul Jandial: Miért álmodunk?

Itt egy könyv, amely átír bármit, amit eddig az álmokról gondoltunk, ráadásul egy agykutató és idegsebész tudásán, érvein és kérdésein keresztül. Az álmoskönyvek eddig is megpróbáltak a mélyére jutni mindannak, ami alvás közben az agyunkban létrejön, de a Miért álmodunk? a tudomány jelenlegi állását használja arra, hogy elmagyarázza, miért van szükségünk a rémálmokra, miről árulkodhatnak az erotikus álmok, és mi köze az álmainknak a jóllétünkhöz, vagy ahhoz, hogy hogyan látjuk önmagunkat és a világot. „Az álmokat nem lenne szabad semmibe venni csak azért, mert alvás közben történnek meg, vagy mert nélkülözik az ébrenlét óráiban az embereket vezérlő logikát” – figyelmeztet a szerző, mielőtt elkalauzolna a neuronok által előállított elektromos kapcsolatok csodálatos világába.

21. Század Kiadó

Rahul Jandial könyve nemcsak leíró jellegű, hanem gyakorlati is, külön fejezetet szentel például a tudatos álmoknak, és annak, hogy hogyan lehet előidézni ezeket. Kiderül belőle például, hogy miért lehet célravezető, ha a kezünkre koncentrálunk, és megszámoljuk az ujjainkat akkor, amikor azt gondoljuk, épp egy tudatos álomban vagyunk. És eljátszik az álomkutatás jövőjével is, például annak lehetőségével, hogy egyszer majd szerkeszteni lehet az álomvilágot, vagy az érzékszerveken keresztül befolyásolni az álmok tartalmát. Még azt az ijesztő jövőképet is felfesti, amikor a hirdetők már az álmainkat fogják célozni, és marketingesek indulnak harcba az addig szentnek és sérthetetlennek tartott álmainkért. És ha már marketing, a szerző eloszlatja azt a vélekedést is, amelyre sok, az álmaink megfejtésével kecsegtető weboldal épít, és kijelenti, hogy az álomszótárak nem működnek: az álmok jelentését mi hozzuk létre saját magunk számára, éppen ezért csak mi vagyunk képesek értelmezni azokat. (VÉ)

21. Század Kiadó, 302 oldal, 5990 forint, fordította Novák Gábor

Otto English: Hamis hősök – Hogyan formálták a történelmet a múlt bálványai?

Hogyan lett az idealista, szociálisan érzékeny fiatalemberből (Che Guevara) a győztes forradalom után véres politikai tisztogatások levezénylője? A már befutott, a divatvilág krémjébe tartozó Chanelből kollaboráns és a nácik kémje? Hogyan érhetnek milliókat Andy Warhol képei, amikor sokszor köze sem volt az elkészítésükhez?

Otto English szerint „a múlt tanulmányozását és az iránta tanúsított megbecsülésünket soha nem szabad a nagy nevek színtiszta rajongói klubjává alacsonyítani”. Könyve elismerésre méltó, alapos utánajárással és fanyar brit humorral kíván árnyaltabb képet rajzolni a sokak által bálványként tisztelt történelmi alakokról.

HVG Könyvek

A könyv tematikus fejezetei (a politika, a forradalom, a vallás, a művészet, a tudomány, az üzleti élet hősei) a tulajdonképpeni címükben foglalt főszereplőt övező dilemmák körüljárása mellett szélesebb kontextusba is helyezik a történetüket: kitekintenek a korszak kevésbé közismert, de „hőseink” életére nagy hatást gyakorló eseményeire, vagy éppen bemutatnak olyan rokonnak tűnő életutakat, amelyek sok ponton párhuzamba állíthatók a taglalt ikonikus személyiségek életével, mégis mintha a szerencse nem az ő oldalukon állt volna a hírnév felé vezető kacskaringós úton…

A szerencsefaktor mellett persze egy jó adag ösztönös tehetségre, karizmára és önmenedzselési képességre is szüksége volt mondjuk JFK-nek, Andy Warholnak, Teréz anyának vagy Coco Chanelnek, hogy éppen ők emelkedtek ki kortársaik közül, renoméjuk fenntartásához pedig – ahogy az a Hamis hősökből kiderül – sokszor a szemellenzős nemzeti emlékezet vagy az egyház érdekei is hozzájárultak. (Sz. M. B.)

HVG Könyvek, 384 oldal, fordította: Sziklai István, 6210 Ft

Laurent Hopman, Renaud Roche: Lucas háborúi

Az ismert mondás szerint két dolog biztos csak az életben (a halál és az adók), de van egy harmadik is, amire a bölcsesség szülőatyja nem gondolhatott. Nevezetesen, hogy a Star Warsról mindent elmondták már, amit csak el lehet mondani, és még annál is többet. Ez pedig könnyen túltelítettséghez vezet, ami kellemetlen mellékhatásokkal (letargia, felfúvódás) járhat még egy keményvonalas rajongó számára is. Elsőre gyanús is volt, hogy Laurent Hopman (író) és Renaud Roche (rajzoló) képregénye sem más, mint egy sokadik letudandó tétel a Lucasfilm és a Disney üzleti tervében. Jó érzés bevallani: tévedtünk.

Abban már az apró betűs rész is eligazít, hogy Hopman a saját szakállára dolgozott, semmi köze a hivatalos Star Wars-bizniszhez, de az apró betűnél is árulkodóbb, hogy a harmincas évei elején járó Lucas-t, akit épp maga alá temetne egy félkész sci-fi, már az első oldalakon kórházba szállítják infarktusgyanúval. Ilyet a Disney sosem engedélyezne, de az sem ment volna át a corporate szűrőn, ahogy Hopman képregényében George megismeri Marciát, aki majd első felesége és a Star Wars vágója lesz.

Vad Virágok Kiadó

“George pontosan érzi, hogy szexuális vonzerő tekintetében nincsenek egy súlycsoportban” – olvasható ez az egyáltalán nem hízelgő szöveg az udvarlási szakasz képkocái előtt. A gyermekévektől a Star Wars berobbanásig ívelő történet nem George Lucas szexuális életével foglalkozik, de az ilyen kis kitérőknek is köszönhető, hogy szoborállítás és bálványimádás helyett a magánélet, a szakmai küzdelmek és a Hollywooddal való izmozás könnyed egyvelegét kapjuk. Mindez alapos Star Wars-tudáson nyugszik, a szerző elvégezte a házi feladatát, igazi rajongóként minden lényegeset és lényegtelent elolvasott a témában. Ha pedig egy képregény még arra is képes, hogy egy szerződéskötést is szórakoztatóan adjon vissza, ott mindenképpen jár az elismerés. Persze nem akármilyen szerződésről van szó: itt dőlt el, valamikor 1976-ban, a 20th Century Fox egyik tárgyalójában, hogy nem a stúdió, hanem George Lucas fogja irányítani a Star Wars-birodalmat. A többi pedig, ahogy az eddigiek is, történelem. (KG)

Vad Virágok Kiadó, 196 oldal, 7990 Ft, fordította Bayer Antal