A Sziget a legnagyobb európai fesztiválok közé tartozik. Nemcsak időtartamát és a látogatók számát tekintve (tavaly hét nap alatt 450 ezer fesztiválozó fordult meg a Hajógyárin), hanem a méreteit nézve is. A jelenlegi 76 programhelyszín, a kiszolgáló egységek és a kempingek összesen 76 hektáron (0,76 négyzetkilométeren) terülnek el, ami azt jelenti, hogy a fesztivál alapterülete 1,2-szer nagyobb, mint a Pentagon épületének alapterülete, és - bármilyen hihetetlenül hangzik is - 1,7-szer nagyobb, mint a Vatikán. A fesztivál két legtávolabbi pontja pedig körülbelül két kilométerre fekszik egymástól.

Így nem meglepő, hogy a rendezvényre kitévedt átlagos szigetelő úgy érzi, csonkig lejárja a lábát, mire eljut A-ból B-be. A színpadok között csatangolni, a fő útvonalakon megrekedt tömegen átvergődni igényel némi állóképességet, a Sziget teljes bejárása pedig akár kisebb sportteljesítménynek is betudható.

Máté Péter

Ezért fogtuk magunkat, és a fesztivál első napján, szerdán lenyomtunk egy teljesítménytúrát a Szigeten, azaz megnéztük, hogy nyolc óra alatt összesen mennyit tudunk kutyagolni. Egy okoskarkötővel felszerelve vágtunk neki az estének, hogy számszerűsítsük fesztiválos aktivitásunkat, bár hozzátennénk, hogy az alább közölt eredményeink csupán tájékoztató jellegűek, hiszen az igazi szigetelő több időt húz le "odakint" a napi nyolc óránál. Mi este hatkor érkeztünk, és mivel szerintünk már a hosszú sorbanállás a kapuknál is hozzátartozik a Sziget-élményhez, ezért a Filatorigátnál, a HÉV-ről leszállva azonnal meg is kezdtük a mérést.

Máté Péter

A Sziget tekintélyes méretei három esetben bosszantóak igazán. Egyszer akkor, amikor látjuk, hogy nem érünk oda időben a Nagyszínpadhoz koncertkezdésre. Másodszor akkor, amikor a teljesen lerongyolódott cipőnkben, a fájó talpunkon valahogy vissza kell jutnunk hajnalban a HÉV-hez vagy a sátrunkhoz. Harmadszor pedig már az egésznek a legelején, amikor a napon perzselődve ki kell várnunk a sorunkat a karszalagért, majd a jobb esetben fél órás álldogálás után türelmesen kerülgetnünk kell a szelfiző első fesztiválozókat a K-hídon. Nekünk ez a procedúra szerdán összesen körülbelül háromnegyed órába került, és túl voltunk már az első megtett kilométerünkön, mire oda jutottunk, hogy egyáltalán átnézzék a táskánkat.

Okoskarkötő beüzemelve.

Máté Péter

Valljuk be, a fesztiválos akklimatizációt - úgy 25 éves kor felett - nem segíti a sokkoló méretű, izzadt tömeg a bejáratnál, nekünk is gyorsan kellett egy fröccs (és plusz még egy óra), mielőtt készen álltunk arra, hogy a legsűrűjébe belevessük magunkat, és letüdőzzük a Nagyszínpad előtt felvert porfelhőt. A közepesen izgalmas Lykke Li-koncertre viszont már összeszedtük magunkat, a Nagyszínpad bal oldalához álltunk, ami utóbb megfelelő helyezkedésnek bizonyult, mert a vártnál laposabbra sikerült koncert félidejénél szépen ki tudtunk innen oldalazni, és a bazársoron lődörögtünk tovább.

Ezt követően belehallgatunk az Irie Maffiába a Petőfi Színpadnál, ittunk még egy fröccsöt, beiktattunk egy kis tinglitanglit a Magic Mirror könyékén, majd némi kígyózás után visszakanyarodtunk a Nagyszínpadhoz. Itt egy félórás üresjáratot - azaz a fullasztó tömegben való álldogálást - követően (ennyit volt képes késni a világsztár) végigugráltuk Kendrick Lamart, aztán benéztünk a presshez a "VIP- sátorba", ettünk egy hotdogot, ittunk még egy fröccsöt és egy limonádét, majd egy egészen fergetegesre sikerült olasz buliba csöppentünk - egy Willie Peyote nevű rappernek hála - az Európa Színpadnál. A lábunkba a kilométereket további teljesen fölösleges lófrálással gyűjtöttük, hiszen az ember a Szigeten egyszerre tart mindig éppen valahova, és kóricál kvázi céltalanul. Hajnali fél egy felé aztán megtaláltuk a Sláger FM Színpadot, ahol valószínűleg az összes szigetes buli közül a legnagyobbat csapatták főként magyar közönségnek, tombolt a diszkóláz a Kerozin Kismalac című örökzöldjére. Eggyel odébb még éppen elértük a RedRed fináléját (ez az Irie Maffia producereként is ismert Élő Márton és a ghánai hiphop-producer, Mensa közös formációja) az afro-latin-reggae színpadnál. Mojitóval adtunk még egy kört az estének, amelyet a Colosseumnál fejeztünk be, Tiga kanadai DJ táncoltatott meg minket.

Nézzük a számokat!

Ez a nagy kör összesen 19557 lépésünkbe került, a számlálót akkor állítottuk le, amikor visszaszálltunk hajnali kettő után a Batthyány térre induló HÉV-re. A nyolc órányi fesztiválozás alatt alig ültünk le, és fontos megjegyezni, hogy a számláló nemcsak a pihenésekkor, de akkor sem pörgött, amikor a koncerteken lötyögtünk, így valóban csak a szigorú értelemben vett lépéseket rögzítette. A majdnem húszezer lépéssel összesen 12,72 kilométert tettünk meg.

Máté Péter

Hogy ez sok vagy kevés ahhoz képest, amennyit a fesztiválozó a nap végén valójában érez a lábában, azt mindenki döntse el maga. (Körölbelül ennyit futott egy focista a vb egy-egy meccsén, persze nem 8 óra, hanem 90 perc alatt). Számunkra a legkiábrándítóbb az volt, hogy ezzel a csaknem 13 kilométeres, fárasztó sétával csupán 460 kalóriát égettünk el. Hogy mennyi 460 kalória? Az okoskarkötő szerint ennyi kalória van két banánban és egy csirkecombban összesen, és 440-460 kcal körül mozog egy sima sajtburger is. Máshonnan megközelítve: egy kilencvenkilós, átlagos tempóval haladó sífutó is nagyjából ugyanennyi kalóriát éget el mindössze harminc perc alatt.

A klasszikus szigetes hotdog.

Máté Péter

Nem annyira jó hír, hogy a sétálással ledolgozott 460 kalóriát hamar visszaszereztük az elfogyasztott italokkal és a vacsorával. Számításaink nem teljesen pontosak, de az egy darab, sült hagymás, ketchupos, mustáros, jalapeñós hotdoggal, az egy mojitóval, a két hosszúlépéssel, az egy nagyfröccsel és az egy limonádéval megközelítőleg 780-800 kalória pluszt szedtünk össze.

A teljesség kedvéért viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ember szervezetének akkor is szüksége van energiára, amikor látszólag nem csinál semmit - tehát mondjuk, ül -, és már az állással is óránként körülbelül 114 kalóriát égethetünk el. Szeretnénk hinni, hogy a koncerteken lötyögéssel épp ezt a plusz 800 kalóriát dolgoztuk le...