szerző:
Nagy Gergő

Egyre több magyar fiatal dönt úgy, hogy köszönik, nem kérnek a magyar felsőoktatásból, és külföldi lehetőségeket keresnek. A magyar egyetemi, főiskolai rendszert érintő változásoknak és a megnyíló uniós lehetőségeknek köszönhetően hamar megjelentek olyan vállalkozások, melyek igyekeznek felkészíteni a diákokat a külföldi felsőoktatási intézményekbe jelentkezésre. A piac egyelőre még nem nagy, ám bővül, emellett pedig a már működő cégek is bővítik, illetve optimalizálják portfóliójukat, melyek egyre inkább a közösségépítést, és az itthoni munkahely-lehetőségek felkutatását is tartalmazzák.

Közhely, hogy egyre több magyar fiatal megy külföldre tanulni, sokan már középiskolás éveik elejétől tudatosan készülnek arra, hogy például Londonban, Bécsben vagy Koppenhágában szeretnék kezdeni az egyetemet. Egy felmérés szerint már a szülők harmada tartja elképzelhetőnek azt, hogy gyermeke külföldön tanul majd tovább, felük pedig arra számít, hogy külföldön is munkát vállal. Ehhez a magyar fiatalok jövőképe is klappol, a 18–30 évesek harmada külföldi álompozíciót képzel el magának. (A hvg.hu nemrég írt arról, hogy miért döntenek úgy a középiskolások, hogy a külföldi felsőoktatást választják.)

A külföldön tartózkodó magyar fiatalokról pontos számok nincsenek – ahogy a teljes külföldön élő magyar népességről sem –, konkrét adatokat a migráció természetéből fakadóan nehéz becsülni. Az viszont biztos, hogy Németországban például dinamikusan nő a magyarok lélekszáma: 2012-ben 30 százalékkal több magyart regisztráltak Európa legnagyobb gazdaságában, mint egy évvel korábban, a tendencia pedig idén is folytatódott: ma már több mint 100 ezer magyar él Németországban.

A külföldi útkeresés az oda egyetemre jelentkező magyar fiatalok számára döntően az oktatás színvonala miatt logikus lépés, illetve a jövőbeli elhelyezkedési lehetőségek, vagyis a jobb anyagi helyzet az egyik fő motiváló erő. A tudatosabb iskolaválasztás, a megnyíló lehetőségekkel kombinálva mindeközben egy komolyan növekvő piacot teremtett meg, ez pedig a külföldi oktatásra felkészítést nyújtó vállalkozásoké, amelyek a legtöbb esetben az utóbbi 2-3 évben már jelentős portfólióbővülésen is átmentek.

A mentorprogram a kulcs

"Az EngAme-et egy jó barátom alapította még 2006-ban a saját külföldi tapasztalataira építve, de igazán nagy lendületet akkor kapott a projekt, amikor 2010-ben többen is becsatlakoztunk" – mondta Lévai Balázs, a külföldi felsőoktatásra felkészítő EngAme Kft. ügyvezetője. Ez ráadásul pont egy évvel a magyarországi oktatási rendszert érintő változások előtt történt, vagyis egybeesett a hazai lehetőségek bizonyos mértékű szűkülésével is. Az EngAme ügyvezetője szerint 2011-től kezdődően sokkal intenzívebbé vált az érdeklődés a külföldi lehetőségek iránt, s ez a trend is segítette őket a növekedésben.

A külföldi egyetemi oktatásra történő felkészítést végző cégek jelentős részben a magyarországi felsőoktatási rendszer változása miatt tapasztalnak nagyobb érdeklődést
©

Lévai Balázs elmondta, hogy többféle programot is kínálnak a hozzájuk forduló diákoknak, korosztálytól függően. Az alapképzésre jelentkező középiskolásoknak – ők teszik ki diákjaik 70 százalékát – elsősorban mentorprogramukkal segítenek, mely során végigvezetik a jelentkezőket a teljes felvételi folyamaton. Tekintve, hogy a külföldi top egyetemek esetén nem elegendő a sikeres felvételihez a kitűnő tanulmányi eredmény, a program nagyobb részét profilépítő foglalkozások teszik ki, és a közösségnek is nagy szerepe van a sikeres felkészülésben. "Mivel a felkészülést nem lehet elég korán elkezdeni, januártól előkészítő – úgynevezett prep – programot indítunk, hogy minél több időnk legyen fejleszteni a diákok azon készségeit, melyek elengedhetetlenek a sikeres felvételihez" – teszi hozzá Lévai.

Mindezek mellett – elsősorban mester, MBA vagy PhD képzésre jelentkezők számára részszolgáltatásokat is nyújtanak, aminek során például csak a motivációs levél megírásában, vagy a jelentkezési anyagok kitöltésében segédkeznek, valamint a leggyakrabban kért nyelv-, és felvételi vizsgákra – IELTS, TOEFL, SAT, GRE, GMAT – tartanak tanfolyamokat és egyéni felkészítéseket.

A tanulmányaikat 2014-ben kezdő EngAme class of 2014-ben jelenleg valamivel több, mint 100 diákkal folyik a felkészülés, ez a szám két éve fele ennyi volt, így látható a bővülés, ám Lévai Balázs szerint egyelőre még nehéz megmondani, hogy ez mivel magyarázható inkább, a téma iránti növekvő érdeklődésnek vagy az EngAme ismertsége növekedésének. Mindenesetre a következő években is 100 körüli diákkal számolnak a mentorprogramban, ekkora ugyanis az a létszám, amivel hatékonyan lehet dolgozni a jelenlegi keretek között.

Hányan vándoroltak ki, mennyi magyar él külföldön?

Idén év elején Matolcsy György, akkor még nemzetgazdasági miniszteri minőségében, arról beszélt, hogy mintegy "félmillió kitűnő magyar munkavállaló" dolgozik külföldön, akiket haza kellene csábítani. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) akkor a nagykövetségektől kapott becslésekre alapozta ezt a számot, ám ahogy arra kutatók is rávilágítottak, rendkívül nehéz megmondani, hány magyar is él külföldön, a szám a kutatók számításai alapján elképzelhető azonban, hogy eltúlzott. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ugyanakkor idén júliusban úgy becsülte, hogy a 18-49 év közötti magyarok 7,4 százaléka, mintegy 335 ezer honfitársunk él külföldön. Ez az adat ugyanakkor nem a kivándoroltak számára vonatkozik, hanem a külföldön élő, de Magyarországon állandó lakcímmel rendelkezők számáról ad közvetlen becslést, ráadásul nem csak a diákokra vonatkozóan.

Pénzügyi oldalról megközelítve a programok közül a prep programban való részvétel havonta 25 400 forintba, míg a mentorprogram 254 ezer forintba kerül. Sikerdíjat az EngAme nem alkalmaz, Lévai szerint ez nem lenne összeegyeztethető az értékeikkel.

Az EngAme-nél az ügyvezető elmondása szerint egészen a kiutazásig segítik a diákjaikat, sőt, a kötelékek a külföldi tanulmányok ideje alatt is megmaradnak, komoly öregdiák rendszert építettek ki. Ez azért is jöhet jól, mivel a céljaik között szerepel, hogy a diákok hazatérjenek tanulmányaik befejezése után. "Kapcsolatban vagyunk pár hazai fejvadász céggel, akiknek meg tudjuk mondani, hogy másfél év múlva X egyetem Y szakáról ki fog kerülni egy tehetséges magyar diák, így adott esetben már a diplomázás előtt munkát tudnak kínálni a kinn tanuló fiataloknak" – fejtette ki Lévai Balázs.

Ami a külföldi tanulmányok melletti munkalehetőségeket illeti, az EngAme ügyvezetője szerint a külföldi egyetemek karrierirodái sokkal felkészültebbek, mint az itthoniak, ott jobban tudják, hogy milyen lehetőségek vannak az egyetem melletti munkavégzésre, így bátran lehet rájuk számítani. Éppen ezért a külföldi, egyetem melletti munkalehetőségek felkutatása már nem tartozik az EngAme profiljába.

Arra a kérdésre, hogy milyen más piaci szereplők foglalkoznak még hasonlóval, mint ők, Lévai Balázs elmondta, hogy ők egy cégről, a Milestone Intézetről tudnak, de van több kisebb közvetítőcég is, akik külföldi főiskoláknak, egyetemeknek igyekeznek diákokat szerezni, amiért jutalékot kapnak az adott intézménytől. "A piac nem túl nagy, bár bővül, láttunk több próbálkozást az elmúlt évek során, ám a legtöbb pár hónap után elhalt. Egy ilyen tudásközpontú területen csak hosszú távon gondolkodva, komoly építkezéssel lehet talpon maradni, sőt sikeresnek lenni" – fejtette ki Lévai Balázs. A több szereplő jelenléte ugyanakkor motiváció számukra, de egyelőre úgy tűnik, hogy nincsenek kiszorító hatással egymásra, minden, az ebben a piaci szegmensben létező cég megtalálja a számítását.

Az érdeklődés növekedése látszik a cég pénzügyi bevételein is az ügyvezető szerint. Lévai Balázs szerint azonban ezen a piacon nem lehet gyors eredményeket elérni, anyagilag is csak közép-, hosszú távon lehet gondolkodni.

Közösséget is építenek, a fiatalokat pedig várják haza

"Gyors és érdekes változásoknak lehettünk tanúi 2010-ben, ekkor indultunk mi is, és az EngAme is, a piac ebben az időszakban ugyanakkor még az oktatási tájékoztatásra helyezte a fő hangsúlyt" – fejtette ki Léderer Dániel, a Milestone Intézet igazgatója és társalapítója. Először csak egy úgynevezett counseling szolgáltatást nyújtottak, vagyis tanácsot biztosítottak a hozzájuk forduló diákoknak a külföldi tanulmányokhoz történő jelentkezésre. Léderer szerint viszont hamar világossá vált, hogy itthon még nem működik az angolszász országokban sok helyen létező előkészítő iskola, amely a középiskolai diákoknak segítene a külföldi egyetemre jelentkezésben. Ezért született meg az a döntés, mely szerint egy mentorprogram irányába mozdulnak el az "utolsó perces felkészítéstől". Itt már a középiskola elejétől, egészen a 9. évfolyamtól kezdve várják a diákokat a négyéves programba, amelynek az a fő célja, hogy a világ legjobb egyetemei közé vegyék fel a diákokat, akikből később egyfajta jövőbeli vezetők is válhassanak.

A cégek igyekeznek hazai cégekkel is kapcsolatban állni, hogy a külföldön tanuló fiatalok közül egyre többnek tudjanak itthon is állást felhajtani
©

Programjuk csak az alapképzésre készít fel, a kurzusok között vannak nyelviek, és különböző tanulmányokkal, szakágakkal foglalkozók is. Ugyanakkor minden kurzus angolul folyik, illetve sokat kell olvasniuk és egyéni munkát végezniük is a diákoknak. "Magasra tettük a mércét, mivel csak így lehet biztosítani egy bizonyos szintet, mely leginkább már egyeteminek tekinthető" – fejtette ki az igazgató.

Jelenleg mintegy 200 diák tanul a Milestone programjaiban, és 250 öregdiákjuk van. Diákjaiknak negyede vidéki középiskolákból kerül ki, a hozzájuk forduló fiatalok jelentős részük korábbi hallgatóikon keresztül jut el hozzájuk, vagy tanárok ajánlják őket. Ám egy évfolyamra (9-től a 12. évfolyamig) száznál több diákot nem vehetnek fel, mivel úgy látják, hogy így tudják garantálni a minőséget és magas színvonalú oktatást. Fontosnak tartják a folyamatos foglalkozást a diákokkal, van olyan hét, amikor kétszer, háromszor is tartanak kurzusokat a diákoknak, ám ha sűrűbb a diákok iskolai programja, akkor ritkábbak az intézet programjai.

Az intézet igazgatója elmondta, hogy a diákok különböző klubokat alapítanak az intézeten belül – erre pénzt is kapnak, ám pontos tervet kell az asztalra tenniük, hogy mit akarnak elérni a klubbal –, táborokat is szervez a Milestone, vannak más közös események, találkozók is a diákoknak, ezzel is erősíteni szeretnék a közösséget, ami nagy szerepet játszhat abban, hogy az egyetem elvégzése után haza is jöjjenek a fiatalok. "Ha jól érzik magukat ebben a közösségben, akkor ez fontos kapocs lesz később is" – fejtette ki Léderer Dániel. A diákoknak emellett kötelező az önkéntes munka, illetve aki szeretne, az a mentorprogram második részében szakmai gyakorlatra is mehet, sok céggel, szervezettel állnak kapcsolatban, ahol van erre lehetőség.

Kik vannak még ezen a piacon?
Mindkét vállalkozásnál úgy tudják, hogy rajtuk kívül nincs hasonló nagyobb szereplő a piacon, voltak próbálkozások, ám azok elhaltak. E szegmens mellett léteznek még nyelviskolák, egyéb felkészítő tanfolyamok, illetve olyan ügynökök, cégek is, akik bizonyos nyugat-európai, sőt, akár ázsiai felsőoktatási intézményekkel vannak leszerződve, és ezen egyetemeknek igyekeznek magyar diákokat kiközvetíteni (ezért a munkáért általában jutalékot kapnak az érintett egyetemtől).

A hat állandó alkalmazottal és 13-14 tanárral, óraadóval dolgozó, hamarosan már alapítványi formában működő cég finanszírozása jelenleg három pilléren nyugszik. Az első a tandíj, ez még a bevételek 95 százalékát teszi ki, ám dinamikusan csökken az aránya. Léderer Dániel szerint a náluk tanuló diákok 30 százaléka ösztöndíjas – tehetség, vagy szociális alapon, ám dolgoznak egy harmadik megoldáson is, amely akkor biztosítana tandíjmentességet, ha jól teljesít a Milestone kurzusain az illető diák –, vagyis nem fizet a négy évre szóló mentorprogramért. A második pillért az adományok képviselik. Érdekes, hogy talán a magyar felsőoktatásban megjelent tandíjvita hatására, de egyre több szülő gondol az oktatásra egyfajta befektetésként, így ha már a gyerekük itt tanul, akkor nem csak a kötelező pénzt fizetik ki, hanem még pluszban adnak is forrásokat – fejtette ki az igazgató. A harmadik pillér pedig a vállalkozás része a történetnek.

Olyan modellt akarnak felépíteni, amilyen például az amerikai Stanford egyetemen van. Itt a tandíj csak kisebb szeletét teszi ki az egyetem bevételeinek, jelentős részt képvisel viszont az öregdiákok felajánlása, egyéb támogatások, és például az egyetem saját kórháza. Utóbbira, vagyis a saját vállalkozásra a Milestone igazgatója szerint olyan megoldást szeretnének kidolgozni, mint például a diákjaikat összefogni egy szakmai platformon, és az általuk megszerzett tudást, egyfajta startupként megpróbálni bevezetni a hazai céges berkekbe, így finanszírozást is tudnának találni egyes ötletekhez, és a diákjaik is munkához tudnak jutni ezáltal. "Egyes cégek már érdeklődnek is külföldön tanuló diákjaink után" – emelte ki Léderer Dániel. Emellett pedig létrehoznak egy saját – egyelőre kisebb összegű – pénzügyi alapot is, amely kísérleti jelleggel biztosíthat forrásokat bizonyos befektetésekhez.

"E pénzügyi konstrukcióval azt is szeretnék elérni, hogy ne csak itthon tudjanak ösztöndíjat adni a diákjaiknak, hanem akiket már felvettek, és külföldön tanulnak, azoknak is tudjanak pénzügyileg is segíteni" – fejtette ki Léderer Dániel.

A tandíjra kitérve az intézet igazgatója elmondta, hogy jelenleg még két rendszer fut egymás mellett. Korábban volt egy 200 ezer forintos tandíj, illetve egy 300 ezer forintos sikerdíj – ez akkor járt a cégnek, ha a diákot felvették a kívánt egyetemre, s eddig mindenkit fel is vettek Léderer szerint –, ám az újabb belépőknek már nincs sikerdíj, így a mostani 9.-eseknek 180 ezer forint plusz áfás éves díjjal (két szemeszter) kell számolniuk.

Léderer Dániel szerint az oktatási piac e szegmensét nézve az látszik, hogy komoly mértékben megnőtt az érdeklődés, sok diákot a létszámkorlátozás miatt nekik el is kell utasítaniuk. Emellett a piac még korántsem telített, a mester-, illetve doktori képzésekkel kapcsolatos felkészítés területén – ami sok esetben tényleg csak kitöltési segédletet, nem pedig évekig tartó mentorálást jelentene – űr mutatkozik, olyan szereplőre lenne szükség, aki nagy tömegekhez tudna elérni, akár csak online felkészítéssel is. Az erre a területre jelentkezők a Milestone igazgatója szerint ráadásul nem is igen fizetnének több százezer forintot a képzésre, ők olcsóbban és gyorsabban akarják megoldani a felkészülést, illetve karriertanácsadást. Léderer Dániel szerint a Milestone-nál ugyanakkor hosszabb távra szólóan építkeznek, a programjaik is alaposabb, több évre szólóak, ez költségesebb is, így ebbe a modellbe a fent vázolt koncepció nem fér bele.

Honnan lehet adatokhoz jutni a kivándorló magyarok számáról?

Részinformációkból építkezhetnek a statisztikusok. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) készít népmozgalmi statisztikákat, ahol megbecsülik a hazánkból kivándoroltak és bevándorlók számát (nemzetközi vándorlás). A KSH a más uniós tagállamok statisztikai hivatalainak tükörstatisztikáira is támaszkodik. Emellett létezik még információ a személyiadat- és lakcímnyilvántartásra vonatkozólag is, ezekből is hasznos információkhoz lehet jutni (és van már egy új módszertanos KSH-gyorsbecslés is). A hivatalos adatok mellett léteznek még kutatások is, melyek nem csak a kivándorlók számát, hanem a életkorukat, munkaerő-piaci jellemzőiket is vizsgálják. Ilyen például a SEEMIG, nyolc országra kiterjedő kutatási projekt. A kutatás hírlevele szerint például Európán belül 2011-ben összességében több mint 200 ezer – hivatalosan bejelentett – magyar állampolgár élt külföldön (adathiány esetén a korábbi évet vették számításba). Ezen kívül még zajlanak kutatások hazai intézeteknél, például a Tárkiban – ahol azonban eddig főként a kivándorlással kapcsolatos attitűdöket kutatták –, illetve az MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet végzett még tavaly ősszel egy elemzést

a külföldi munkavállalással kapcsolatos internetes keresések forgalmáról a Google Trends alapján.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!

MLF Itthon

El lehet menni: Miért lépnek le már a gimisek is?

Megugrott az angol és az osztrák egyetemeken tanuló magyarok száma az utóbbi években, a fővárosi és a nyugat-magyarországi gimnáziumok pedig arról számoltak be, hogy az elvándorlási trend idén is erősödni fog. Szülője és diákja válogatja, hogy ki miért megy el Magyarországról: van, aki elégedetlen a hazai egyetemek színvonalával, van, aki a közállapotokra panaszkodik, van, aki azért megy külföldre, mert a felsőoktatás átszabása miatt kiszorul a magyar intézményekből. Az agyelszívás és az elvándorlás tinédzserkorban kezdődik.