Miközben lassan az egész ország az RTL Klub és a kormány meccsére figyel, Pécsett az önkormányzati cégek beszüntették a hirdetést az épp tulajdonosváltás előtt álló megyei napilapban. Bár a dimenziók teljesen mások, a tétek hasonlóak: a kisebb települések lakóit a közmédia és a nagy kereskedelmi adók mellett mai napig elsősorban a megyei napilapok érik el. Rajtuk kívül pedig csak a kézi vezérelt önkormányzati médiumok vannak.

Ki olvassa még a Naplót, azaz a baranyai megyei napilapot – tette fel a kérdést a napokban a pécsi önkormányzat fenntartásában lévő Pécsi Médiaközpont által kiadott PécsMa.hu, és a kérdést gyorsan meg is válaszolta: lényegében senki, szemben az ingyenesen terített önkormányzati lappal, a Pécsi Hírekkel. Az állítás alátámasztásával nem sokat bajlódott a szerző nélküli cikk, ahogy az Új Dunántúli Napló mellett működő online lap, a bama.hu „drasztikus lejtmenetét” sem adatolta.

Míg az Új Dunántúli Napló valós példányszámcsökkenését – valamivel több mint három év alatt 2010 és 2014 első negyedéve között 32 ezerről 23 ezerre esett vissza a példányszám – a MATESZ adatai igazolják, és a Gemius is auditálja a bama.hu látogatottságát, se az önkormányzati lap, se a pecsma.hu olvasottságáról nem áll rendelkezésre hasonló auditált adat.

A nem túl kifinomult cikket a helyi hirdetőkért vívott harc részének is lehetne tekinteni, ám az ügyet más megvilágításba helyezi, hogy több forrásból megerősített információink szerint néhány héttel a cikk megjelenése előtt a pécsi önkormányzat tulajdonában álló cégek egységesen úgy döntöttek, a jövőben nem hirdetnek a baranyai napilapban.

Páva Zsolt polgármester megszabja az irányt
©

Ráadásul, mint Póré Lászlótól, az Új Dunántúli Napló kiadóvezető-főszerkesztőjétől megtudtuk, az önkormányzati cégek év elején kötött, élő szerződéseket mondtak fel lényegében egy időpontban, érdemi indoklás nélkül. A biztos önkormányzati bevételi forrás elvétele és az önkormányzati média támadása arra utal, hogy a választás után új erőre kapott médiaháború az eddig leginkább békés egymás mellett élésen és háttéralkukon alapuló helyi piacokat is elérte.

„Mindez abból a szempontból nem meglepő, hogy a megyei napilapok mai napig fontos alakítói a közvéleménynek, hiszen a közszolgálati média és a két nagy kereskedelmi tévé mellett jellemzően ezek az újságok jutnak el a mai napig a kisvárosok és falvak lakosságához” – mondja Polyák Gábor egyetemi docens, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. Bár a nyomtatott politikai lapok példányszáma és ezzel együtt befolyása a töredékére esett vissza az elmúlt évek során, a megyei napilapok valamelyest függetleníteni tudták magukat ettől a trendtől. Példányszámesésük jóval alacsonyabb volt eddig, mint országos társaiké, sőt, például a Győr-Moson-Sopron megyében megjelenő Kisalföld egy ideig még növelni is tudta az eladott példányok számát.

Havi bruttó 235 ezer a sajtószabadság ára?

Mindebben fontos szerepe van a családi hagyományoknak, amelyek ideig-óráig az átalakuló médiafogyasztási szokásoknak is ellen tudnak állni: sok család generációk óta járatja az adott megyei lapot, függetlenül annak tulajdonosváltásaitól. A médiapiac ezen szegmensét a rendszerváltás idején külföldi szakmai befektetők szerezték meg, amelyek közül a legnagyobb falatot az Axel Springer vitte el nyolc megyei napilappal. A Ringier és az Axel Springer fúziója következtében ezeket szerzi meg a közeljövőben a Népszabadság és a Nemzeti Sport mellett a Vienna Capital Partners (VCP), és míg a magyar média elsősorban a Népszabadság élén bekövetkező főszerkesztőváltásra figyel, a megyei napilapok legalább ennyire fontos részei a csomagnak.

Mindenki a Népszabadságra figyel
©

A helyi közösségekbe a mai napig mélyen beágyazott megyei napilapok mellett a lokális ügyekről az önkormányzati médiumokból tájékozódhatnak a helyi lakók, ám ezek működése még diszfunkcionálisabb, mint az országos közszolgálati médiumoké, mondja Polyák Gábor. A médiajogász szerint még a közszolgálati média esetében a kialakított struktúrák legalább annyit biztosítanak, hogy az állami nyomásgyakorlás közvetett legyen, addig az önkormányzati médiumok a legtöbb helyen kézi vezérléssel működnek. A Pécsi Hírek vezetői helye a szocialista városvezetés alatt is bizalmi posztnak számított, jelenleg Kapitány Gergely, a Hír TV volt munkatársa és Páva Zsolt polgármester korábbi kampányfőnöke – a Pécsi Médiaközpont ügyvezetőjeként – felel érte.

A mindenkori helyi hatalomtól legalább formálisan független megyei napilapok persze mindig is szőrmentén bántak a politikával, ráadásul a helyi tótumfaktumok folyamatosan törekedtek a zavaró tényezők kiszűrésére, a helyi lapok piaci pozícióinak megrendülése után egyre nagyobb sikerrel. A Magyar Narancs online néhány hete adta hírül, hogy az egri önkormányzatnak havi bruttó 235 ezer forintba került, hogy a helyi Axel Springer-lap, a Heves Megyei Hírlap garantáltan ne írjon semmi kellemetlent a városvezetésről.

Forradalmat azért nem csinálnak

A pécsi eset több szempontból is eltér az egritől: bár szerkesztőségi forrásaink szerint itt is előfordultak olyan esetek, amikor egy-egy témával határozott városházi kérésre nem foglalkozott az Új Dunántúli Napló, de olyan konfliktus is számtalanszor volt, amikor a lap nem tett eleget a politikai nyomásnak. Póré László kiadóvezető-főszerkesztő ez utóbbival hozza összefüggésbe a városi pénzek hirtelen elapadását, amely állítása szerint nem rengeti meg az újság pozícióit, miután bevételük mintegy egy százalékától esnek el. A nem túl baráti gesztus Póré szerint némi keményedést hozhat az újság hangnemében és a városvezetéshez való viszonyában, bár az RTL Klub híradójához hasonló gyökeres átalakulásra nem kell számítani.

Polyák Gábor szerint a pécsi események jelenség szinten igenis összevethetőek a kereskedelmi tévé és kormány elmérgesedő harcával, ugyanis a történet mindkét esetben arról szól, hogy a politika nem képes elviselni a kritikus hangot. Miközben Polyák szerint a probléma inkább az, ha a média csak azután kezdi komolyan venni a feladatát, amikor a hatalom felrúgja az addigi status quót. „Senki sem a dolgát végezte” – mondja a szakember.

A játszmának Polyák Gábor szerint is van tétje: bár megyei napilapokban ne számítsunk „forradalomra”, az tény, hogy vidéken olyan társadalmi csoportokat érnek el, amelyek sem az online, sem a print média, sem a kábeladók nem. Ebből a szempontból nagyon nem mindegy, hogy mennyire „elnézőek” a helyi hatalommal szemben.

Kérdés persze, hogy az elmúlt évek során megfogyatkozott helyi szerkesztőségek mennyire képesek bármiféle ellenőrzést gyakorolni, és az is kérdés, hogy a nemsokára házon belül kerülő VCP-nek mi a szándéka megyei lap portfóliójával. Az általunk megkérdezett helyi újságírók egyike sem tapasztalt még politikai nyomásra utaló jeleket az érkező új tulajdonosi körtől, ám az immár több mint egy éve húzódó váltás okozta permanens bizonytalanság megviselte a szerkesztőségi kollektívák idegeit.