Nehogy azt gondoljátok, hogy könnyű menet lesz, hosszú ez a vacsora, meg kell dolgozni érte!
Még meg sem érkeztünk igazából Pesti István tatai éttermébe, a Platán Gourmet-ba, már megkapjuk az intelmet, hogy tegyünk félre minden előítéletet, ami egy fine dining étteremmel kapcsolatban a fejünkben lehet. Például a közhelyet, hogy egy ilyen helyen úgyis éhen maradunk – sebaj, mi inkább a másik népi bölcsességet osztjuk, miszerint nem az számít, mekkora mennyiségben étel van a tányéron, hanem hogy az mennyire tápláló.
Platán Gourmet
Egy két Michelin-csillagos étterembe ráadásul az ember nem is úgy indul el, mint a nagyszülőkhöz vasárnap: gumis nadrág helyett hasbehúzós elegancia, a megnyugtató megszokás helyett az ismeretlen izgalma és persze a kíváncsiság vezet Tatára. Szóval nem az a kérdés motoszkál, éhen maradunk-e, inkább az, mi lesz, ami igazából megfog az egészből, mi lesz az az étel, amelyiknél bármilyen ellenérzésünket hajlandók vagyunk feladni. Ahogy Pesti István három éve, a Michelin-elismerés átvétele után lapunknak fogalmazott: „Nekünk a legfontosabb az, hogy meglegyen a bizalom a konyhánk felé: ha én felírom az étlapra, hogy telefon, akkor azt mondja a vendég, hogy én nem eszem telefont, de ezt meg akarom kóstolni.”
Spoiler: telefon nem volt az étlapon, meglepetés annál több.
